A Hogyan írjunk könyvet projektünk keretében már megismerhettétek bloggereink véleményét a könyvről, most pedig hazai írók adnak hasznos tanácsokat, hogy mit próbáljunk meg elkerülni, betartani a nagy írások közepette.

Elsőként A. M. Aranth tanácsait olvashatjátok, akit többek között a Holdárnyék sorozat, A Liliom Kora, valamint a nemrégiben megjelent Oculus című műveiről ismerhetünk:

Az első és legfontosabb tanácsom az, hogy ne, hangsúlyozom, NE kiadásra írj. Ne azért írj, mert meg akarsz jelenni. Azért írj, mert élvezed, mert csodálatos, mert mondanivalód van, mert ha nem írod ki magadból, szétrobbansz. Manapság mindenki azt hiszi, hogy valami szupermenő dolog írónak lenni, de a vele járó évtizedes meló, gyakorlás és szenvedés már nem kell neki. Pedig – és ez a második tanácsom – igenis tessék fiókokat tölteni írásokkal! Nem baj, ha nem az első regényedet mutatod meg a világnak. Sőt! Ha belegondolok, hogy valaki akár csak beleolvasna az első írásaimba, rosszul leszek…

És a harmadik tanácsom: attól, hogy szeretsz olvasni, még nem biztos, hogy tudsz írni. Olvass minél többet, és élj minél többet. Ismerkedj meg emberekkel, barátkozz, hallgasd meg a bajaikat-örömeiket! Aki nem jó hallgató, soha nem lesz jó író. Ugyanis – negyedik tanács – az élet a legjobb író, úgyhogy légy alázatos. Nem te fogod feltalálni a spanyolviaszt. Figyelj minden érzékszerveddel a világra, ízleld meg, és utána mondd csak el, milyen! Így lesz igazi saját hangod és így lesz igaz, hihető mondanivalód.

És ötödik tanács: ne ess kétségbe. Ne ijedj meg, ha épp nem megy az írás, ne félj, ha húsz-huszonöt-harminc évesen még mindig nem jelent meg a neved alatt semmi. Ismétlem: nem a megjelenésnek írsz, hanem azért, mert ez vagy, mert benned van.

Második tanácsadónk J. Goldenlane írónő, akinek nevéhez olyan könyvek fűződnek, mint a Farkastestvér, a Holdnak árnyéka, a Napnak fénye, és még további izgalmas történetek:

Szigorú tanács kezdő íróknak: ne fogadd meg a profi írók tanácsát! Mert senki nem tudja, hogyan kell írni, mindenki csak azt tudja, hogy ő maga hogyan ír. És ha te másfajta ember vagy, más a személyiséged, a munkastílusod, az életszemléleted, akkor mások tanácsai nem segítenek, sőt, gátolnak. Én szorgalmasan el szoktam olvasni, más írók mit javasolnak, hogyan írjak. A tanácsok tíz százalékára bólogatok, én is így szoktam csinálni. A második tíz százalékra felvonom a szemöldököm, érdekes ötlet, ki lehetne próbálni. De a tanácsok nyolcvan százalékáról tudom, hogyha megfogadnám, megölne, és nem tudnék tovább írni. (Na jó, ez a véleményem most. Lehet, hogy ha tíz év múlva megkérdezel, akkor plusz tíz évnyi tapasztalattal valamivel többet is tudok mondani.)

A következőkben Gaura Ágnes tanácsait olvashatjátok, kinek neve olyan könyveket jegyez, mint az Embertelen jó, vagy a Borbíró Borbála sorozat, melyből a legfrissebb, Attila koporsója vezeti a kötetek közötti versenyt:

A tanácsom fiatal, kezdő íróknak:

Első számú jó tanács és egyben kiábrándító szembesítés az igazsággal: nehogy azt hidd, hogy van tuti recept! Nincs. Mint ahogy nincs tökéletes partner, csak számodra optimális, így van ez az írással is. Jó hír, hogy míg az életben egy kövér adag szerencse is szükséges ahhoz, hogy a számodra ideális partnerre rátalálj, az írásnál kicsit nagyobb kontrollra tehetsz szert. Ettől persze maga a párkeresési folyamat nem lesz kevésbé fájdalmasabb: a rosszul megírt szöveg kikukázása sokszor felér egy húsba vágó szakítással.

Azt, hogy én miként írok meg egy-egy szöveget mindig attól függ, hogy mi a témám. Vagyis az írás nem ott kezdődik, hogy leülsz a laptop elé és elkezdesz pötyögni – ez egy következmény. Ennek megfelelően ez a fontosabb tanácsom: ne úgy gondolj az írásra, mint a szöveg megformálására! Az az utolsó fázis. Az írás ott kezdődik, hogy értelmezed magad körül az életet, a körülötted zajló folyamatokat, az embereket. Ott kezdődik, hogy rájössz, mi izgat ebben a világban leginkább, mire KELL írnod. Tartsd nyitva a szemed, tanulj, szerezz tapasztalatot, olvass rengeteget (nem csak olyat, amilyet írni szeretnél), nézzél jó filmeket, de ne a laptopra koncentrálj, hanem az emberekre – és így válj idősebb, tapasztaltabb kezdő íróvá. Úgy sokkal könnyebb lesz, amikor végül leülsz a laptop elé. Persze, úgy tűnik, ötven éves aggszűzként sokkal nehezebb megtalálni az optimális partnert, mint ha egyáltalán nem kalandozik előtte az ember. Szóval, nem azt mondom, hogy ne írj addig, amíg nincs kész, kiforrott mestermű az elmédben; csak azt, hogy tudd: ahhoz, hogy elérhesd az álmodat, először sokkal többet kell „odakint” barangolnod, mint a saját világaidban.

Végül, de nem utolsó sorban, Róbert Katalin gondolatait olvashatjátok, aki olyan történetek megírója, mint a Nalávia titka, a Szívből, színből, igazán, és a Kezdjetek el élni!:

Látszólag írni nagyon egyszerű: leülsz egy üres lap (vagy Word oldal) elé, fogod magad, és írsz. És tagadhatatlan, hogy nagyon jól működő, izgalmas regények születhetnek így, mindenféle előkészület nélkül, szinte a semmiből. Mégis sokan kérnek tanácsot, hogy hogyan legyenek publikáló írók, elfogadott kézirattal vagy megjelenő novellával – így talán amennyire egyszerűnek tűnik, annyira kérdéses is, hogy mire érdemes figyelni. Nekem két tanácsom van:

Ha írni akarsz, olvass. Sokat, sokat, rengeteget. Olvass abban a műfajban, amiben írnál, mert így megismered a gyakran visszatérő témákat, a kliséket, hogy mit szeretnek az adott műfaj olvasói, mi lehet újdonság számukra, mi az, amit már unnak, mik az elvárásaik. Olvass más műfajokban, mert a kalandozás tágítja a látóteredet, más műfajok technikái vagy akár kliséi színesíthetik a saját eszköztáradat, izgalmasabbá tehetik a regényedet.

Olvass klasszikusokat, mert bővítik a szókincsed, megtanítanak türelemmel állni egy történethez, értékelni a leírásokat, lelassítani és figyelni a szavak szépségére. Olvass kortárs szerzőket, mert akkor látod, hogy mások hogyan nyúlnak korunk problémáihoz, és mennyire járnak el sikeresen – tanulhatsz a bukásaikból és a sikereikből is. Olvass verset, mert amilyen nehéz, olyan értékes, hiszen sűrítést, költői képeket tanulhatsz belőle. Olvass novellát, hogy lásd, hogyan lehet röviden is kerek történetet írni. Olvass regényt, hogy megfigyelhesd mások dramaturgiájának alakulását, világépítését. Szóval olvass mindent és mindenfélét, kimondottan sokfélét.

És mindeközben, ha írni akarsz, akkor írj. Nevetséges tanácsnak hangzik, de nagyon sok ember csak ül a gépe előtt, és tervez, egyre csak készül, hogy egyszer majd megírja a Nagy Művet – nos, a nagy művek ritkán születnek meg csak úgy, minden előzmény nélkül. Minden tíz évvel később butácskának tűnő, gyerekkori zsenge, minden ügyetlen verskezdemény, minden félbehagyott regényötlet értékes. Persze, nem ezektől lesz neved, és nem ezeket fogják keresni a boltban a polcokon, mégis ezek vezetnek el a publikálásig. Mert a rosszul sikerült történetből, a félúton megunt történetből, a később ügyetlennek tartott történetből is tanul az ember.

Nem véletlen, hogy az írástechnikai oktatás sem csak elméletből, hanem gyakorlati feladatokból is áll, ugyanis próbálkozni kell ahhoz, hogy fejlődjön az ember. Ellesni technikákat, játszani lehetőségekkel, ötletekkel. Elrontani és kijavítani dolgokat. Ráismerni a hibáidra. Szokni az írás eszközeit – a nyelvet, a nyelvi képeket, a világteremtést. Érthető, ha az ember türelmetlen, és szeretne végre elismert író lenni – mégsem érdemes kihagyni ezeket a tanulóköröket, mert sokkal jobb lehet az első megjelenő regényed, ha adsz időt a játéknak. Ha az írás élvezet és móka lesz, és te tényleg játszol vele.

Természetesen minden írástechnikai anyag segíthet – egy kurzus, egy blog, egy könyv. Hasznos lehet, ha az ember talál bétákat, előolvasókat, akik véleményt mondanak, tanácsot adnak. Az íráshoz kell sok türelem, a regényt „pihentetni” kell, sőt, fontos, hogy tudjuk, még a kész kéziraton is dolgozni kell majd a szerkesztővel. De mégis, a legtöbbet az tud segíteni, ha ismerjük a könyvek világát, és ha gyakorlunk, gyakorlunk, gyakorlunk. Én tehát ezeket emelem most ki.

Köszönjük a tanácsokat! Mit gondoltok mikre kell odafigyelnie egy kezdő írónak? Szerintetek hasznosak voltak magyar íróink tanácsai? Írjátok meg nekünk kommentben!