Projektünk keretein belül egy újfajta rovatot indítunk, melyben olyan bloggereink mondanak véleményt, akik még nem olvasták az adott könyveket. ImProvizáció néven találkozhattok vele a továbbiakban, amolyan olvasatlan véleményalkotás lévén.

---

Moskát Anita: Horgonyhely

Zsebi

Meglátni és megszeretni, tartja a mondás. Nos, a helyét mindenképp megállja, mert a borító valami fantasztikus, és igazából mást nem is nagyon tudok a történetről azon kívül, hogy Uszáma imádta. Az meg csak nehezíti a dolgomat, hogy még a fülszöveget sem ismerem, így teljesen vakon ugrom bele ebbe a leírásba.

Most pedig improvizáljunk, előre is elnézést kérek, ha valami furcsaságot sikerül kihoznom ebből az egészből.

Egy sötét, nyomott hangulatú fantasy történet rajzolódik ki a szemünk előtt olvasás közben. A regény főszereplője Alina, ki szeretne törni a mindennapok monotonitásából, a szegénységből, egy olyan lány, aki lázad a társadalom és a szülei által felállított szabályok ellen.

Egy ideje már tervezgeti a szabadulását, minden vágya, hogy eljusson a Horgonyhelyre, ahol végre beteljesítheti a személyes sorsútját, amely csak a gazdagoknak adatik meg. A vágyott helyre vezető út hosszú és kínkeserves. Vajon Alina képes lesz feláldozni mindent, hogy elérje a várva várt szabadságát?

Cersei

Első pillantásra, mikor ránéztem a borítóra, azt gondoltam, hogy ez valamiféle sötét középkori történet lesz, némi alkímiával megfűszerezve, sok mocskos kísérletekkel. Mert a fiola bizonyosan nem véletlenül került a lány hasába, a reakció pedig nyilvánvaló.

A színek tekintetében nekem kissé kopárnak tűnik a borító, illetve nem láthatjuk a lány szemét, ami leginkább elárulná, hogy milyen érzelmek kerítették hatalmába. *jujj* Összességében tetszik a borító, bár a fehér színek kissé nekem elvesznek a hatásból.

Na, jól van, a fülszöveg alapján beláttam, hogy nagyon nem ez a helyzet. Nők uralta világ? Igen-igen, Hodor-hodor! Viszont ez a terhesen való utazgatás egyáltalán nem kötött le, egyszerűen nem fogott meg. Pedig nem hangzik rosszul, és nagyon egyedi témát boncolgat. Talán egyszer.

Az biztos, hogy ehhez a regényhez érni kell, s nem az életkor számít. Mert ahány ember, annyiféle mondanivaló. De érdemes –e beleképzelni olyat is, ami nincs? NEM! Biztosan megérteném a regény mondanivalóját, nem ezzel van a gond. Egyszerűen szerintem nagyon távol áll tőlem a történet. Aztán lehet, hogy mégsem, s egyszer csak azon kapom magam, hogy már a felénél tartok…

---

Moskát Anita: Bábel fiai

Macsii

A fülszöveg alapján ígéretesnek hangzik a regény, ugyanis egy bibliai történet az alapeleme, amely köré jelenbeli események épülnek, helyszíne nem más, mint Budapest, aminek kimondottan örülök, mert szeretem a Magyarországon játszódó sztorikat olvasni. Annak ellenére, hogy modern korban zajlanak a történések, mégis a leírásban jelen van egy misztikusabb hangulat, amelyet hátborzongató cselekedetek idéznek meg. Az ismertetőben azt is megtudhatjuk, hogy Moskát Anita szembe állítja a hiedelmet az ésszerűséggel, ami szerintem nagyon izgalmas, ugyanis nagyon sok embert érdekel ez a témakör, az, hogy bizonyos jelenségek kézzel fogható tényekkel igazolhatók, vagy spirituális töltetűek, amelyekre ésszerű magyarázat nincs. Ezek alapján mindenképp elolvasnám a Bábel fiait, hiszen a leírtak alapján izgalmas események várnak az olvasóra.

Ha a borító alapján kellene választanom, hogy a könyvet elolvasom-e, vagy sem, akkor nehezebb a döntés, mivel kétes érzéseim vannak vele kapcsolatosan. Tetszik, hogy megjelenik a torony, a tipográfiával sincs semmi problémám, viszont a színválasztással annál több. Természetesen nem azt várom el, hogy sziporkázó szín kavalkád jelenjen meg a borítón, hiszen egy kissé sötétebb témájú, titokzatos hangulatú műről van szó, mégis egyszerűen hiányolom a szembeötlő színeket, mert annak ellenére, hogy a kék különböző árnyalatai megjelennek, a türkiztől egészen a királykékig, mégis számomra egyhangú, egyáltalán nem figyelemfelkeltő, ráadásul a füstszerű derengés is kék-szürke szín kombinációt kapott, ami nekem unalmas. Tehát, ha a könyvesboltban megpillantanám ezt a könyvet, a borítója alapján valószínűleg nem tanúsítanék túl nagy érdeklődést a Bábel fiai irányába.

John

Nem tudom ki hallott már a XV. kerületi Bábelék étteremről, ahol akkora rántotthúst adnak, hogy több adagban lehet csak megenni. A tulajdonost Bábel Józsefnek hívják, viszont nem hiszem, hogy ez a könyv az ő fiairól (meg a rántotthúsukról) szólna…

A borító számomra túl sötét, habár jól látszik rajta a bábeli torony, és az a sok ember, aki éppen dolgozik rajta, de se a jobb oldalon lévő füst (?) kicsit értehetetlen számomra, illetve – a színárnyalat miatt – a madarak elég hangsúlytalanok. Az a kis sáv meg amin az írónő neve áll egyenesen ronda. Nem hiszem, hogy a borítója miatt rögtön le akarnám venni a polcról, hogy elolvashassam a fülszövegét.

Ami kár, mert a fülszöveg elég jó. A bibliai Bábel tornyának felsolgozása elég izgalmasnak hangzik, főleg úgy, hogy ezt az írónő megfűszerezi egy kis varázslással és időutazással is. Egyetlen félelmem talán az, hogy túl sok egyházi intrikák tartalmaz a könyv, és kevesebb izgalmas jelenetet. És persze a nagy kérdés: vajon elkészül-e végül Bábel tornya ebben a valóságban?

A Bábel fiai felkerül az olvasási listámra, de, hogy mikor fogom elolvasni az már más tészta.

---

Ha még nem olvastátok valamelyik könyvet, írjátok meg nekünk, mi volt az első benyomásotok róla!