Projektünk keretein belül egy újfajta rovatot indítunk, melyben olyan bloggereink mondanak véleményt, akik még nem olvasták az adott könyveket. ImProvizáció néven találkozhattok vele a továbbiakban, amolyan olvasatlan véleményalkotás lévén.
Moskát Anita: Horgonyhely
Zsebi
Meglátni és megszeretni, tartja a mondás. Nos, a helyét mindenképp megállja, mert a borító valami fantasztikus, és igazából mást nem is nagyon tudok a történetről azon kívül, hogy Uszáma imádta. Az meg csak nehezíti a dolgomat, hogy még a fülszöveget sem ismerem, így teljesen vakon ugrom bele ebbe a leírásba.
Most pedig improvizáljunk, előre is elnézést kérek, ha valami furcsaságot sikerül kihoznom ebből az egészből.
Egy sötét, nyomott hangulatú fantasy történet rajzolódik ki a szemünk előtt olvasás közben. A regény főszereplője Alina, ki szeretne törni a mindennapok monotonitásából, a szegénységből, egy olyan lány, aki lázad a társadalom és a szülei által felállított szabályok ellen.
Egy ideje már tervezgeti a szabadulását, minden vágya, hogy eljusson a Horgonyhelyre, ahol végre beteljesítheti a személyes sorsútját, amely csak a gazdagoknak adatik meg. A vágyott helyre vezető út hosszú és kínkeserves. Vajon Alina képes lesz feláldozni mindent, hogy elérje a várva várt szabadságát?
Cersei
Első pillantásra, mikor ránéztem a borítóra, azt gondoltam, hogy ez valamiféle sötét középkori történet lesz, némi alkímiával megfűszerezve, sok mocskos kísérletekkel. Mert a fiola bizonyosan nem véletlenül került a lány hasába, a reakció pedig nyilvánvaló.
A színek tekintetében nekem kissé kopárnak tűnik a borító, illetve nem láthatjuk a lány szemét, ami leginkább elárulná, hogy milyen érzelmek kerítették hatalmába. *jujj* Összességében tetszik a borító, bár a fehér színek kissé nekem elvesznek a hatásból.
Na, jól van, a fülszöveg alapján beláttam, hogy nagyon nem ez a helyzet. Nők uralta világ? Igen-igen, Hodor-hodor! Viszont ez a terhesen való utazgatás egyáltalán nem kötött le, egyszerűen nem fogott meg. Pedig nem hangzik rosszul, és nagyon egyedi témát boncolgat. Talán egyszer.
Az biztos, hogy ehhez a regényhez érni kell, s nem az életkor számít. Mert ahány ember, annyiféle mondanivaló. De érdemes –e beleképzelni olyat is, ami nincs? NEM! Biztosan megérteném a regény mondanivalóját, nem ezzel van a gond. Egyszerűen szerintem nagyon távol áll tőlem a történet. Aztán lehet, hogy mégsem, s egyszer csak azon kapom magam, hogy már a felénél tartok…
Moskát Anita: Bábel fiai
Macsii
A fülszöveg alapján ígéretesnek hangzik a regény, ugyanis egy bibliai történet az alapeleme, amely köré jelenbeli események épülnek, helyszíne nem más, mint Budapest, aminek kimondottan örülök, mert szeretem a Magyarországon játszódó sztorikat olvasni. Annak ellenére, hogy modern korban zajlanak a történések, mégis a leírásban jelen van egy misztikusabb hangulat, amelyet hátborzongató cselekedetek idéznek meg. Az ismertetőben azt is megtudhatjuk, hogy Moskát Anita szembe állítja a hiedelmet az ésszerűséggel, ami szerintem nagyon izgalmas, ugyanis nagyon sok embert érdekel ez a témakör, az, hogy bizonyos jelenségek kézzel fogható tényekkel igazolhatók, vagy spirituális töltetűek, amelyekre ésszerű magyarázat nincs. Ezek alapján mindenképp elolvasnám a Bábel fiait, hiszen a leírtak alapján izgalmas események várnak az olvasóra.
Ha a borító alapján kellene választanom, hogy a könyvet elolvasom-e, vagy sem, akkor nehezebb a döntés, mivel kétes érzéseim vannak vele kapcsolatosan. Tetszik, hogy megjelenik a torony, a tipográfiával sincs semmi problémám, viszont a színválasztással annál több. Természetesen nem azt várom el, hogy sziporkázó szín kavalkád jelenjen meg a borítón, hiszen egy kissé sötétebb témájú, titokzatos hangulatú műről van szó, mégis egyszerűen hiányolom a szembeötlő színeket, mert annak ellenére, hogy a kék különböző árnyalatai megjelennek, a türkiztől egészen a királykékig, mégis számomra egyhangú, egyáltalán nem figyelemfelkeltő, ráadásul a füstszerű derengés is kék-szürke szín kombinációt kapott, ami nekem unalmas. Tehát, ha a könyvesboltban megpillantanám ezt a könyvet, a borítója alapján valószínűleg nem tanúsítanék túl nagy érdeklődést a Bábel fiai irányába.
John
Nem tudom ki hallott már a XV. kerületi Bábelék étteremről, ahol akkora rántotthúst adnak, hogy több adagban lehet csak megenni. A tulajdonost Bábel Józsefnek hívják, viszont nem hiszem, hogy ez a könyv az ő fiairól (meg a rántotthúsukról) szólna…
A borító számomra túl sötét, habár jól látszik rajta a bábeli torony, és az a sok ember, aki éppen dolgozik rajta, de se a jobb oldalon lévő füst (?) kicsit értehetetlen számomra, illetve – a színárnyalat miatt – a madarak elég hangsúlytalanok. Az a kis sáv meg amin az írónő neve áll egyenesen ronda. Nem hiszem, hogy a borítója miatt rögtön le akarnám venni a polcról, hogy elolvashassam a fülszövegét.
Ami kár, mert a fülszöveg elég jó. A bibliai Bábel tornyának felsolgozása elég izgalmasnak hangzik, főleg úgy, hogy ezt az írónő megfűszerezi egy kis varázslással és időutazással is. Egyetlen félelmem talán az, hogy túl sok egyházi intrikák tartalmaz a könyv, és kevesebb izgalmas jelenetet. És persze a nagy kérdés: vajon elkészül-e végül Bábel tornya ebben a valóságban?
A Bábel fiai felkerül az olvasási listámra, de, hogy mikor fogom elolvasni az már más tészta.
Ha még nem olvastátok valamelyik könyvet, írjátok meg nekünk, mi volt az első benyomásotok róla!
Prológus - Egy jó könyvhöz. 