… avagy a Top 5+1 dolog, amit megtanultam, miután Londonba költöztem.
Tizenöt éves koromban jártam először az angol fővárosban, amikor még a továbbtanulás réme csak messziről integetett, és az egész csak egy nagyszerű nyári kalandnak tűnt. Akkor még nem gondoltam, hogy három év múlva szedem a sátorfámat és nemes egyszerűséggel ide cuccolok. De így történt, és azóta sem bántam meg. Londonban egyetemre járni életem egyik legnagyobb kalandja, és nem cserélném el másra. De mint minden kalandnak, ennek is megvoltak a bukkanói, és a tanulságai is.
Ezért úgy gondoltam, hogy a Prológus a világ körül tematikus hetének keretei között, kicsit más – egy fokkal gyakorlatiasabb – irányból is megközelíteném az témát, a célkeresztben pedig nem más, mint London.
- Nem csak a kocsik előznek másik oldalról, hanem az emberek is az utcán. Az első hónapokban úgy éreztem magam, mint egy pingpong labda, mert állandóan nekimentem a járókelőknek. Ha valaki mégis balról próbálna megkerülni téged, az tuti turista.
- Ha minden boltban megkérdezik tőled, hogy érzed magad, az nem azért van, mert pocsékul nézel ki, és az élettörténetedre se kíváncsiak. Rá kell vágni, hogy jól, esetleg visszakérdezni, aztán csókolom. Olyan, mint egy hosszabb köszönési forma.
- London extrémen multikulti. Nem csak hogy ránézésre, de még akcentusra se lehet tutira megmondani, hogy az adott ember honnan származik. Simán lehet, hogy diplomata suliba járt, és a tanára akcentusát vette fel. Jobb inkább rákérdezni.
- Nem tudsz olyan fura szerelést magadra rángatni, hogy megbámuljanak az utcán. Komolyan, a londoniakat semmi nem lepi meg. Krokodil jelmez, Darth Vader, Csőrike, egyszál lepedő… már mindent láttak. Fun fact: az alábbi felsorolásból csak egyet próbáltam még, de rátok bízom annak a kitalálását, hogy melyiket. 😉
- Normális emberi logika szerint, ha az út egyik felén van buszmegálló, ahonnan a busz x irányba közlekedik, akkor a másik felén lennie kell egynek, ami az ellentétes irányba visz. Persze, London sok minden, csak nem logikus. Az a másik buszmegálló nem hogy pont szemközt, de talán a következő galaxisban, vagy akár Mordorban is lehet. Vagy az is megeshet, hogy azóta elvitték az ufók.
5+1. És ha már az eltévedés művészetéről van szó. Ha Londonba látogatsz, egyetlen alkalmazásra van szükséged, az pedig a CityMapper. Megmondja mit, merre, hogyan, sőt azt is, ha a metrón épp aznap tör ki a földi pokol, és össze-vissza lezárják a vonalak bizonyos részeit. Felbecsülhetetlen, viszont teljesen ingyenes. Tudom ajánlani!
Nos, remélem hasznos volt ez a kis szösszenet a számotokra, vagy legalábbis érdekes. Ha tehetitek, mindenképp látogassatok el Londonba, mert gyönyörű. De persze ne csak oda, hanem ahova csak a kicsi szívetek vágyódik, mert az utazás semmihez se hasonlítható élmény, és bár könyveken keresztül is igencsak élvezetes, személyesen azért mégis más. 🙂
Prológus - Egy jó könyvhöz. 
“A kultúrsokk gyönyörűségei” bejegyzéshez egy hozzászólás