A keleti kutlúrákban meglehetősen nagy szerep jut a különféle mintázatoknak és szimbólumoknak. Ezerféle dolgot kifejezhetünk velük, vannak, melyek szerencsét hoznak, némelyek átkot, de olyanok is léteznek, amik csak egy istent jelképeznek.

Bemelegítésként kezdjük az egyik legismertebbel. Ez a Yin-yang (陰陽). Eloszlatnám a tévhitet, nem, nem ying-yang…. nem kell oda az a G betű.

Az ősi kínai szimbólum az ősidők óta szemben álló, mégis egymást kiegészítő erőket szimbolizálja. Nem, nem a jót és a rosszat, mint azt sokan hiszik. A kínai filozófia és a hagyományos kínai orvoslás alapjait is ez a szimbólum adja, valamint a taoizmus alapjaiul is ez szolgál. I.e. 1250 körül készültek róla az első feljegyzések. A szimbólum az ellentéteket hivatott bemutatni, mint a sötét-világos, a nőies-férfias, kerek és szögletes ellentéte. Emellett az átalakulást is jelképezi, mint például az évszakok váltakozása.

A lótusz egy csodálatos növény, ám a buddhisták egy kicsit több dolgot kötnek hozzá, mint az átlag ember.

A vizeket, a világot és a lelket hivatott szimbolizálni. Indiában a lótuszt a létező legnemesebb virágként tartják számon. Ennek bizonyítéka, hogy a nyelvükben külön névvel illetik magát a bimbót, a virágot és a már elvirágzott növényt is. A növény eme három fázisa szimbolizálja a múltat, a jelent és a jövőt, azaz ha együtt nézzük őket, akkor a múló időt szimbolizálják a brahmanizmusban.

Ha már Indiában járunk és már megemlítettük a buddhizmust is, akkor be kell mutatni mindenképp az egyik legősibb buddhista jelképet. Ez az Om (Aum).

A buddhizmus mellett más vallásokban is jelen van, de főként itt, indiában és tibetben van nagy jelentősége. A legszentebb, legmagasztosabb mágikus hang, a leghatalmasabb mantra, mely megvilágosodást hoz az embereknek. Az ezt képező három hang az isteni háromságra is utal (teremtő: Brahmá; fenntartó: Visnu; pusztító: Síva) és a három világra (föld, ég, menny).

Tibetben több szerencsés jelképet is használnak, mégis leggyakrabban a bkra shis rtags brgyad közül válogatnak, azaz a Nyolc szerencsés jelkép közül.

Ezeket nem csak a vallási szertartásokon, hanem a mindennapi életben is alkalmazzák. Ezek távol tartják az emberektől a szerencsétlenségeket, ezért gyakran jelennek meg utazás kezdetekor, házasságkötéskor, ünnepségeken, de még a temetéseken is gyakorta használják őket. A legkedveltebb mintázatok a történelmi Buddha életének eseményeihez kapcsolódnak. Ezeket akár ruhákon, dísz- és használati tárgyakon is felfedezhetjük.

Az alább felsoroltak talán a legfontosabb szimbólumok a távol keleti emberek életében. Szinte mindenütt megjelennek, az épületektől kezdve a turistáknak gyártott kis tárgyakon is. Egyszerűbben: a mindennapi élet megszokott mintáivá váltak.