Értékelés · projekt · prológus

Oscar Wilde: A boldog herceg

Cím: A boldog herceg
Szerző: Oscar Wilde
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017

A könyvet köszönöm szépen a Libri kiadónak!
Ha ti is szeretnétek egy példányt belőle, kattintsatok ide!


 

Engedjétek meg, hogy ismét a borítóval és egyéb külsőségekkel kezdjem az értékelést. A mélyarany színű védőborítót látjuk meg először, amikor kezünkbe fogjuk a könyvet. Minimalista stílusú, de ez a fémes színű háttér szerintem nagyon sokat jelent, ráadásul én ezt utalásnak vélem. Méghozzá a borítón látható figura nem más, mint a boldog herceg és a fecske, a kötet legelső novellájának főszereplői. Ráadásul a herceg és az arany kapcsolatára is gyorsan rájön, aki elolvassa az első pár oldalt. A védőborító alatt, illetve a könyv belsején is a fecske motívuma látható. Ha mindez nem lenne elég, a kötet még illusztrált is!

Nem nagyon szoktam a könyv eleji információkat tartalmazó oldalakat olvasgatni, de most valamiért mégis megtettem. Nem tudom feltűnt-e másnak is, de a kötet azon kívül, hogy limitált díszkiadás, még évforduló alkalmából kiadott példány is. Lengyel Balázs fordította, és most születésének 100. évében új köntösben jelent meg.

wilde.png

Ugorjunk is gyorsan a belső értékekre, ami nem más, mint 9, azaz kilenc (a gyengébbek kedvéért) mese. Oscar Wilde eredetileg saját gyermekeinek írta őket. Még most megnyugtatnék mindenkit, hogy nem fogok egyesével végigmenni minden és értékelni őket, mert felesleges lenne. Kellően rövidek ahhoz, hogy egyet-egyet elolvashasson bárki, ha akad egy fél órája, de vannak olyanok is, melyek 10 percet sem nagyon vesznek el az életünkből. Ezzel ellentétben, viszont rengeteget adnak hozzá. Nem egy, és nem is kettő mesében találkoztam olyan éleslátással, ami nem mindig esett jól. Ez a könyv Wilde korának lehetett volna a Black Mirror sorozata. Feltéve persze, hogy a háztartásonként legalább egy TV nem lett volna ismeretlen akkoriban. Mindannak ellenére, hogy ezek a történetek nem az elmúlt 100 év szüleményei, még mindig aktuálisak, sőt némelyik egyre inkább.

Külön kiemelném Az önfeláldozó jóbarát  c. történetet. Kezdődik az egész némi állatmesei elemmel, csakhogy aztán az állatok kezdenek el mesélni egymásnak emberekről és a barátságról, mindezt számomra kicsit magyar népmesék stílusban. Na, de ebben a mesében nem a jó nyeri el méltó jutalmát! Az igaz barátságról mesél, de úgy, hogy pont az ellentétét írja le. Azt, hogy hogyan használja ki egyik ember a másikat, anélkül, hogy mindezt realizálná. Úgy gondolom, hogy ez nem egyedi eset. Mostanság is rengetegszer előfordul, akár mi vagyunk a kihasználók, vagy a kihasználtak.

Tipikusan az a könyv, amiből bőven elég egyszerre csak egy történetet elolvasni, mert intelligens olvasó utána még jó ideig emészteni fogja. Igazából meglepett a kötet, mert volt benne olyan mese, amit már ismertem, és fogalmam nincs azóta sem, hogy honnan. Talán irodalom óráról? Nem emlékszem, annyi biztos, hogy nem anyáék mesélték nekem ezeket az ágy mellett.

 desktoplightswiftok

Frissítő élmény volt ismét rövidebb légvételű írásokat olvasni. Úgy néz ki, ez a karácsonyi időszak kimondottan kedvez nekem ilyen téren, hiszen tavaly On Sai novelláin törtem a fejem, jelenleg meg Oscar Wilde foglalkoztatja a kis szürke agysejtjeimet, ahogy Poirot mondaná.

Ajánlom mindenkinek, aki valami szépre vágyik, aki valaki másnak szeretne egy szép könyvet adni, akinek nincs sok ideje olvasni, aki szeret könyvön gondolkozni.

szonja_bio

Oscar Wilde: A boldog herceg” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s