Értékelés · Libri · projekt · prológus

MESÉK A FELNŐTTÉ VÁLÁSRÓL -Boldizsár Ildikó

Cím: Mesék a felnőtté válásról
Szerző: Boldizsár Ildikó
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2017

A könyvet köszönöm a Librinek és a Jelenkor kiadónak, egyedi élményt nyújtott!

Te is szeretnéd olvasni? Kattints ide!


Mindeddig abban a tévképzetben éltem, hogy tudom, milyen nehéz értékelést írni. Mily meglepő, ismét tévedtem! Ezúttal a Mesék a felnőtté válásról koppintott az orromra, nehogy elszálljak magamtól, mondván, hogy milyen jó blogger is vagyok én. Hát nem! Ülök a billentyűzet előtt, és azon töprengek, mit és hogyan írjak 32 db meséről, hogy ne forduljon le mindenki a székről, mert olyan hosszúra sikerült, illetve át tudjak adni valamicskét a könyvből.

Képtalálat a következőre: „fairytale”

Kezdeném is a jól bevált recepttel, mégpedig a külsővel. Nekem tetszik a borító, de alapvetően nem az a típus, ami nagyon felhívja magára a figyelmet a polcon. Jó a színösszeállítás, ez a kékes zöld és citromsárga kombináció azért mégis kivált egy kis szemvonzó hatást. A pici Föld erdőkkel, hegyekkel és az űrhajó is egyszerűen, de ízlésesen lett megoldva. Az egyedüli dolog, amivel nem  vagyok kibékülve, az a két emberi alak, akik a rakétán ülnek. Ők ugyanis konkrét fényképből kivágott alakok, míg a borító többi eleme grafikai, rajzolt elem. Szóval az a két figura kelt bennem némi disszonanciát, még az a szerencse, hogy picurik mind a ketten. Amit még tudni érdemes a külsőségekről, hogy egy keménykötétes védőborítóval ellátott példányról van szó, valamint található benne könyvjelző.

Mint már a bejegyzés elején említettem a könyvben 32 darab mesét találtok. Ebből 16 a fiúból férfivá, a maradék 16 pedig a lányból nővé válást mutatja be más-más nemzetek szemüvegén keresztül. Maguk a mesék nem hosszúak és a könyv elején találunk egy listát róluk, valamint 1-1 idézetet magából a történetből. Én is így fogtam neki az olvasásnak. Végigfutottam a listán, és amelyik cím és idézet megfogott aktuálisan, abba kezdtem bele.

Képtalálat a következőre: „scottish ship art”

Az első elolvasott történetem a Hollóhajú John címet viselte, gondolom elég sokan rájönnek, hogy teljesen indokolatlanul asszociáltam a Trónok harcára , amikor ezt kiválasztottam magamnak. Igazság szerint nem lőttem annyira mellé, hiszen a mellette lévő idézet így szólt: “A csónak nyílegyenesen haladt”. Főhősünk John csónakját három korábban lefejezett ember húzta ugyanis a történet végén. Természetesen néhány hasonló apróságon kívül végképp nem volt köze a fentebb említett műhöz, de annyi bizonyos, hogy a skótoknak igen élénk a fantáziája, ha meseírásról van szó.

Képtalálat a következőre: „tajikistan”

A lányokat sem hagyhatom ki az értékelésből, a róluk szóló történetek közül a Holdangyalt választottam bemutatásra. Tázsik meséről beszélünk, és sajnos elég műveletlen vagyok ahhoz, hogy erre rá kellett keresnem a google-ben. Lentebb mellékeltem egy térképet, hogy más is be tudja határolni hol is járunk. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert a nagy távolság ellenére nem éreztem egyáltalán idegennek a mesét, néhány szó kivételével.  A történet kezdetén az uralkodó utódlási gondokkal küzd, és amint felesége teherbe esik, örömében tesz egy ígéretet. Ha az ő gyermekével azonos időben születik egy másik fiú, azt is gyermekévé fogadja. Így is történik, egy pásztor fia és az uralkodó gyermeke együtt nőnek fel, és együtt indulnak el, hogy a messze földön híres Holdangyalt a trónörökös feleségül vehesse. Igen ám, de a lány egyetlen feltételén már sok kérő elvérzett.  Ugye néhány különbségtől eltekintve ismerős az ilyen “királykisasszonyos” eset?

Arra jutottam, hogy ezek az apró hasonlóságok és belém égett motívumok határozták meg igazán, mely mesék tetszettek jobban, illetve melyek kevésbé. Hiszen ezeknél van egy alap, amihez tudtam őket kötni, míg más mesék csak szimplán furák és néhol értelmezhetetlenek voltak számomra. Nem azért, mert a szövegértésem a béka becses popója alatt lenne, szimplán nem abban a kulturális és szociális értékrendben nőttem fel. A könyv meg ugyebár a felnőtté válásról szól.  Annak ellenére, hogy ezek a történetek nem lettek a könyvön belüli kedvenceim, elgondolkodtatni elgondolkodtattak. Hogyan és miket meséltek régen, amikor még nem a mérgezett almákkal és bányamunkás törpökkel körülvett Hófehérke volt a lányok számára a példakép? Hát pont így, ahogy ebben a  könyvben meg van írva!

Érdekes utazás más nemzetek felnövésről szóló meséinek világába, az egyszer biztos!

szonja_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s