A csillagok hete kezdetével a Prológus háza táján is elkezdődtek a szokásos szóviccek, mint ahogy az már lenni szokott (ez van, nem tudjuk megunni őket, és jobb híján, egymás fárasztjuk.) Természetesen John Green regénye, a Csillagainkban a hiba is terítékre került, ám vele együtt az ötlet is: melyek azok a könyvek, amiket úgymond “rossz csillagzat alatt” olvastunk?

Rosszkor talált meg, nem volt hangulatunk hozzá, olvasási válságban szenvedtünk, egyszerűen nem volt rá időnk, hogy élvezzük, stb. Magyarán, felismertük, hogy maga a könyv nem rossz, más helyzetben talán élveztük is volna, de akkor valamiért mégsem sikerült. Ezeket az élményeinket gyűjtöttük most össze nektek egy posztban. 🙂 Mert néha a Csillagainkban van a hiba.

Cersei: Outlander – Az idegen. Vizsgaidőszak kellős közepén szerinted mennyire tudtam készülni az éppen aktuális mérkőzésre? Bingó, hogy semennyire. De legalább a könyv jó. 😀 Kárpótol. Ha-ha, és ezt jegyezd meg visszafele is: Ah-ah. Jaj, és annyira tetszik, hogy a könyvesboltban elcsábultam és megvettem a második részt bankkártyám legnagyobb bánatára.

Zsebi: Laini Taylor: Füst és Csont leánya. A történet nem volt bejövős, ráadásul magyarul olvastam. Hiszem, hogy ha angolul találok rá a könyvre és nem olvasási válság közepette, akkor máshogy alakult volna az első találkozásom a könyvvel.

Timi: Ez nem is kérdés. Horgonyhely. Sajnos nagyon éretlen voltam még akkor, amikor ezt a kincset ajánlotta Uszáma. Nem tudtam értékelni, azt a mélységet, amit a könyv hordozott magában. 2016-ban olvastam, legutóbb felvetettem, hogy megpróbálkozom vele újra, de azt a választ kaptam, hogy 5 évet még várjak, addig semmiképpen se próbáljam meg újraolvasni. 😦 😀

SoSo: Két válaszom is van. Abban az értelemben, amire te gondolsz az első a Csak a bajt hozod rám. Első nekifutásra valahogy nem volt túl csúszós, pedig erre számítottam. Igazából az volt, később el is olvastam és nagyon tetszett, csak a megfelelő időben kellett hozzá látnom. No.2. Jellicoe Road – Nagyon nem a YA és főleg nem a YA romi korszakom élem mostanság, de már nagyon sürgetett az idő, hogy elolvassam. Igazából nem tudom, mikor lett volna olyan, hogy csak úgy a kezembe veszem azon kívül, hogy szép, talán soha. Na de, MEGLEPI, imádtam. Egyedi volt, hangulatos, átéreztem. Ez egy jó könyv ismérve, ha épp nincs hozzá hangulatod, akkor is tud csinálni.

Netra: Anthony Doerr: A láthatatlan fény című regényét semmiképp sem akkor vettem a kezembe, amikor kellett volna. Amúgy sem volt túlzottan fényes a hangulatom amikor ezt olvastam, és nem nagy meglepetés, ha azt mondom, nem igazán dobódtam fel a történettől. Pedig lehet, hogy ha egy boldog pillanatomban kapom el, még értékelni is tudtam volna a sztorit.

Noémi: Bella Andre – Hadd legyek az Igazi című könyve, ugyanis éppen előtte fejeztem be az ACOTARt, ami a mindenkori kedvenceim közé került, és hát valljuk be: magasra került a mérce. Ez a mű után egy szimplán romantikus, ponyvaregényt olvasni, aminek nem célja túl irodalminak lenni, túl izgalmasnak, csak szórakoztatni a közönségét…. Hááát. Mondhatjuk úgy: nem ajánlom.

Mancs: Leiner Laura: Egyszer. Imádom az egész Bexi-sorozatot, és az Egyszert a megjelenése után pár nappal már el is kezdtem olvasni, de valahogy nem kötött le, nem volt kedvem olvasni és az első tizenpár oldal után abba is hagytam. Sajnos azóta sem kerítettem sort rá, de határozottan megérdemel egy második nekifutást.

Lorelei: Csendes Nóra: Zápor utca (Hogy én miért gépelem el mindig Záportnak?) Gyönyörű borító és legalább olyan szintű fogalmazási mód jellemzi a regényt. Mindemellett hihetetlenül tiszta összképet nyújt. Akkor hol is van a gond? Számomra a szerelmi szál teljesen hiteltelen volt. Lehetséges, hogy mindezt azért találom így, mert a könyv olvasásakor egy kapcsolat elején voltam és ahogyan én megéltem a dolgokat, az teljesen képtelenné tette a könyvbeli eseményeket. Mindezt persze tekinthetjük szőrszálhasogatásnak, hiszen a regények alapból lehetnek fikciók, aki pedig az elolvasásukra adja a fejét, annak nem kell feltétlenül a valóságra számítania. Viszont a Zápor utcánál nekem fontos lett volna, hogy a kitűnő írásmód mellé egy kis valóság is belevegyüljön. Ám a pitiáner problémák és hisztik, a nekem nem működő kémia betudható annak számlájára, hogy Lorelei szerelmes.

Lexa: Nicola Yoon A nap is csillag. Illetve lehet, hogy nem is rosszkor talált meg csak szimplán nem jön be, de nem baj. XD Lényeg a lényeg, hogy miután a téli szünetnek vége lett és visszatértem az iskola borzalmas világába, nem csoda, hogy ez a könyv egy rosszabb pillanatomban fogott meg. Még nem értm teljesen a végére, de az biztos, hogy számomra elég nagy csalódás volt, ugyanis többet vártam volna, ha már így mindenki istenítette.

Fancsali: Hümm hümm… a Mitágó-erdő anno elég rosszkor talált meg. Amikor először olvastam nagyon gyűlöltem, de másodszori újraolvasásra teljesen elvarázsolódtam tőle. Tanulság: hiába szereti a gyerek a fantasyt, amíg negyedikes, ne vegyünk neki felnőtt könyvet. Jó na, rá két évre már imádtam, de mégiscsak eltelt némi idő.

RavenS: Renéeh Ahdieh: The Wrath & the Dawn. Nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, mindenkitől csak jókat hallottam róla, és abszolút az én stílusomnak tűnt, de valahogy mégse feküdt akkor éppen, amikor nekiugrottam. Szép volt az írói stílus, de nem csúszott a könyv és valahogy nem tudtam beleélni magam a világba, így inkább be se fejeztem, hanem félretettem. Idén megint nekiugrok, hátha másodjára már jobb lesz. Nem egy olyan könyv volt, amibe elsőre beletört a bicskám, aztán meg jobb hangulatban kapott el, és kedvenc lett, szóval az a tapasztalat, hogy nem szabad erőltetni az ilyesmit.

Nekünk ezekkel a könyvekkel indult döcögősen a viszonyunk, de érdekelne minket, ti jártatok-e már így valamely olvasmányotokkal! Ha igen, visszatértetek hozzá később? Írjátok meg nekünk facebookon, vagy itt, a kommentekben!