Ha fantasy, akkor sárkányok, nem igaz? Méginkább igaz ez a high fantasyre, ahol elsősorban megjelennek ezek a fenséges lények manapság, de persze nem korlátozódik csak a műfajra: kínai kajáldák, sárkány tetkók, amit akarsz, teljes a bazári kínálat (lenni occó, nem drága). A sárkányok menők, semmi kétség, de mégis honnan ez a megszállottság a repülő hüllőkkel? A high fantasy hét alkalmából kicsit utánanéztem a sárkányok eredetének a különböző folklórokban és a velük kapcsolatos elméleteknek.

Eredete

A legtöbb ember azt hinné, hogy a Távol-Keletről származik a sárkány mítosza, és nem is tévednének nagyot, hiszen Ázsiában hatalmas kultusza van ezeknek a mitikus szárnyas hüllőknek. Elég, ha csak a sárkány évére gondolunk a kínai horoszkópban, vagy elsétálunk a hatszázhuszadik kínai gyorsétterem mellett, aminek a logóján egy sárkány hullámzik.  De a sárkány alakja világszerte a legtöbb ősi kultúrában megjelent, viszonylag hasonló ábrázolással. Ez elég rejtélyes, tekintve, hogy a mai tudományos álláspont szerint, ilyen faj soha nem létezett. Véletlen egybeesés lenne, hogy egy viszonylag egységes kép alakult ki az emberekben róla? Nem is hinné az ember, mennyi tudós foglalkozik ennek a lenyűgöző mitológiai lénynek a titokzatos eredetével.

Elliott Smith volt az első az 1900-as évek elején, aki a témában publikált könyvében kijelentette, hogy lennie kell egyetlen közös forrásnak, ahonnan a mítosz aztán elterjedt a világon, mert túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy az elképzelések egymástól teljesen függetlenek legyenek.

Még a híres pszichiáter Jung is foglalkozott a kérdéssel. Szerinte a sárkányok archetípusok, azaz szimbólumok, amik a régmúltban szerzett tudás részei, ami olyan mélyen bevésődtek, hogy egyszerűen az emberi tudat részévé váltak, így mindenkiben ott rejtőznek. Hasonló véleményen van David E. Jones (antropológus) is: úgy gondolja, a sárkány alakja azért volt annyira elterjedt az ókori civilizációkban, mert az evolúció “belekódolta” az emberbe a ragadozók iránti zsigeri félelmet, csakúgy, mint – bár nem túl hízelgő hasonlat –  ahogy a majmok is ösztönösen rettegnek a kígyóktól. Ennek az ösztönös és univerzális félelemnek és a folklórnak a keveredésével magyarázható a jelenség.

Természetesen másféle elméletek is akadnak, így például az, hogy a dinoszauruszoknak köszönhetjük a sárkány mítoszának a megszületését. Az időszámításunk előtti 4. században, egy kínai történész talált egy dinoszaurusz fosszíliát a mai Szecsuán tartomány területén, amiről azt hitte, hogy egy sárkány maradványai (valószínűleg ott helyben lepetézett szegény pára, hogy basszuskulcs, ez az ópium jó cucc, mert ő ilyet még nem pipált, aztán rohant jelenteni a császárnak). Nem kizárt, hogy hasonló tévedések máshol is előfordultak. Őszintén, némelyik őshüllőre ránézve, nehéz ellenkeznem a következtetés logikájával.

Egy másik lehetséges ihletője a mítosznak a nílusi krokodil, aminek természetes élőhelye – nevéből adódóan – Afrika vizesebb területei. Az egyik legnagyobb krokodilfajta a világon, a kifejlett példányok akár a hat métert is meghaladhatják.
Nem egy lehetetlen elképzelés tehát, hogy ezek a krokik inspirálták az európai mítoszokat a sárkányokról, amik a Földközi-tengerben sunnyogva észrevétlenül elérhetik akár Itália és Görögország partjait. Arról nem beszélve, hogy ezek a lomhának tűnő állatok bizony szárazföldön is meglepően gyorsan tudnak jönni-menni, így bizony volt mitől félni.
Aztán ott van még a goanna (nem a vírusirtó, hanem az Ausztráliában honos hüllő), illetve a bálnák partra mosott csontjai, mint lehetséges források, de mindez csak találgatás. Mindenesetre a sárkány eredete egy világon átívelő rejtély, és valószínűleg örökre az is marad.

Jellemzői

Ameddig az európai hagyományban a sárkány, mint legyőzendő szörnyeteg jelenik meg elsődlegesen, addig a Távol-Keleten sokkal kedvezőbb szerepben tűnik fel; allegóriaként van jelen a köztudatban. Japánban mintegy tizenegy fajtáját különböztetik meg a sárkányoknak, Kínában kilencet. A nyugati mítosszal ellentétben, a keleti sárkányok legtöbbször fenségesek, barátságosak, és bölcsek. Bőséget és jó szerencsét hoznak, hiszen ők a vizek és az eső urai. Kína négy legnagyobb folyója sárkányok után lett elnevezve, illetve az uralkodó dinasztiák is sárkányoktól származtatják magukat.

A mai Mexikó és Dél-Amerika területén élő ősi civilizációk is tisztelték a sárkányokat, náluk azonban tollas kígyóként jelent meg és komplex jelentéstartalommal bírt a szimbóluma: az önmaga farkába harapó sárkány újjászületést, a végtelenséget, az életet, magát a történelmet jelentette. Hitük szerint, a tollas kígyó minden hanyatlás után eljön, hogy megújítsa a világot, így félelemmel vegyes csodálattal tekintettek rá az emberek. Az aztékok Ourobosnak hívták ezt a lényt (Sarah J. Maas rajongók, csak nem ismerősen cseng?)

Európában is jól kezdődött a sárkány mítosz, hiszen a bronzkorban igencsak elterjedtnek számított a női termékenységkultusz, és valahogy az idők során a kígyók és sárkányok a termékenység, illetve földanya jelképévé váltak, így abszolút pozitív jelentést hordoztak. Sajnálatos módon, ezekről a társadalmakról nagyon keveset tudunk, sok esetben még a nyelvüket sem sikerült megfejteni.

A bronzkori civilizációk hanyatlása után, jóval később, a sárkány már mint vérszomjas szörnyeteg tér vissza a görög mitológiában. Viszonylag sok mítoszban előkerül ilyen-olyan formában, de talán a leghíresebb a hidra, akit Héraklész győzött le, tizenkét próbatétele egyikeként. (Zero to hero, just like that)

A magyar népmesékben szereplő hétfejű sárkány leginkább a szlávhoz hasonlít, ami tulajdonképpen ugyanolyan, mint az Európa-szerte elterjedt tűzokádó szárnyas szörnyeteg, csak több fejjel (kicsire nem adunk).

Ami a mai popkultúrát illeti, a sárkányok szinte kizárólagosan a fantasy műfajhoz tartoznak. Megítélésük most már nem annyira egysíkú, mint az ókorban és a középkorban: nem csak vérszomjas szörnyek formájában találkozunk velük, hanem értékes szövetségesekként, barátként, vagy csak egyszerűen show-elemként. A sárkány legendája önmagában pedig inkább csodálatot, semmint zsigeri félelmet inspirál az emberekben.

Hol olvashatsz róla

Ha minden könyvet fel akarnék sorolni, amiben szerepelnek sárkányok, napestig itt ülhetnénk, így inkább csak egy kronologikus válogatásként kezeljétek ezt a kis gyűjteményt. De ha sárkányos olvasnivalóra vágynátok, nézzetek szét bátran!

• Beowulf (XI. századi óangol eposz)

Nem is olyan rég jelent meg itthon is egy csodálatos kiadása, Tolkien fordításával és jegyzeteivel. Ha érdekel az angolszász mondavilág, a nyelvészet, a középkori irodalom, vagy csak kíváncsi vagy, mire ez a nagy felhajtás a Beowulf körül, tudom ajánlani.

• Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája (XVII. századi dráma)

Nincs ugyan központi szerepük, de azért ott vannak. Akik élvezték Goethe Faustját, azok valószínűleg ezt is szeretni fogják. Goethe innen vette a megszállott doktor alakját.

• Lewis Carroll: Alice Tükörországban (XIX. század)

A mű leghíresebb versében tűnik fel Gruffacsór, aki játékos neve ellenére bizony szörnyetegként van feltüntetve, akit legyőz a bátor hős.

• C. S. Lewis: A hajnalvándor útja (XX. század)

És el is érkeztünk a fantasy birodalmába. Ugye senkinek nem kell bemutatni Narnia krónikáit?

• J. R. R. Tolkien: A hobbit (XX. század)

Avagy a klasszikus, rettegett – és egészen halványan kapzsi – sárkány, Smaug debütálása.

• Anne McCaffrey: Pern sárkánylovasai sorozat (XX. század)

Hozzánk kicsit később érkeztek meg a sárkánylovasok, de mindenképpen sokakat megmozgattak.

• Michael Ende: Végtelen történet (XX. század)

Itt jó és gonosz sárkányt is kapunk amellé a rengeteg csoda mellé, amit Ende bácsi megálmodott a számunkra.

• George R. R. Martin: Tűz és Jég dala (XXI. század)

Be kell ezt mutatni valakinek egyáltalán? WHERE ARE MY DRAGONS?

• J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege (XXI. század)

Magyar mennydörgő, hölgyeim és uraim! Nem ám csak akármilyen sárkány.

• Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat (XXI. század)

Fogatlan potenciális jelölt a „Valaha élt legcukibb sárkány” címre. De komolyan.

• Christopher Paolini: Örökség tetralógia (XXI. század)

Sok kritika érte, de ilyen fantasztikus sárkányokat, mint amiket ezekben a könyvekben talál az ember… ha okos, értelmes sárkányokról szeretnél olvasni egy elképzelt világban, akkor nosza rajta.

• Naomi Novik: Temeraire sorozat (XXI. század)

Egy alternatív történelem, ahol a napóleoni háborúkat sárkányokkal vívják. Sajnos itthon kaszálták a sorozatot, de külföldön elég népszerű. Szó se róla, így tényleg izgibb a töri óra.

•  Sarah J. Maas: Üvegtrón sorozat (XXI. század)

Gyakorlatilag wyvern, de sárkány az, méghozzá nem is akármilyen. Abraxos bárki napját fel tudja dobni.

• Anthony Ryan: Az ébredő tűz (XXI. század)

Sárkányok, mágia, különleges képességek, némi politika… yes please.

Ti mit gondoltok a sárkányokról? Olvastátok már a felsoroltak valamelyikét? Esetleg volt szerencsétek olyan sárkányos könyvekhez, amik ebbe a listába nem fértek bele?

Végezetül a kedvenc sárkányos idézetemmel zárnám:

„If the sky could dream, it would dream of dragons.”
/Ilona Andrews: Fate’s Edge/

„Ha az égbolt álmodni tudna, sárkányokról álmodna.”
(saját fordítás)