Ennek a borongós napnak mi is lenne jobb zárása, mint egy újabb book tag?

TÉRKÉP – minden magára valamit adó high fantasy rendelkezik egy térképpel. Melyik a kedvenc térképed egy könyvben?

Cersei: Öhm, pillanat. Most utánanéztem, jóra gondolok-e! Szerintem a Falling Kingdoms – Királyok harca című könyvnek gyönyörű térképe van. Egyébként hadilábon állok a földrajzzal, bárhol képes vagyok eltévedni, így térképet csak akkor nézek, amikor kinyitom a könyvet. Ha XY elmegy egyik királyságból a másikba, nem nézem meg a térképen, hogy akkor hova is ment.

Zsebi: Mindenkit meg fog lepni a válaszom. Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses trilógiájához gyönyörű, Charlie Bowater által rajzolt térkép készült, amit a szerencsés előrendelők meg is kaphattak, ha elég gyorsak voltak. Nekem megvan és imádom.

RavenS: Christopher Paolini Örökség tetralógiája nagyon baba térképpel van ellátva. Egyrészről gyönyörűen meg van rajzolva, ráadásul mindig épp azzal a színnel, ami a borítón díszeleg, másrészt tényleg hasznos olvasás közben, mert állandóan jön-megy mindenki, és így tényleg követni lehet az útvonalat. Vizuális alkatoknak igazi áldás.

KIRÁLYI PALOTA – ami kiemelkedik a tájból. Mondj egy olyan tavalyi olvasmányt, amely kiemelkedett a többi közül!

So-So: The Bear and the Nightingale. Semmi nem tudta letaszítani a trónjáról, csak a második része ült fel mellé. :3 Ők uralkodnak a világomban jelenleg.

Timi: Maybe Someday. Imádtam, annak ellenére, hogy rendesen megríkatott.

RavenS: Philip Pullman: A Por könyve. Amikor kiderült, hogy húsz év után folytatást/kiegészítést kapunk az egyik legrégebbi kedvencemhez, rendesen hiperventilláltam, és repesve vártam ezt a gyönyörűséget. Mi több, ennek a tiszteletére újraolvastam az egész Úr sötét anyagai trilógiát, ami egyúttal a húzódó olvasási válságomból is segített kilábalni. Tanulság: ha semmi más nem működik, fordulj a régi nagy kedvencekhez.

Arwen: Az év legutolsó meglepetése egy novelláskötet volt, ugyanis nem vagyok egy nagy novella rajongó. A The Language of Thorns azonban elsőre levett a lábamról, csodálatos mondanivalójú történeteket mesélt el az írónő. Ami még csodásabbá tette, az a rengeteg illusztráció!

KIRÁLYNŐ – vannak a tesze-tosza királynék, és vannak a belevaló, uralkodásra szánt királynők. Mondj egy utóbbit, azaz egy erős női karaktert!

So-So: Nem királynő, hanem a Kalóz Király lánya, de én a Könyvmolyképző kiadónál megjelenő Daughter of the Pirate King Alosáját jelölném ebben a kategóriában díjra érdemesnek. Ravasz, szép és már egy egész hajónak a kapitánya! Melyikünknek van egyáltalán hajója? Neki!

Timi: A Calderonból Taina szerintem tökéletesen beleillik a meghatározásba.

Lexa: Alwyn Hamilton: A homok leánya című könyvét olvasom éppen és pont azért jön be annyira mert a főhősnő, nem cicázik, mindig kimondja, amit gondol (ezért sokszor bajba is keveredik) és habár elég sok önző döntést meg kellett hozni a túlélés érdekében, de még mindig képes arra, hogy kitartson azok mellett, akiket szeret, még ha ez azt is jelenti, hogy belehal a megmentésükbe.

MÁGIA – amit vétek lenne kihagyni. Mondj egy olyan elemet, ami nélkül számodra nem könyv a könyv!

Cersei: Lásd, előző válasz. Incest. Egyébként sok mindentől függ, de gonosz karakter nélkül nem szoktam csipázni az aktuális könyvet.

So-So: Összefüggő fejezetek. ;D A Fekete lapokkal jártam hasonlóan. Annyira nem volt kapcsolat az egyes fejezetek között, hogy nem bírtam hova rakni magamban a sztorit. Jó volt meg érdekes, csak iszonyat fura, hogy nem függenek nagyon össze a történések, az életutak stb.

Zsebi: Szereplők és történet nélkül meg vagyok lőve. Nagyon nem csúszik ez a Kriminológia tankönyv Ha egy kicsit felturbóznánk pár fantasy lénnyel és egy kis mágiával biztos szerethetőbb és élvezhetőbb lenne!

Arwen: Nem hátrány, ha van benne valamilyen mágikusság (haha, jól kikerülöm a saját kérdésemre a válaszadást). De ha nem fantasy könyvről van szó, hanem non-fictionről, akkor szeretem, ha tanulok belőle valamit, empátiát, tényeket, élethelyzeteket.

SÁRKÁNY – egy mágikus lény, ami feldobja a legtöbb könyvet. Melyik az a könyv, amin már egy sárkány sem segített volna?

Timi: Hát azért a Dealbe belefért volna egy sárkány, az kicsit dobott volna a hangulaton.

Zsebi: Kemese Fanni: A Napszemű Pippa Kenn. Az a mértékű szenvedés, amit átéltem olvasás közben. Borzalmas volt. A sárkinca max az unalomtól és a folytonos szemforgatástól mentett volna meg, ha megjelenik. Meg lehet meglepődtem volna végre valamin és nem azon agyaltam volna, hogy mikor lesz már vége?

Lexa: Már új év van, de úgy látszik a Deal még mindig utat talál magának valahova… Hogy miért nem tudja egyetlenegy sárkány sem feldobni? Mert annyira borzalmas volt, hogy azt már szavakba sem lehet önteni. Habár az lehet, hogy jobb lett volna, ha a szereplőket egy sárkány néhol jól fejen verte volna egy péklapáttal. Akkor lehet kicsit észhez tértek volna.

Arwen: A varázslók. Huhh, az a könyv még mindig felidegesít, akárhányszor rágondolok. Annyi potenciál volt benne, de mindent elrontottak a szereplők.

VARÁZSLÓ – egy bölcs, idős, misztikus mentor, aki segíti a hőseink útját. Mondj egy olyan karaktert, akire ráillik ez a leírás!

Cersei: deMENTOR? Húha, akkor ide is beszavazom a kis Főnixet a Harry Potterből, mert nekem is olyan háziállat kell, és mert valóban segített.

RavenS: Gandalf. Bár ő szeret aranyórát játszani és eltűnni, amikor épp szükség lenne rá. Egye kukac, legyen Haymitch, had röhögjek rajta jókat. Plusz pontként ráadásul Woody Harrelsonként ragadt meg a fejemben. Nem hiába ő az egyetlen, akit bírtam a Hunger Gamesben.

Lexa: Őszintén… Nem igazán emlékszem, hogy nagyon olvastam volna hasonló könyveket, inkább olyanokat szoktam választani (nem tudom miért) ahol a főhősöknek kell megoldaniuk minden problémájukat, általában segítség nélkül. És akkor ez vagy sikerül vagy nem.