Borítómánia – UK vs. US verzió – Prológus

Ha már angol hét van oldalunkon, szinte kötelességünknek érezzük megmutatni a néha tökéletesen, néha pedig kevésbé szemgyönyörködtetőre sikeredett borítókat. Most 10+2 könyv/sorozat brit, illetve amerikai borítóját szedtük össze. Ezúttal két bloggerünk is megosztja véleményét.

So-So: Brit! A másikon az a félig arany félig kék, gyűrött és sima kontraszt már túl sok. A brit pedig nem lett túlbonyolítva, de itt látszik meg a kevesebb néha sokkal több elv eredménye.

Arwen: Ennél nekem igazából mindkettő eléggé tetszik, viszont mivel imádom a kéket, inkább a jobb oldali brit verziót választanám. Ráadásul milyen menő, hogy kékek a lapszélei is!

Arwen: Míg a bal oldali elegáns és fenséges, mint amilyennek egy királynőnek lennie kellene, addig a brit inkább röhejes. Mondjuk két pozitívuma van annak is: egy) Jane-nek barna szeme van, míg az amerikai borítón a lánynak kék, kettő) cuki a lófej.

So-So: A bal amerikai kicsit filmbe illő történelmi hangulatát viszont tök jól modernizálja a nagy és egyszerű betűtípus, és a kis kommentek. Szerintem vagány. A brit meg hááátt… Viccesnek vicces, de valószínűleg nem venném le a polcról.

So-So: Huhú, eltérnek a vélemények! Az én sötét lelkecském a fekete-piros Heartlessért rajong. A másik is ötletes, a piros haj és a szív alakú fejforma kreatív, de valahogy nekem kicsit gyerekes hatást kelt. Lehet, hogy velem van a baj.

Arwen: Nekem a brit van meg, egyből megfogott a piros-fekete-fehér ilyesfajta kombinációja. A bal oldali nekem abszolút nem impozáns, mondjuk a keménytáblás kiadás a védőborító alatt elég babás.

Arwen: Itt is bajban vagyok, mivel mindkettő csodásra sikeredett! A bal, amerikai nagyon részletes, csodálatos színekkel és motívumokkal, míg a brit kicsit egyszerűbb, viszont szép színekkel játszik az is. Annál mondjuk nem szimpatikus a fenti arc sziluett.

So-So: Nekem pont az egyszerűség és letisztultság szimpatikus a britben. Nem túlzsúfolt, de az arc, a vér, a homokóra, gyakorlatilag a regény összes szimbóluma helyet kapott rajta és nem lett sok. Ezzel szemben az amerikai nagyon szép, nagyon részletes, de nekem már túl részletes is.

So-So: Amerikai, egyértelműen. Az első brit nevetséges, a második még tetszik is, a harmadik meg iszonyat fura.

Arwen: Az amerikai kiadó, (fenti sor) Disney-Hyperion mindig elkápráztat a remeknél remekebb borítókkal, még eddig egyre se tudtam azt mondani, hogy szörnyű. Szuperek az illusztrációk, a színek mindig tökéletesen passzolnak, és még a címet is elegánsan írják ki. Nem úgy, mint a brit kiadó… Igaz, látok fejlődést, mivel a második és harmadik rész tetszene is, ha a gyerekek nem lennének rajta. Viszont az első szerintem nem valami ízléses. Túl élénk, az az alak pedig egyenesen röhejes.

Arwen: Eddig mindenki, akivel beszéltem egyöntetűen a felső, azaz brit verzióra tette le a voksát, amivel mélységesen egyetértek. Egymás mellett még inkább átjön a hangulata, a csodás sziluettekkel, varázslatos színekkel. Az amerikainál egyedül a második tetszik, ott a háttér valami eszméletlen lett. A harmadik még egész jó, de az első nekem nagyon nem jön be. Azon egy pozitívumot nem tudnék felsorolni…

So-So: Erre most mit lehet mondani? Aki értékeli a szépséget és a kreativitást az az elsőt választja (hozzáteszem én is). Aki a repülő arab terrorista Assasin’s Creed koppincsot választja, hát így járt. Szerkesztésileg meg összhatásában jó munkát végzett a grafikus szakember rajta, de olyan sablonos, és uncsi mindig az emberi alak a borítókon.

So-So: A bal oldali a nyerő. Nem vertem a fogamhoz a garast, amikor megvettem, de ennek a betűtípusnak, és a házak között kirajzolódó hegedűnek nem lehetett ellenállni. Viszont itt az angol is szép a maga higanyos rózsájával, csak egyediségben marad alul.

Arwen: Nos, bár nekem a jobb oldali UK verzió van meg, de ha nem lettem volna költséghatékony, akkor biztos az amerikait választom. Az a font a szívem csücske, ha csak az lenne a képen, engem már megvett volna kilóra. Ráadásnak még ott van a hegedű sziluettje is, csodálatos!

Arwen: Újfent hasonlóan jártam, mint az eggyel fentebb lévő This Savage Songnál. Mondjuk itt is tetszik mindkettő, de inkább az amerikaira tenném le a voksom.

So-So: Hát itt ugye mind a kettő azonos szimbólumokkal dolgozik, de összességében ismét az amerikai (bal) mellett tenném le a voksom. Különösen a fekete speciális kiadás az, ami nagy szerelem.

So-So: A jobb oldali egy ázsiai romantikus történethez illene maximum. Színei jók, de kicsit nyálas, kicsit semmilyen. (A második kötet UK borítója pedig egyenesen borzalom.) Az első képen látható borító pedig a polcom egyik ékköve, szerintem elég, ha ennyit mondok. 😀

Arwen: Most őszintén, létezik olyan ember az univerzumban, aki a jobb oldalit választaná? Egyszerűen tragikusan ronda az a borító, harsány, plusz ijesztően közeli az a nő. Míg az amerikai csodaszép, a borítók etalonja.

Arwen: Őszintén szólva, egyik sem nyűgözött le, de talán a bal oldali egy fokkal szebb. A jobb képen lévő nagyon gyerekes.

So-So: A bal oldali (US) borító szerintem szép, de ha választanom kellene a magyar és eközött, a magyart választanám. (A magyar nincs a képen, de a Gabo Kiadó oldalán megtekinthető.)

So-So: Vannak írók, akiket fantasztikus borítótervezőkkel áldott meg az Isten, vagy még inkább a kiadó. Stephanie Garber pont ilyen. Ha csak a külső alapján kéne választanom, mindenképp az elsőre szavaznék, ami ugye az amerikai verzió. Viszont megfontolandó, hogy a középső brit verzió védőborítója alatti titkos ábrákat mennyire szeretném? Mivel az amerikai verziót kezdtem el megvenni, abban fogom folytatni, de irigy vagyok a brit könyvekre is.

Arwen: Mindhárom varázslatos! Nekem a középső, brit keménytáblás van meg, és a polcom ékköve lett. A védőborító alatt pedig még motívum is található, nekem egy ruha, de még ezen kívül három másik verzió létezik.

Arwen: Ez egyértelmű, csakis a bal oldali, amerikai rúghat labdába. Bár én még nem olvastam, de pont ilyen hangulatúnak képzelem el, mint ami a borítón van. Ezzel szemben a középső túlságosan élénk, és gyerekes, a jobb oldali fontjától pedig kifutnék a világból.

So-So: Csak a bal!! Tökéletesen passzol a történethez, a hangulathoz és élőben is gyönyörű. A középső és jobb oldali brit kiadások mind az orosz mintákra és a fülemülére irányítják a hangsúlyt, de attól, hogy a címben ez van a könyvben nem ez a legfontosabb. Ráadásul, lehet, hogy titkot árulok el, de a fülemüle egy ló neve a könyvben, még csak nem is egy konkrét madár.

Kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is, ha van kedvetek szavazzatok, nektek melyik tetszik jobban az amerikai, vagy angol kiadás? (KATTINTS A KÉPRE)