Cím: A vízvadász
Szerző: Paolo Bacigalupi
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés éve: 2016

Amerika ​délnyugati részén a közeljövőben elviselhetetlen aszály tombol: Nevada, Arizona és Kalifornia állam napról napra harcol a Colorado-folyó apadó vízkészletéért. Ebbe a forró helyzetbe lép be a nyomozóként, bérgyilkosként és kémként dolgozó Angel Velasquez: a vízvadászt azért küldi Phoenixbe a főnöke, hogy biztosítsa luxusépületei virágzását a sivatagban, még ha ennek az is az ára, hogy ellenfelei a porba kerülnek. Miközben a férfi megpróbálja kideríteni, mi igaz az új vízforrásra vonatkozó pletykákból, két nővel is összehozza a sors. Megismeri Lucy Monroe-t, a kőkemény újságírónőt, aki sokkal többet tud a helyi titkokról, mint amennyit elárul, és Maria Villarosát, a fiatal bevándorló lányt, aki északra szeretne menekülni, ahol a víz még mindig az égből hullik.

Ahogy körülöttük egyre csak gyűlnek a holttestek, rájönnek, hogy kénytelenek összedolgozni, mivel egy olyan játszma résztvevői, amely nagyobb és mocskosabb, mint valaha is gondolták volna. Phoenix közeledik az összeomlás felé, az idő fogy, és mindenki bármire képes, hogy vízhez jusson, amely ebben a világban az aranynál is többet ér.

Eléggé szeretem az utópisztikus műfajt, így nagy lelkesedéssel kezdtem el A vízvadászt is. Történetünk a jövőbeli USA-ban játszódik. Az emberiség vízkészlete drasztikusan csökkent. Igazából egy teljesen reális jövőképet fest elénk. Az emberek a hóból, illetve még a vízrétegekben maradt ősi vizekből próbálnak minél többet megkaparintani. A folyók drasztikusan apadnak, az államok, melyek régen összefogtak most egymással harcolnak a vízért. Ez lett a legértékesebb cikk a világon.

A történet Phoenixben játszódik, három főszereplőn keresztül pillanthatunk bele ebbe a világba. Lucy Monroe-t egy gyilkosság, Angelt a vízvadászt titkos ősi vízjogok, Mariat pedig a sors sodorja hozzájuk. Végül össze kell fogniuk, hogy kideríthessék kik és miért szövetkeznek a háttérben, hogy élve kijuthassanak.

Nagyon tetszett, hogy ahogy a helyzet is teljesen hihető úgy a sztori is megmarad emberszagúnak. Paolo Bacigalupi nem bánik kesztyűskézzel a főszereplőkkel, őket is veri a sors. Ugyanúgy golyót kapnak, megkínozzák őket vagy épp kurvának kell állniuk, mint a többi mellékszereplőnek, nincs kecmec. Ha belemászik a szarba, akkor onnan nem patyolattisztán jön ki, mint sok másik könyvben.

A világ maga nagyon tetszett. Igazából nem is tér el sok mai szegényebb ország helyzetétől, vagy épp a gettó világától, csak a víz áll a központban nem a narkó vagy a pénz. Az író nagyon jól tud egyensúlyozni a borzalmak, szenvedések között. Nem viszi túlzásba, viszont nem is engedi az embert elsiklani mellettük, a szereplők pedig próbálnak ebben a világban életben maradni. Teljesen bele tudom élni magamat az ő helyzetükbe. Teljesen reális.

Lucy például egy újságíró, aki megtanulta, hogy nem írunk a gyilkosságok miértjéről, mert akkor hamar te is ott végzed a gödör alján. Fejbelőve. Nem akar hős lenni, de közben újságíró is, aki, ha nem is kendőzetlenül, de megmondja a véleményét. Amikor viszont a barátját megölik, akkor előbújik úgymond a hős belőle. De itt sem érzem túlzásnak, erőltetettnek. Lucyhoz illik ez a szerep. Igazi tökös csaj, vagy petefészkes ahogy Angel mondaná.

Angel viszont a macsó rosszfiú, de nem az a tipikus fajta. Nem a szőke, meg nem értett, gazdag fiú, vagy a másik variáció a sötéthajú, nehézsorsú motoros srác. Nem, ő egy mexikói, aki sok rosszat tett az életben, de ennek köszönheti, hogy még él. A munkája sem épp tisztának mondható, megteszi, amit meg kell, de nem várja el, sőt nem is kell senkinek megmenteni az ő lelkét, hogy aztán tiszta útra térjen. Angel olyan ember, akire egy ilyen világban szükség van. Ettől függetlenül nem bíznék benne. Van benne jóság is, de reálisan mérlegel, és ha menni kell, akkor nélkülem menne, az tuti.

Maria egy texasi, igazából egy kitaszított. A texasiak menekültek, sehol sem nézik őket jószemmel. Mint a patkányok sokan vannak, és senkit nem érdekel, hogy ha agyonlőnek egyet. Maria normális amerikai családból származott, kerttel, sulival, barátokkal, aztán nem volt több víz. Hirtelen minden, ami addig normális volt az életében és készpénznek vett az megszűnt. Menekült lett, utcára került, aztán meghalt az apja. Barátnőjével próbál életben maradni, ahogy tud, Sakál területén, aki egy pszichopata maffiózó. Habár azt nagyon bírtam, hogy ténylegesen sakálokat tart a pasi, és ha úgy szottyan kedve kiengedi őket, aztán hagy egyenek meg, akit akarnak.

Mindhárom főszereplőnket megedzett az élet és ezért erősek, de az eléjük kerülő akadályokra, történésekre normálisan reagálnak. Nem lesz dráma, vagy épp mártírkodás. Amit hoz az élet az van, el kell fogadni és tovább menni.

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Ha még nem mondtam volna elégszer, tetszik ahogy a karakterekhez, ahogy a sztorihoz nyúl.

Karakterek: 5/5
Sztori: 5/5

Remélem sikerült meghoznom a kedveteket a könyv elolvasásához. 🙂