Bizonyára mindenki megtalálta már a számára legszimpatikusabb hőst olvasmányai során, és az égvilágon mindent tud róla. Éppen ezért, mai cikkünkben az antihősöket vesszük elő és egy kicsit jobban összeismerkedünk velük!

Kezdjük talán azzal, hogy honnan ismerszik meg az antihős!

Az antihős az irodalom egy olyan alakja, aki szöges ellentéte a sármos, bátor és erős hősöknek, akiket már mindannyian jól ismerünk és szeretünk. Az antihősök rendelkeznek jó és rossz tulajdonságokkal is, és mondjuk úgy, hogy kissé szakképzetlenek ahhoz, hogy igazi hősök legyenek. Sokuk küzd mentális betegségekkel, legfőképp a múltjukban történt események miatt, amik kihatással vannak jelen döntéseikre is. Gyakran előfordul az is, hogy azért választják a jó döntést, a jó cselekedetet, hogy profitáljanak belőle: üzletként vagy bosszúként fogják fel.

Biztosan mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy honnan is származik az antihős ötlete. Az antihősök gyökerei visszanyúlnak egészen több ezer évvel ezelőttig, megszületésük oka pedig a görög mitológiában keresendő. Habár görög drámaírók dolgoztak velük elsőként, ma már minden nemzet bővelkedik antihősökben!

Nagyon érdekes, hogy az amerikai antihősök kialakulása és története szorosan összekapcsolódik az 1960-as és 1970-es évek társadalmi és politikai eseményeivel. Ezalatt a két évtized alatt polgárjogi mozgalmak folytak, a fiatalabb generáció gyermekei elkezdték megkérdőjelezni az idősebb generációk által felállított szabályokat és normákat. Ebben az időszakban különösen sok antihős született. Például, biztos sokan ismeritek is, az X-men. Na, hát a képregényt ekkor alkotta meg Stan Lee, pontosabban 1963-ban. A történet középpontjában olyan mutánsok állnak (tinédzserek, illetve a 20-as éveikben járó fiatalok), akiket a „nem mutánsok” félelemben tartanak, fenyegetnek éppen azért, mert különbözőek. Stan Lee azért alkotta meg a X-men-t, hogy reprezentálja a hatvanas évek polgárjogi mozgalmát, melyben afroamerikaiak, idősek és fiatalok harcoltak a jogaikért mint amerikai állampolgárok.

Mivel nekünk suliban mindig azt tanítják, hogy egy példa nem példa, így most nézzünk meg két irodalmi antihős-példát!

Piton Professzor

A legkézenfekvőbb antihős ever, a mi drága Piton Professzorunk, akiről első pillanattól fogva tudjuk, hogy nem kedveli Harryt. Ennek hátterében pedig nem más áll, minthogy Piton és Harry szülei – James és Lily – gyerekkori barátok voltak. Igen ám, csakhogy a Professzor úgy érezte, hogy James közé és Lily közé, vagy legalábbis a Lily iránt táplált érzései közé állt, ezért úgy döntött, megbosszulja a fiatal James-en, így hűvösen kezd viselkedni Harryvel. Igazából azonban, ahogy az végül ki is derül, Piton Harry oldalán áll, jó néhányszor még meg is menti a fiú életét.

Gollam

A gyűrűk ura fura kis fazonja bizony egy antihős, akire rendkívül negatív hatással van a gyűrű, amit a hősnek, Frodónak kell megsemmisítenie. A gyűrű gonosz ereje változtatta őt egy nyomorult, megkínzott lénnyé, és a gyűrű az oka annak is, hogy Gollam két személyiségre szakadt. Az egyik énje a régi, eredeti önmagát mutatja, Smeagolt, akinek nem idegen a hűség és a könyörület érzése. A második énje viszont bármeddig elmenne, hogy megtalálja és megölje a gyűrű aktuális tulajdonosát annak érdekében, hogy visszaszerezze drága kincsét. Végül sajnos az utóbbi személyisége győzedelmeskedik a valódi énje felett, ami Gollam halálához vezet. Habár nincsenek angyali jellemvonásai, az ő karaktere tökéletes példa a szenvedésre, amelyet minden nap megtapasztal az, akinek jó és gonosz között kell választania.

Biztosan nem vagyok egyedül, ha azt mondom, nekem néha a hősök tökéletessége túl szép, hogy igaz legyen. Cselekedeteiket nem tapasztaljuk meg nap, mint nap, hiszen oly távol áll a valóságtól. Pont ezért olyan jók az antihősök, hiszen a szenvedés és a bánat is az emberi élet része. Sokkal inkább bízunk egy olyan karakterben, akit próbára tett már az élet és akinek egyaránt van jó és rossz oldala, mint egy olyanban, akinek csak a tökéletességét látjuk.

Nektek ki a kedvenc antihősötök?