Extra tartalom · interjú · könyvfesztivál

Interjú Gabriella Eld írónővel

fesztprojekt

A tegnapi exkluzív beleolvasó után egy interjút is hoztunk Gabriella Eld írónővel, melyben a Könyvfesztiválra érkező két új megjelenéséről faggattuk leginkább. Fogadjátok szeretettel. 🙂

Két megjelenéssel is készülsz a Könyvfesztiválra, melyek közül az egyik egy már korábbi történeted harmadik része. Mit kell tudni a folytatásról?

Az Érzések az eddigi leghosszabb és szerintem legösszetettebb része lett a trilógiának. Nehéz volt ráállítani az agyam arra, hogy egyetlen történetszálat sem hagyhatok már nyitva, ezúttal tényleg mindennek pontot kellett tennem a végére – nem mondom, jó kis stresszes feladat volt.

A történet egyébként egyáltalán nem hasonlít az első két regény cselekményére, a szereplők egy teljesen új szituációba kerülnek, felborult erőviszonyokkal, így remélhetőleg okoz majd érdekes meglepetéseket.

A másik megjelenés egy külön történet, a Főnix Könyvműhelynél megjelenő Talpig feketében. Ha pár mondatban kellene összefoglalnod, akkor mire számíthatnak az olvasók vele kapcsolatban?

Leginkább tömörnek és mozgalmasnak nevezném. A karakterek teljesen más motivációkkal bírnak, más értékrendekkel rendelkeznek, mint az Ikercsavar Krónikák szereplői és szerintem pont ebben rejlik az erejük. Igyekeztem igazán érdekes és belevaló karaktereket „nevelni” a történésekhez, remélem az olvasóim is így látják majd.

Mennyi ideig tartott összesen a történetek elkészítése? Van valamilyen vicces, érdekes sztorid az írásukhoz kapcsolódóan?

Az Érzéseket 2016 nyarán kezdtem el írni és volt egy kérdés, amire hetekig nem tudtam semmi épkézláb választ kiötölni. Annyira introvertált volt ez a folyamat, hogy a párom megkérdezte, mégis mi okoz ekkora dilemmát, mire megestem és végső kétségbe esésemben elmeséltem neki, hogy mégis mi bénít le ennyire a regénnyel kapcsolatban. Gyakorlatilag felvázoltam az egész harmadik kötet cselekményét, amit soha, senkinek előtte, sem utána nem tettem meg. Miután kimondtam hangosan, meg is oldottam a dolgot, de a vicces része az a sztorinak, hogy ő meg teljesen elfelejtette. Az egyetlen, akit beavattam az Érzések teljes történetébe, elfelejtette a sztorit, így mindenki mással kellett újra kivárnia, hogy megtudja, mégis mi történik a trilógia utolsó kötetében. 😀

Alaskát és Igort 2013-ban írtam le először, az első ötletet a Bagolyvárosról, pedig még 2012-ben, de csak idén fésültem össze ezt a két szálat eggyé. Azelőtt a srácok sztorija és a Bagolyvárosé nagyon távol álltak egymástól.

A Talpig feketében írása egyébként összefolyt az Érzések végével, és az igazat megvallva soha életemben nem dolgoztam még regénnyel ennyit, mint ezzel. Mókás belegondolni, hogy a Jordan trilógia utolsó kötete majdnem négyszer akkora, mégis többet dolgoztam a Bagolyvárossal, mert igen nehezen tudtam hozzászokni a rövid terjedelemhez az elején.

22219839_1172778706200510_7204704990035594913_o

Nagyon szép kinézetet kapott mindkét kötet, odavagyunk értük. Mennyire volt beleszólásod a megvalósulásukba, esetleg a te terveid alapján készültek?

Szerencsére szabad kezem volt tervezés terén, így mindkettő a saját ötletem alapján készült. A borítókra nagyon érzékeny vagyok, csakis olyanokra „bólintok rá”, amelyeket én is levennék a polcról egy könyvesboltban, de abszolút mindkettőbe szerelmes lettem.

Szokták mondani, hogy egy író valamennyire minden karakterébe beleteszi önmagát is. Mit gondolsz az Ikercsavar Krónikák főszereplőiben mi az a tulajdonság, momentum, amivel személyeddel teljesen azonosulni tudsz?

Ha a főszereplők közül kellene választanom, akkor azt mondanám, hogy leginkább Gokban és Nestorban van a legtöbb valós tulajdonságom, de inkább a mellékszereplőkbe elszórtan helyeztem el egy-egy tipikusan rám jellemző dolgot. De természetesen igaz a mondás, hogy egy író minden karakterébe beleteszi önmagát. 

A Talpig feketében-hez kapcsolódva: szerinted mi az a könyvben található mondat, ami legkedvesebb számodra, vagy leginkább kifejezi azt, amit alkotásakor szerettél volna közvetíteni általa?

Nehéz megmondani. Szerettem írni azokat a részeket, amik Kasja és Igor gyerekkoráról szólnak vagy Alaska „spleen” epizódjait, de nehéz lenne kedvenc idézetet választani.

Ezt mondjuk kifejezetten szeretem:

„Szerettem volna megnyugodni, de a hajamnak olyan szaga volt, mint a háborúnak és a nővérem bőre alatt viharok dúltak. Egyikünk sem tudott megnyugodni sohasem.”

Mik lesznek a következő projektjeid, amiken dolgozni fogsz?

Újabb Bagolyvároson dolgozom jelenleg, a Könyvhéten megjelent Amaranthine novella folytatásának regényén, amelyből már csak a zárófejezet hiányzik, és egy titkos projekten. Mindig kell egy titkos projekt.

Mit üzennél az olvasóknak?

Azt, hogy vajon tudják-e, mi a cisz, ha fisz a ré?

Köszönjük a válaszokat! 🙂

uszáma_bio.png

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s