Sivatagos projekthetünk keretében végre teret adhatunk A homok leánya iránti rajongásunknak. Mindegy, hogy fanartról, különböző borítókról vagy az írónőhöz kapcsolódó fun factekről van szó, jöhet minden. Az idézetekkel sem vagyunk másképp., most épp a top 7 spoiler mentes kedvencünket gyűjtöttük össze nektek. Míg ti Amanival és Jinnel ismerkedtek ezen a pár soron keresztül, addig mi megyünk és újra olvassuk a könyvet…

– Még a nevedet sem tudom – mondta.
– Én sem a tiédet. – Ahogy felnéztem rá, kisöpörtem az arcomból fekete hajamat, nehogy összevérezzem magam, aztán elkezdtem ledörzsölni a vért az ujjperceimről az egyik szeszbe mártott ronggyal.
– Jin. – Eszerint tegnap hamis nevet mondott, bár nem tudhatta, hogy tudom. De arra sem mertem volna megesküdni, hogy ez a valódi neve. Soha nem hallottam még ilyet emlegetni.
– Biztos vagy benne? – firtattam tovább.
– Mármint a nevemben? – Ahogy felém fordította sérült vállát, megrándult a szája sarka. A mozdulatra hasa mezítelen bőre is felhúzódott, és én újabb tetoválásra láttam rá az öve fölött. Hirtelen érdekelni kezdett, mi lehet. Már erre a gondolatra is forróság öntötte el a tarkómat. – Halálosan biztos.

“– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!”

“Ha bele lehetne halni az unalomba, nálunk már mindenki hulla lenne.”

Tekintete az enyémbe fúródott, ezúttal azonban nem hátráltam meg. Azt mondta, a szemem mindent elárul. Jó, legyen. Fulladjon bele.

“Farrah nagynéném mindig is azt mondta, előszeretettel tettetem süketnek magam, ha meg akarok győzni valakit a tévedéséről. Meglehet, igaza van.”

“– Tudod, amíg nem találkoztam veled, nem hittem a sorsban – sóhajtott egy hatalmasat, és fejét a falnak döntötte. – Azóta gondolom csak, hogy a véletlennek kegyetlen, véres humora van.”

“– Mi bajod, Bandita? Már nem érzed halhatatlannak magad? – Az idegen szemlátomást remekül szórakozott.
Felé hajítottam a palackot.
– Nem kezdenék ki olyan valakivel, aki a következő pillanatban megcélozza a fejemet – mondtam, mire elnevette magát, és ment tovább a pózna felé.”