Extra tartalom · idézetek · Kedvencek · projekt · prológus · YA

Kedvenc idézeteink Böszörményi Gyula regényeiből

YA hetünk alkalmából az egyik, ha nem a legközkedveltebb, hazai szerző, Böszörményi Gyula zseniális regényeiből szemezgettük ki nektek a legjobb idézeteket. Ti olvastatok már tőle?

Leányrablás Budapesten

– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el.

– Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és a barlangjukban halálra hímeztetik őket.

leányrablásbudapesten

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset. 
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl. 
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!

– A holtak emléke gyorsan fakul – felelte Gerlice. 
– Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.

A Rudnay-gyilkosságok

Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…

– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk kettenazonban kissé túlzásba viszik.

arudnaygyilkosságok

– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk.

– Azt mondta, hogy ön magyar? 
– Valóban! 
– Nos, így már nem is tűnik oly érthetetlennek a viselkedése, hisz maguk, magyarok, mind bolondok.

– Ma odafönn lesz az ozsonna – közölte Terka néni. – Vagy tán nem hallották, hogy az imént vendégek jöttek? Három csuda mód puccos naccsága valami ládából vagy kaszniból, én nem is tudom, de úgy fenn hordják az orrukat, hogy idén mán nem kell többet pókhálóznunk, az biztos.

A legtisztább, legtökéletesebb ablaküvegnek tekint, vagyis úgy néz át rajtam, mintha ott sem volnék.

9…8…7…

A halottak jó fejek. Csendesek.

9...8...7

 

A szitkozódás ugyanis nem más, mint a lélekben összegyűlt salakanyag. A testünk is elválasztja a tápanyagtól a szennyet, aztán a slozin megszabadulunk tőle. A lélek szintén táplálkozik: szavakkal, érzésekkel, indulatokkal. Magába szívja azokat, elválasztja a hasznosat, és ami mérgező, azt acsarkodó káromkodással löki ki magából. 
Aki szitokszavakkal árasztja el a környezetét, akár üvöltve, akár „poénos” kötőszóként használva azokat, olyan, mint a hasmenéses kutya: egyfolytában, mindent, mindenhol bemocskol, amerre jár.

Minden ember lelkében vannak sötét helyek, amiket zárva kell tartani. Normális esetben az ajtó csukva van, de olykor kinyílik, s akkor a sötétség veszi át az uralmat. Ez az őrület.

– Ha csepp eszem volna, itt hagynálak. Csakhogy nincs, úgyhogy örülhetsz.


fanni_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s