ajánló · Érdekességek · Extra tartalom · idézetek · Top10

10 kedvenc idézetünk A tél jegyeseiből

Ugyan még nem volt alkalmunk teljesen kimutatni szeretetünket Christelle Dabos sorozata iránt, de többen is oda-vissza vagyunk érte. Jöjjön most egy kis idézet válogatás, hátha meghozza a ti kedveteket is az olvasáshoz.

“– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyerseséggel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…””

“Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság.”

teljegyesei“– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke.”

“– Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Hogy ne mondjam, jóval izgalmasabb lett volna, ha valóban Thorn jövendőbelijét sikerül a kezem közé kaparintanom.
– Miért, mit csinált volna vele? – kérdezte szemöldök ráncolva Ophélie.
– Hogyhogy mit? Természetesen megfosztottam volna az ártatlanságától.
Ophélie csak pislogott, hirtelen szóhoz sem jutott. Ennél váratlanabb vallomást még életében nem hallott.
– Az volt a terve, hogy felhozza ide az unokahúgomat, és a fűben henteregve megerőszakolja?!
Archibald hevesen, egyben némiképp sértődötten tiltakozott.
– Hát minek néz engem? Ilyen féktelen dúvadnak látszanék? Egy férfinak bármikor nekiesem, meg is ölöm, ha kell, de egy nőre soha nem emelnék kezet. Elcsábítottam volna, annak rendje és módja szerint!”

“Szerinted hosszú távon el lehet viselni úgy az életet – szólalt meg komolyan –, ha az ember ellenséget lát mindenkiben?”

“Ophélie egyetlen dologhoz értett: tudott olvasni.”

“Nincs lehangolóbb hely egy olyan gyerekszobánál, amelyből hiányzik a gyerek.”

“Távoli ősei végignézték, ahogy minden, az egész világ szétesett körülöttük. És feladták? Nem, dehogy, nem mondtak le az életükről, helyette inkább kialakítottak maguknak egy újat, egy másikat.”

“A nagyvilági élet olyan, mint egy hatalmas daráló: ha az ember egyszer belekerül a fogaskerekek közé, kicsúszik a keze közül az idő.”

“– Annyira zavaró ez az álruha – jegyezte meg Thorn, miközben megnézte az óráját. – Vegye le kérem.
Ophélie idegesen csavargatta a libériája legfelső gombját.
– Csak egy vékony kis ing van alatta.
Még végig sem mondta, máris megbánta, hogy ilyen óvatlanul elárulta Thornnak, mennyire szégyenlős. Ha valamit, hát pontosan az ilyen témájú beszélgetéseket szerette volna kerülni vele. Még akkor is, ha a vőlegénye nem az a fajta férfi volt, akit ezek a dolgok különösebben meghatottak, aminek mintegy bizonyságaképpen Thorn türelmetlenül lecsapta az órája fedelét, és fejével az íróasztal mögötti ruhásszekrény felé intett.
– Terítsen magára egy kabátot!
„Csinálja ezt, csinálja azt…” Bizonyos szempontból Thorn nem hazudtolta meg a származását, olyan volt, mint a nagynénje. Ophélie megkerülte a tömörfa íróasztalt, hogy hozzáférjen a szekrényhez. Színvilágát tekintve Thorn ruhatára elég egyhangú volt, és Ophélie bármelyik darabot választja, úgyis nagy lett volna rá. Jobb híján leakasztott egy hosszú felöltőt az egyik vállfáról.
A biztonság kedvéért hátrapillantott, hogy Thorn nem nézi-e, de a férfi látványosan a hátát mutatta neki. Udvariasságból? Netán ki akarta gúnyolni? Vagy tényleg ennyire nem érdekelte?”


zsebi_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s