Érdekességek · Extra tartalom · könyvek világa · prológus

A könyvek illata

Rengeteg előnye van a modern technikának és az ebookoknak is, de egy igazi nyomtatott papír alapú könyvet nem tudják felülmúlni. Hogy miért nem? Nos az egyik indok az illat. Kinek a pap, kinek a papné, kinek az új, kinek a régi, de nem hiszem, hogy találnánk olyan könyvrajongót, aki ne  szeretné szaglászni néha a lapokat.  (Megsúgjuk, a szaglás az egyik legrégibb érzékelési módunk, és egy illat nagyon intenzív emlékeket is képes visszahozni.)

Na de mi is adja a könyvek illatát? Nézzük!

ÚJ KÖNYVEK ILLATA

Igazság szerint elég nehéz pontosan megmondani, milyen anyagok okozzák az új könyvek szagát. Először is, elég szűkösek a kutatási eredmények a témában. A könyvek szagának tanulmányozása érthető módon nincs a fontossági sorrend első, de még a második helyén sem. Másodszor, a könyvek készítése során használt anyagok könyvről-könyvre eltérnek, tehát a szagok sem lesznek minden kötet esetében azonosak. Ehhez még tegyük hozzá, hogy több száz vegyi komponens kell ahhoz, hogy fából regény legyen, ezért is nehéz csak pár specifikus anyagra rámutatni, amik az illatot okozzák. 

Az “új könyv szag” alkotóelemeit három nagy csoportra tudnánk osztani: a papír (és persze a vegyszerek, amit a készítés során felhasználtak hozzá), a tinta, amivel a könyvet nyomtatták, és a kötéshez használt ragasztó.

A papírgyártás különböző lépcsői számos különböző vegyszert igényelnek. A papírok nagy része faforgács alapanyagú (bár pamutból és más textilekből is előállítható). Elsősorban nátrium-hidroxidot adnak hozzá, ami egy erős lúg, azaz megemeli a pH-t, ezáltal a fa rostjai megdagadnak. Majd a rostokat fehérítik, többek között például hidrogén-peroxiddal; ezek után nagy mennyiségű vizet adnak a masszához. Ez a víz már előzőleg hozzáadott “ragasztókat” tartalmaz, melyek a papír szerkezetét és tulajdonságait fogják megváltoztatni – például az alkil-ketén dimer egy gyakran használt vegyület, ami a papír vízzel szembeni ellenállását növeli.

Ezer másik vegyület vesz részt még a folyamatban, de most csak egy nagyon felületes áttekintést nyújtunk nektek. Ennek a folyamatnak a részeként keletkező, vagy felszabaduló illékony anyagok hozzájárulhatnak a könyv illatához, de ugyanez igaz a tintaként és ragasztóként használt vegyületekre is. Sokuk úgynevezett természetes co-polimer, ami annyit tesz, hogy sok kicsi molekula vegyi eljárással össze lesz kötve láncokká.

újkönyv

Ahogy már írtuk, a papír, a tinta és a ragasztó együtt fogja azt a jellegzetes szagot adni, tehát nem minden új könyvnek azonos az illata – valószínűleg ezért nem foglalkozott még egy kutatás sem azzal, hogy pontosan meghatározza mi is a pontos kiváltója.

 

RÉGI KÖNYVEK ILLATA

Ezzel ellentétben az illat, amit részletesebb kutatásoknak is áldozatául esett, nem más, mint a régi könyvek esszenciája. Ennek oka pedig, hogy ezt tanulmányozva lehetőséget láttak a könyvek állapotának monitorozására. Az elgondolás alapján a könyvekből felszabaduló anyagok koncentrációjának mérésével meg lehet határozni, hogy a lapok milyen kondícióban vannak jelenleg. Ezen kutatások eredményeként az antiknak számító példányok szagát alkotó anyagokról kicsit pontosabbak az elképzeléseink.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a régi könyvek illatáért a papír kémiai bomlása során keletkező vegyületek tehetők felelőssé. A papír nagy mennyiségben tartalmaz cellulózt, és ezen kívül lignint is. ( A frissen megjelent könyvek lignin tartalma lényegesen kevesebb, mint 100 évvel ezelőtti testvéreiké. ) Ez egészen az alapanyagul szolgáló fákig és a gyártási metódusig vezethető vissza.  A finomabb, jobb minőségű papírok lignin szintje is lényegesen alacsonyabb, mint pl. a durvább újságpapíré. Ez a bonyolult természetes vegyület a fákban a cellulóz láncok összekötését szolgálja, ezáltal lesz a faanyag szilárd, és az elöregedő papír sárgás színéért is ő felelős. Oxidációja során savakra bomlik, melyek elősegítik a cellulóz láncok lebomlását is.

Az “öreg könyv illat” tehát ebből a kémiai bomlásból eredeztethető. Míg a modern, magas minőségű papírok komoly vegyi kezelésen mennek keresztül,  hogy a lignint eltávolítsák, de a cellulóz bomlása így is mindenképp bekövetkezik a környezetben lévő savak hatására, bár jóval lassabb ütemben. Ezeket a reakciókat szakszóval savas hidrolízisnek hívják, mely illékony anyagok felszabadulását eredményezi. Néhány ilyen vegyületet sikeresen meghatároztak: 
– benzaldehid – mandula szerű illat
– vanillin – vanília szerű illat
– etil-benzén  és toluol – édesebb illatok
– 2-etil-hexanol – enyhén virágos illat
Természetesen nem csak ezek alkotják a jellegzetes “öreg könyv illatot”, de a pár egyéb felszabaduló és azonosított alkohol és aldehid elenyésző mértékben vált ki illatérzetet. 

régikönyv

Nem szabad azonban ezeket a kevésbé szagos vegyületeket sem elfelejtenünk, hiszen rendkívül hasznosak lehetnek a könyvek korának és bomlási állapotának meghatározásában.  A furfurol is egy ilyen ciklusos aldehid vegyület, mely segítségével kormeghatározás végezhető. Azokból a könyvekből, melyek az 1800-as évek közepe után kerültek kiadásra több furfurol szabadul fel, mint a pamut és vászon alapú papírból. A furfurol szénhidrátok bomlásterméke, és kibocsájtása függ a papír pH-jától. Ezzel szemben a papír másik alkotójának a ligninnek bomlásterméke az ecetsav, aminek a papír lebomlását elősegítő hatásáról fentebb már szóltunk.

szonja_bio

 

 

Források:
http://www.compoundchem.com/2014/06/01/newoldbooksmell/
http://www.mdpi.com/1424-8220/7/12/3136/htm
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1179/sic.2000.45.3.201

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s