Érdekességek · Extra tartalom · sci-fi

Philadelphia kísérlet – rejtélyes időutazás és teleportálás

A paranormális jelenségek egészen kicsi korom óta foglalkoztatnak. Kifejezetten szeretem az ilyen jellegű filmeket és könyveket, habár ritka belőlük a kiemelkedően jó. Természetesen az időutazáshoz is rengeteg legenda köthető, de talán az egyik legérdekesebb és legőrültebb a Philadelphia kísérlet, melyről több feljegyzés is készült, bár a hitelességük nem megkérdőjelezhetetlen. Lássuk azt a legendát!

A projekt a Rainbow, azaz szivárvány nevet viselte, amit a II. világháború idején egy rombolóhajón végeztek el, amely a philadelphiai tengeren és kikötőben végeztek. A kísérlet célja elég abszurd és elég lehetetlen volt: a hajót láthatatlanná akarták tenni az ellenséges tábor számára. Több elmélet is van, miszerint milyen láthatatlanságról is van pontosan szó. Egyes feljegyzések szerint az ellenséges radaron akarták magukat eltüntetni, más jegyzetekben pedig azt írják, hogy a teljes, optikai láthatatlanság volt a cél. Egy dologban viszont megegyeznek az elméletek: a láthatatlanságot a hajó körül gerjesztett, magas intenzitású mágneses mezővel akarták elérni. Ez a hajó körüli fény illetve radarhullámok elhajlását okozta volna, hasonlóan, mint a délibáb esetében. A legenda szerint a hajó nem csak optikailag, de fizikálisan is eltűnt egy időre.

A Philadelphia kísérlet részben egy kutatás volt Einstein “Egyesített gravitációs és elektromos mező elmélet” című, 1925-ös publikációjára. A publikációt állítólag Einstein visszavonta befejezetlensége miatt. A kutatás eredeti célja az volt, hogy elektromágneses mezővel védjék a hajót a torpedóktól és egyéb lövedékektől. Ezt csak később bővítették ki a láthatatlanság gondolatával.

1943 nyarán az U.S.S. Eldridge DE 173 kísérő rombolót több tonnányi elektromos kísérleti eszközzel töltötték fel. A kísérletet legalább egyszer a kikötőben és egyszer a nyílt tengeren, jól látható helyen akarták végrehajtani. A kísérlet egyik fő megfigyelőhajója az Andrew Furuseth kereskedelmi hajó volt, így ennek a jelentései szolgálnak a legtöbb “adattal” a kísérletre nézve.

1943 július 22-én, reggel kilenc órakor beindultak a hajóra szerelt generátorok, hogy elektromágneses mezőt hozzanak létre a hajó körül. Zöld köd kezdte beborítani a hajót, elrejtve azt a megfigyelők szemei elől. A hajó másodpercekkel később a köddel együtt tűnt el, mintha ott sem lett volna. (Tudom-tudom… ez azért elég erős is hihetetlen.)

A kísérletet végző személyek döbbenten tekintettek művükre, hiszen mind a radar, mind az emberi szem számára eltűnt a hajó. Körülbelül 15 perc elteltével parancsot adtak a generátorok leállítására, mire a zöldes köd ismét megjelent, akárcsak a hajó. Viszont mindenki számára jól látható volt, hogy valami nem stimmel. (Most hagyjuk a logikai bakikat, úgyis egyértelmű mindenkinek.) Amikor felléptek a hajóra, a legénységet szétszórva és émelyegve találták. A kísérlet megismétléséhez lecserélték a személyzetet és elhatározták, hogy csak a radar számára való láthatatlanságot akarják. (Nem is értem, miért…)

Az újabb tesztet 1943 őszén hajtották végre ugyanazzal a hajóval. Ezúttal jobban ment, a hajó ismét eltűnt a radar számára, viszont szemmel lehetett látni a hajó halovány körvonalát. Minden rendben ment, aztán hirtelen éles, kék villanás tűnt fel, mire eltűnt a hajó. Másodpercekkel később a virginiai Norfolkban jelent meg, s percekig látható is volt, majd ismét visszatért Philadelphiába. A személyzetből többen eltűntek, egyesek megbolondultak, míg a legszerencsétlenebbek beleolvadtak a hajótestbe. (Gyanúsan Kőmíves Kelemen van a dologban.)

És hol itt az időutazás? Nem kell félni, most jön a szaftos és még őrültebb rész!

ÁLLÍTÓLAG, egy férfi interjút adott a Philadephia kísérlettel kapcsolatban, mivel ő és a bátyja is részt vett benne. Az állítólagos interjún elmesélte, hogy a bátyja a második kísérlet alkalmakor egy rövid időre 1983-ban találta magát. Ennek következtében nagyon gyorsan kezdett el öregedni és pár nappal később meg is halt. Most jön az igazán csavaros rész! A testvér haza ment és megmondta az apjának, hogy kell még egy gyerek. A fiú meg is született annak rendje s módja szerint, majd varázslatos módon, 1983-ból belesétált a halott bátyj testébe 1963. augusztus 12-én. Na, erre varrjatok gombot! És ennek a tetejébe a szerető öcsike még azt is elmondta, hogy a bátyja többé-kevésbé ugyanaz maradt, bár néhány emléke kiesett.

És ebbe a történetbe még bejön Neumann János, Edison és az idegenek is. Kell ennél jobb sci-fi? IGEN! Rettentő sok logikai hiba és átlátszó hazugság fedezhető fel a történetben, de minden elismerésem annak, aki ezt kiötlötte, bizonyára rengeteg munka van mögötte. Irodalmi magasságokba azért nem emelkedik, de szerintem rettentő szórakoztató ez a kis történet, és nagyon jókat nevettem rajta, főleg a bakikon. De azért minden elismerésem.

Egyébként ti, hogy vélekedtek az időutazásról? Láttok benne valóságot?


fanni_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s