Nagy TBR csökkentő hetünkön amellett, hogy csökkentjük a saját listánkat, nem titkolt tervünk, hogy esetlegesen bővíteni tudjuk a tiéteket. Szilágyi Zoltán Káoszszív trilógiája még az idén jelent meg teljesen új kiadásban, az első két részt egy kötetbe téve, valamint a harmadik résszel kiegészítve. Steampunk rajongók már biztosan találkozhattak a történettel, azonban én most összegyűjtöttem 5 érvet, hogy mit is tartom annyira jónak a kötetekben, miért érdemes minél előbb elolvasnotok.

Acélgólem / Acélsereg (1-2. rész)

1917.: ​küszöbön áll az első világháború befejezése, ám egy rejtélyes gépezet feltűnése széthullással fenyegeti a kialakult szövetségeket. Mindenki célul tűzi ki a szerkezet megkaparintását, hogy a segítségével átvegye az uralmat a bolygó felett.
A brit főparancsnokság utasítására egy katonákból és tudósokból álló csapat indul útnak, hogy a fronton átverekedve magát elpusztítsa az Acélgólemet, és megakadályozza a katasztrófát.

Hőseink azonban hamar rádöbbennek, hogy a Föld csupán apró homokszem abban a kaotikus, gőz uralta multiverzumban, amelyet a misztikus káoszszívek uralnak, és ha nem tesznek semmit, az egész világegyetem darabjaira hullik.

Arató (3. rész)

Cole, Fora, Jabari és Annie világokon átvezető utazása folytatódik, miközben a szférák közti űrt benépesítő kintlakók legendáit kutatják.

Hőseink sorsa összefonódik, és ráébrednek, hogy csak közös erővel törhetnek át az egymás ellen küzdő, halhatatlan kintlakók seregein. Céljuk, hogy eljussanak a Vándorhoz, aki talán elháríthatja a közelgő világvégét.

Egyre több meglepetést tartogató útjuk során számos veszélyt kell legyőzniük, mire megismerhetik a multiverzum létezésének okát, és rátalálhatnak az Aratóra, amely összefogja és uralja a szférák rendszerét.

---

1) Világfelépítés

Az első részben még csak-csak ismerkedünk a dolgok mibenlétével, rövidségéből adódóan nem is annyira meglepő, hogy nem látjuk még át az egész világot. Ahogy aztán egyre inkább mélyülünk el benne, annál nagyobb részben tekinthetünk rá. Mondhatni a steampunk elemeket alkalmazva egyfajta világnézetet közvetítve alakítja ki a könyv alapját Szilágyi Zoltán. Multiverzumok sokaságával találhatjuk szembe magunkat, amiknek működése számunkra még nem is annyira felfogható módon történik.

2) Fokozatosság

Minden egyes részben egyre jobban megismerjük a háttérszálakat, és ez a fokozatosság minden tekintetben a legnagyobb előnye a történetnek. Ahogyan épít az alapkövekre, hogy aztán egy sokkal monumentálisabb egésszé váljon a Káoszszív, a könyvek iránti rajongás is hasonlóképpen alakulhat.

3) Kiszámíthatatlanság

Ember legyen a talpán, aki az első könyvet olvasva meg tudja mondani, hogy hová lyukadunk ki, akár már csak annak a rövid résznek is a végére. Ha valaki a végkifejletet is megjósolja pöccre pontosan, annak leborulok a lábai elé. Ez a fajta meglepetés végig hajthatja az olvasót, hogy mielőbb a dolgok hátterébe tekintsen. Aztán nem is marad el a jutalom, minden a helyére kerül.

4) Karakterek fejlődése

Nem kis időt tölthetünk el a központi karakterekkel, közülük is Brandon Cole karaktere a legkiemelkedőbb, akinek életét már az első soroktól kezdve nyomon követhetjük. A második résztől kezdve további érdekes karaktereket kapunk, akik aztán még jobban átformálják a világban betöltött szerepünk kérdéskörét. Külön öröm, hogy az ő bekapcsolódásuk is kellően kidolgozott, rághatjuk is a körmünket, hogy az ő sorsuk is rendben alakuljon.

5) Történet a történetben

A harmadik rész egyik legnagyobb meglepetése számomra a múltban játszódó előtörténet volt. Annyira szépen illeszkedve az egész folyamba, de közben abból mégis egy kicsit kiragadva az olvasót. Számomra ott érkezett meg igazán az egész történet, és csúcsosodott ki a csodálat. Az a hangulat. Az a történetfolyás. Mindenkinek el kell olvasnia!

Remélem, sikerült valamennyire felkelteni az érdeklődést a könyvek iránt. Ha van olyan történet, ami igazán megérdemli, hogy felfigyeljenek rá, akkor az a Káoszszív. Ha kedvet kaptatok hozzá, és el is olvassátok, mindenképpen írjátok meg, hogy tetszett! 😉