Anglisztikás tanulmányaim során talán legjobban és legérthetőbben az elveszett generáció írói ragadták meg a figyelmemet. Így gondoltam, megér egy misét azaz bejegyzést az ő eszméjük.

1.Mit jelent a kifejezés?

A fogalmat Gertrude Stein kovácsolta össze, amikor Ernest Hemingwayre tett megjegyzést. Az elveszett generáció tagjait olyan emberek alkották, akik az I.világháború alatt lettek nagykorúak/nőttek igazán fel. Ez a kifejezés vonatkozott többet között Hemingway, F.Scott Fitzgerald, E.E.Cummings, John Steinbeck, James Joyce és Virginia Woolfot írókra/költőkre.

2.Miért voltak “elveszettek”?

Ez a generáció, azért tekintett magára elveszettként, mert olyan értékeken nőttek fel, amelyek elvesztették az érvényüket és jelentőségüket a háború utáni időkben. Mivel a tradicionális elvekre nem tudtak támaszkodni, így a háborút megélt nők és férfiak pszichésen és morálisan elveszettnek érezték magukat, céltalanul bolyongtak egy szintén céltalan világban.  Lelkileg és szellemileg elidegenedtek egy olyan országtól, amelyet reménytelenül provinciálisnak és érzelmileg sivárnak tartottak.

3.Például milyen érték vált jelentéktelenné?

Az első világháború aláásta az erkölcs, hit és igazság tradicionális jelentését. E mellett átértékelődött annak kérdése, hogy mit is jelent férfinak, férfiasnak lenni. A korábban bátornak és sztoikusnak idealizált katona arculata fel sem érhetett a brutális valósághoz. A férfiak a fronton, egymás mellett szorongva és tehetetlenül várva a bombázásra megkérdőjeleztek mindent, amiben hittek, vagy amit igaznak gondoltak. A túlélésük sokkal inkább múlott a szerencsén, nem pedig bátorságon. Így teljesen új értelmet nyert maga a férfi.

Ajánló

Virginia Woolf: Mrs.Dalloway

Olvastátok Virginia Woolf Mrs.Dalloway című regényét? Egyrészt azért érdekes, mert az úgynevezett tudatfolyam (stream of consciousness) írástechnikával készült, másrészt remek példákkal szolgál mind a céltalan, mind pedig a háborút és ez által veszteséget és tragédiát megélt emberre. Plusz feminizmus.

Ernest Hemingway

A Különös társaság című műve nemcsak az elveszett generációval foglalkozik., hanem felfedezhetjük benne az úgynevezett férfias női karaktert, jobban mondva az irodalom első igazi iszákos női szereplőjét is.

Én személy szerint nagyon szerettem az író novelláit is: Francis Macomber rövid boldogságában ismét felbukkan a férfiasság kérdése, míg A Kilimandzsáró havában terítékre kerülnek az elvesztegetett lehetőségek kérdése, méghozzá hihetetlen emlékek formájában.