interjú

Interjú Sarra Manning írónővel

2016-ban a Londonban bármi megtörténhet angol megjelenése alkalmából a Red online magazin készített egy interjút Sarra Manning írónővel. Ma ennek egy részletét fordítottuk le Nektek, mert olyan gondolatokat fogalmazott meg Manning, melyeket minél több emberhez szeretnénk eljuttatni.


sarra manning_A Londonban bármi megtörténhet ajánlása a „vad tinédzser éveidre” utal. Milyen voltál valójában tiniként?

Egy rémálom voltam – hangos, mogorva és gúnyos. Én voltam az a lány a bandában akivel nem akartál volna együtt maradni egy busz emeletén.

Szóval miért érdekelnek ennyire a tinédzserek szokásai?

Úgy érzem, hogy a természetes hangom egy 17 éves lányé, szóval nagyon könnyen el tudom képzelni magam egynek. Igazából egy felnőtt perspektívájából való írás a nehezebb számomra.
Amit nagyon szeretek a YA-ban az, hogy nem számít, mennyire cinikusak, vagy megfáradtak a karaktereim, amikor tini vagy mindent először csinálsz – először leszel szerelmes, megkapod az első csókod, először maradsz fent egész éjszaka.

Én is mindig visszatérek ahhoz az énemhez. Van valami igazán építő azokban az években.

Ekkor fedezed fel, ki is szeretnél lenni.
Úgy gondolom, az én YA írásaim elég szeleburdiak, mert akárhogy is, a tini éveid fantasztikusak, akkor is, ha néha szánalmasnak érzed magad. Olyan erőteljesen érzel dolgokat, amit nem hiszem, hogy ugyanígy éreznél 19, 20, vagy 21 éves korodban.

Imádom a Virginia Woolf idézetet a könyved elején. Érződik, hogy a város fontos szerepet játszik a történetben. Mennyire London fontos számodra?

Egész életemben itt éltem és Észak-Londonban nőttem fel. Bármit is szerettem szenvedélyesen, London megadta azt nekem.
Olyan szomorú a Soho utcáit megtizedelve látni a vasút miatt. Régen sokat jártam a Stockpot-ba – egy fantasztikus olasz kávézóba az Old Compton Street-en, ahol rendelhettél egy nagy tál tésztát egy pohár borral és még mindig kaptál vissza aprót a tízfontosodból. Az ilyen helyek egyre eltünedeznek és sok barátom elköltözik. Londont szeretni manapság úgy érzem olyan, mint egy öreg szeretővel ragadni. A barátaid azt mondják: „Ejtsd őt. Semmi jó nincs benne.” De te csak nem tudod elengedni.

Igazából meg akartalak kérdezni, hogy miért állsz ennyire közel a szerelmes történetekhez?

Mindenkinek szüksége néhány boldogan éltek, míg meg nem haltak pillanatra.
Úgy gondolom, hogy a legjobb történetek, az irodalom legnagyobb művei – F. Scott Fitzgeraldtól kezdve Shakespeare-en át Jane Austenig – mind romantikus történetek. Az emberek gyakran lenézik a nőknek szóló regényeket és a szerelmi történeteket, ami idegesít, mert valószínűleg ebből adnak el a legtöbbet.
Amit én szeretek a romantikusokban az, hogy nem számít, milyen szörnyű az életed, mennyire haszontalan a barátod, van valami csodálatos abban, hogy tudod, egy történetben mindig megtalálhatod a boldog befejezést.


petra_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s