Akármennyire is próbáljuk ignorálni a tényt, miszerint szeptember elseje (ez esetben harmadika) már az ajtónkon kopogtat, sajnos az élet nem így működik, itt a megszoksz vagy megszöksz szabály érvényesül. És mivel a lógást senkinek sem ajánljuk, ezért kedvenc gimnáziumban játszódó könyveink legjobb soraival próbálunk ráhangolni Titeket a tanévkezdésre. Mert néha igenis történnek emlékezetes dolgok az iskolapadban ülve is, és ezúttal ez nem kizárólag csak a könyvek varázsa.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

„Harry felállt.– Professzor úr… kérdezhetek valamit?
– Persze; már meg is tetted – nevetett Dumbledore – De most az egyszer kérdezhetsz még egyet.
– A professzor úr mit lát, ha belenéz a tükörbe?
– Én? Én azt látom, hogy ott állok egy pár vastag gyapjúzoknival a kezemben.
Harry értetlenül pislogott.
– Az embernek soha nem lehet elég zoknija – magyarázta Dumbledore. – Megint elmúlt egy karácsony, és megint nem kaptam egyetlen zoknit se. Nekem mindig mindenki csak könyveket ajándékoz.”

Holly Black – Cassandra Clare: A vaspróba

„– A városodban mindenki őrültnek tart majd.
– A városomban már most is őrültnek tart mindenki.”

„– Hagyjátok abba! – szólt rájuk Aaron. – A veszekedéssel nem jutunk semmire.
– Hát, ha téged követünk, azzal tuti eljutunk valahova – csattant fel Call. – Méghozzá a célunktól a lehető legmesszebbre!”

„– Én vagyok a legjobb barátja.
Call nem volt biztos benne, hogy is működik ez a „legjobb barát” dolog.
– Na jó, akkor én vagyok az a legjobb barátja, aki nem lány.
Tamara a fejét csóválta.
– Harceb az a legjobb barátja, aki nem lány.
– Tök mindegy, akkor sem megyek el – közölte Call, a földbe szúrva a botját.”

Leiner Laura: Szent Johanna gimi

„– Mit fogsz ma csinálni? – kérdezte.
– Szerintem megkeresem az egyéniségemet – feleltem kínosan.”

„– Kéred a szendvicsem? Az lehet, hogy kiüt – ajánlottam fel, mert anya reggel chilis-sonkás-sajtkrémes croissant-t csomagolt, ami nemcsak hangzásra, de ránézésre is rémes.
– Én szívesen megeszem – vonta meg a vállát Virág, miután Ricsi közölte, hogy nem meghalni akar, hanem csak lógni egy kicsit…”

„– Mi volt a suliban? – kérdezte anyu, amikor beléptem az ajtón.
– Depresszió, melankólia, fájdalmas és megalázó leminősítés, félévi roham, tanulmányiverseny-hajrá… csak a szokásos – vontam meg a vállam, mire anyu összevont szemöldökkel méregetett.
– Ez nem vicces – rázta meg a fejét aggódva.
– Jó, oké – tettem fel a kezem. – Szóval minden rendben.”

„– Szörnyű hibát vétettem! – játszotta túl a szerepét Dávid, de egyébként vicces volt. – Elkértem Kinga franciaháziját – kapott a szívéhez Dávid, mire Cortez és Ricsi elnevették magukat. – Ennek már tíz perce – folytatta. – És azóta beszél!”

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

„– A temetőnek is megvan a maga előnye. Nincsenek lármás szomszédok. Nem jön semmilyen ügynök. Nem jönnek hamis barátok, arcmaszkban, diétás sütivel és azzal a hírrel, hogy a Rosszak Iskolájába kerülsz Tündérvarázsföldön – mondta, és elégedetten elpöckölt egy újabb égő gyufát a vízbe.”

„– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.”