Nagy népszerűségnek örvend a regény, és nem csak bloggereink körében, ezért gyakran felbukkan bejegyzéseinkben ilyen – olyan formában, ez most sincs másként. Ezúttal néhány idézetet hoztunk el nektek. 🙂

Fülszöveg:

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

“Nagyot sóhajtott és a szemembe nézett. — Te most már mindig ilyen komoly és unalmas leszel?
– Te meg mindig ilyen rohadék leszel? – vágtam vissza.”

“Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy.”

“-Legközelebb, amikor a bolond Lucien tanácsot ad neked, hogyan ejtsd csapdába a Surielt, akkor gyere inkább hozzám. Levágott csirkék, komolyan mondom, az eszem megáll! Elég lett volna új ruhával kecsegtetned, és a lábaid előtt hevert volna. “

“– Nem tudnál legalább úgy tenni, mintha nem lennél egy ostoba paraszt?”

“– Az apám egyszer megkért, hogy ne szóljak bele, ha a nővéreim egy jobb életet, egy jobb világot képzelnek el maguknak. Én pedig azt feleltem nekik, hogy nincs ilyen. – A hüvelykujjammal végigsimítottam a száját, megcsodáltam, és a fejemet csóváltam. – Soha nem értettem, mert… mert képtelen voltam elhinni, hogy lehetséges. – Nyeltem egyet, és elvettem a kezem. – Egészen mostanáig.”

“– Mert lenyűgöz az emberi léted: ahogy örülsz, ahogy átélsz dolgokat, olyan vadul, mélyen, mindent egyszerre… ez nagyon… lelkesítő. Vonz, még akkor is, ha tudom, hogy nem kellene, és próbálom is elkerülni. “

Ha nektek is van kedvenc idézetetek ebből a nagyszerű könyvből, akkor osszátok meg azt velünk kommentben, vagy a Facebook oldalunkon! 🙂