Gondolkodtatok már azon, vajon milyen borítókkal jelenhetett meg kedvenc könyvetek a világ többi országában? Én nagyon szeretem a különféle kiadásokat böngészni, izgalmas, hogy egy-egy nemzet, illetve az ottani kiadó hogyan adaptálja a könyvet, alakítja a kinézetét a saját ízlése szerint. Ez sok esetben jól sül el, van, amikor még az eredetinél is szebb borító kerül a könyvre, de sajnos sokszor sikerül mellényúlni.  Mi most mindkét esetet megmutatjuk nektek néhány közkedvelt YA kötet legszebb és legcsúnyább kiadásait. A lista persze szubjektív, írjátok meg nekünk, hogy nektek melyik volt a legnagyobb csalódás a különféle kiadások közül, illetve hogy melyik a kedvencetek!

John Green – Teknősök végtelen sora

Az első képen az eredeti kiadás látható, amit a legtöbb kiadó átvett, akadtak azonban vállalkozó szellemű borítótervezők is, inkább kevesebb sikerrel. Elég kevés kiadó döntött tehát a spirálminta elvetése mellett, ilyen volt a magyar is, ami szerintem csodaszép lett, sőt, nekem jobban tetszik az eredetinél. Alulról az első, a lengyel kiadás ugyan nem ronda, de szerintem egyáltalán nem tükrözi a könyv hangulatát. A következő, szlovén borító pedig simán ronda, vagyis mondhatni gagyi, kidolgozatlan és nem végig gondolt. Az iráni borítóra ugyanazt tudom mondani, mint a lengyelre. Kedves kiadók, maradt volna inkább a spirálminta!

Nicola Yoon – Minden, minden

E kötet esetében kettészedtem a legszebb és legcsúnyább kiadásokat, ugyanis mindkettőből van bőven. A felső képen – láthatóan – a szebb borítók szerepelnek, sorrendben a magyar, angol, német, francia és indonéz kiadás. A francia és az indonéz egyszerűen gyönyörűek, és teszik, ahogy kifejezésre juttatják a könyv tartalmát és valamilyen szinten a mondanivalóját is.

Hát, ezeknél már más a helyzet, nem tudom eldönteni, mit akartak kifejezésre juttatni velük. El sem hiszem, hogy ilyen borítókat szánt a sors ennek a méltán népszerű könyvnek, különösen a lett ( középső, felül) és litván (alatta lévő) borító borzalmas, gagyi és ráadásul nem is illik a történethez. Egyetlen kérdésem lenne: Miért?

Maggie Stiefvater – The Raven Boys: A Hollófiúk

A bal oldalon a kedvenc kiadásaim, a jobb oldalon pedig a kevésbé szép borítók láthatók. A Hollófiúk esetében is ugyanaz érvényes nagyjából, ami a Teknősök végtelen soránál: a legtöbb kiadó az első képen látható borítót vette át, de aki nem, az nagyon nagy eséllyel mellé lőtt. A francia verzió teljesen indokolatlan, az orosz szintén, nem is értem mi ez az Z generáció dolog. A bolgár kiadás nem olyan szörnyű (legutolsó kép), de az eredetihez képest eléggé csúnyácska.

Jay Asher – 13 okom volt

Ez a kötet is rendkívül sok kiadást megért, így szintén két részletben mutatjuk meg nektek a szebb és a csúnyább borítókat. Elsőként lássuk a nem túl jól sikerült verziókat.

A bal felső borító a svéd kiadás, szerintem mindegyik közül a legszörnyűbb. Olyan, mint egy olcsó, rossz fantasy borítója (persze nem a borító teszi a jó könyvet, tudjuk de akkor is).  A második, litván kiadású könyv  borítója ugyan nem olyan csúnya, de szerintem nulla mértékben tükrözi a könyv hangulatát és magát a történetet. Ugyanez vonatkozik a zöld kockás, svéd verzióra is. (nekik kétszer sikerült mellélőniük). A középen látható elmosódott szemű lányos (olasz kiadású) kötet ugyan visszaadja a történet hangulatát, de egyben át is ver, mert egyből valamilyen brutális horrorkönyv jut eszünkbe róla.

Szerencsére azért szebb kiadások is akadnak. Több ország, illetve könyvkiadó vette át a hintázó lányos borítót valamilyen formában, valamint sok helyen újra kiadták a könyvet a sorozat verziós borítóval. Személyes kedvenceim azonban a kazettát ábrázolók, ebből a legszebbet választottam ki, amelyet az indonézek álmodtak meg, de a holland kiadás is nagy kedvencem (papírfecnis verzió).

Rainbow Rowell – Eleanor & Park

Kezdjük ismét a kevésbé jól sikerült borítókkal: a felső képen látható borítók közül kettő is simán elsikkasztja a tényt, hogy a főszereplő lányunk valójában nem negyven kiló vaságyastól. Az indonéziaiak ezúttal mellélőttek, nekik köszönhetjük a rózsaszín borzalmat. Attól eltekintve, hogy nem vették figyelembe a lány alkatát sem nevezném a többi borítót szépnek, az alsó, lett kiadás például indokolatlan afrofrizurával látta el a srácokat, a rajzolt, orosz verzió pedig szerintem túl gagyira sikerült, bár még így is kiemelkedik a mezőnyből.

Az jobb felső, holland verzió nyert itt is nálam, kedvelem a kazettát ábrázoló borítókat, úgy látszik. Külön plusz pont, hogy a szalagból íródik ki a cím, ugyanúgy, mint a lila, maláj kiadásnál. Az eredeti kötet is megnyerőre sikerült, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. Ugyanez vonatkozik a magyar kiadásra is. A vietnami kiadásra  már kevésbé, de ez az elmosódott, színátmenetes téma nagyon szép szerintem.

Leigh Bardugo – Shadow and bone: Árnyék és csont

Az Árnyék és Csont esetében, mint láthatjátok a legtöbb kiadó megtartotta a palota és agancs-füst elemeket, és ezen variált. Az US verzió (szarvasos) és a zöldes-palotás lengyel a kedvencem, bár a lengyel kiadás  kicsit túl díszes az ízlésemnek, mégis nagyon szemet gyönyörködtető.

Akad azonban egypár ország, akiknek sajnos nem sikerült megragadni a történet és a borító lényegét. A mostani válogatás legrondább borítója címét szerintem simán elnyerheti a görög verzió (jobb alsó), egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogyan sikerült ezt megkreálniuk. A német sem sikerült túl jóra (arany színű), és az iráni sem nyeri el az év borítója díjat. A középen szereplő, olasz kiadás ugyan nem olyan borzalmas, mint a képen szereplő társai, de valahogy mégsem klappol, olyan félkésznek, kidolgozatlannak tűnik.

Ti is ezeket tettétek volna a válogatásotokba? Mit gondoltok, összességében melyik a legszebb és a legcsúnyább kiadás? Írjátok meg nekünk!