Fő projektünk, az Uralkodók hete mellett szerdától péntekig egy miniprojekttel is készültünk nektek,  amely a feminizmus témája körül forog. Két napja jelent meg az Egy feminista nem jár rózsaszínben – és egyéb hazugságok című könyv a Menő Könyvek gondozásában, a holnapi (október 11.) lány gyermekek világnapja alkalmából,  A kötet rövid történeteket illetve verseket foglal egybe a feminizmus témájáról, a héten két bloggerünk is értékelni fogja. A könyv egyébként érdekes és figyelemfelkeltő olvasmány, és a borítója is elég jól sikerült. A feminizmussal foglalkozó könyvek közül több kötet is csodaszép borítóval látott napvilágot, ezekből hoztunk nektek most egy összeállítást. Következzék a borítómánia, feminista módra!

A válogatás képeinek nagy részén a sárga szín dominál, amely elég ritka látvány könyvborítón, nekem konkrétan egyetlen darab kötetem van, amely ilyen színben pompázik. Pedig elég figyelemfelkeltő és mint láthatjuk, csodás borítók tudnak vele készülni. A kép többi része elég különböző stílusú borítókat mutat meg nektek, nekem az Electric Arches a kedvencem, nagyon szép ez a rajzolt kép.

A sárga színnel ellentétben a piros már egy közkedvelt szín a borítótervezők palettáján. A láng motívum ugyan ritkább, de kétségkívül kifejező és megragadja az ember figyelmét. Bár alapvetően nem szeretem a zsúfolt borítókat, de a Nevertheless We Presisted című kötet mégis nagyon ötletes és kifejező lett szerintem, Naomi Alderman regénye pedig minden kiadásában gyönyörű, de most ezt a szimplább, tenyeret ábrázoló verziót mutatom meg nektek.

Nagyon tetszenek a minimalista, kevés elemet tartalmazó képek, illetve borítók, a Milk and Honey ennek iskolapéldája, ahogy a még egyszerűbb borítóval kiadott The Princess Saves Herself in this One. A Jane Doe szintén rendkívül ötletes, a címhez is passzol, ugyanis hiába került egy lány fényképe a borítóra, mégis kellően titokzatos marad, utalva az ismeretlen nő jelentésű címre.

Mindnyájunknak ismerősek azok a borítók, amelyek nem a kidolgozott rajzokkal, csodaszép képekkel keltik fel az érdeklődésünket. Ezeken a köteteken a cím a domináns, annak kivitelezése. Angela Y. Davis könyve rendkívül különleges, a fába faragott felirat ötletével. A Thinsg we Haven’t Said a Girl in Pieces borítójára emlékeztet az áthúzott betűk miatt, és már azon is nagyon tetszett.

A válogatásban látható borítók mindegyike másért különleges, a You don’t Have to Like Me egyértelműen emlékeztet minket (főleg a témából kifolyólag) egy női nemi szervre, mégis egy csodás virágot ábrázol, amely kifejezi a női test értékességét és szépséges virághoz való hasonlatosságát. Másik kedvencem, a Mean című kötet az egyszerűségével varázsol el, a címet egyedi módon megjelenítve.

Olykor mégis csodálatos grafikára vágyunk, és nem csupán feliratokra. Ja, hogy ez a kettő egybe is eshet? A kalligráfiai pontossággal meghúzott betűk szinte önmagukban egy csodaszép képet alkotnak, de ezt még ötletesen megrajzolt motívumok is gazdagítják a legtöbb borítón. A kedvencem a Toil & Trouble, ahol a díszes felirat mellé egyszerűbb rajzokat párosított a készítő.

Peggy Orenstein könyvének borítója kiemelkedik a többi közül, ugyanis tulajdonképpen egy plakátot jelenít meg. A Women Talking rendkívül szemléletesen jeleníti meg azt, hogy a problémák társadalmiak, ugyanabban a cipőben járunk nőtársainkkal, ha a feminizmus által felvetett problémákat tekintjük. Személyes kedvencem az Eggshell Skull, a koponya motívum az egyik kedvencem (magam sem tudom, miért), és a vészjósló külsőt rózsaszínbe borítva egyszerűen tökéletes az egész koncepció.

Nektek melyik borító tetszett a legjobban? Írjátok meg nekünk!