Az irodalom rengeteg dolgot ruház fel szimbolikus jelentéssel kezdve a tárgyaktól, a helyeken át egészen az állatokig. Szinte bármi kaphat többletjelentést, ez alól természetesen a holló sem kivétel. A madarak az irodalomban több ízben megjelennek, kedvelik őket szabadságszimbólumként, gyakorta felhasználja őket erre mind a poétika, mind a prózaírás. A holló egy kicsit kilóg a madarak közül, elég sajátos szimbólumrendszer épült köré az évek során és még most is, a modern irodalomban is szívesen használják fel a szerzők regényeikben. Jó példa erre Marissa Meyer Heartless című regénye, ahol a holló, mint hóhér jelenik meg, vagy esetleg Ed McDonald Kárhozat című könyve, ahol szintén jelentős szerep jut ennek a fekete madárnak.

Kezdjük a mitológiákkal. Hogyan helyezkedik el bennük a holló? Számos hiedelemben megjelenik, többnyire rossz ómenként tartják számon, a balszerencse, a halál szimbóluma. Gyakran az ördöggel is kapcsolatba hozták, erre bizonyíték, hogy a csángók az ördögöt is “hollunak” nevezték. De elég csak a magyar nyelvre gondolnunk, hiszen a holló szóban egyértelműen felfedezhetők a halál és hulla szavak. A történetekben sokszor a boszorkányok familiárisaiként, csatlósaiként jelennek meg, ezenfelül lélekvivő madárnak is tartják. Azaz a födi, anyagi világ és a túlvilág között képes járni. Az elmúlt korok emberei egy rejtelmes, kettős lénynek képzelték, félelmet ébresztett az emberekben. Jó példázat erre a korabeli mesék és legendák, melyekben a holló szinte kivétel nélkül ártó szándékú madárként jelent meg. A hollók rossz hírneve valószínűleg életmódjukra vezethető vissza. Dögevő madarak, tehát a kivégzettek és háborús halottak testéből előszeretettel lakmároztak. Ez rettenthette el az embereket.

Németországban és Svédországban a hollókat sokáig párhuzamba vonták a szellemekkel, azaz ezeket a madarakat az elhunyt személy lelkének tartották annyi különbséggel, hogy míg Svádországban csak a meggyilkoltak szellemei válnak madárrá, addig Németországban minden kárhozott lélek felveszi ezen madár alakját. Az észak-amerikai bennszülöttek viszont istenként tisztelték ezt a madarat. Az ő szemükben a holló egyszerre volt Szélhámos és Teremtő isten. A vikingek körében szintén nagy tisztelet övezte a hollókat. Úgy tartották, hogy az Odin vállán ülő két holló, Mugin és Munin mindent lát és minden hall. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a nagy viking fejedelmek, miért varrattak maguknak hollós vitorlákat.

De mi a helyzet az irodalommal? A legtöbbször az európai mitológiát követve a holló a sötétség, a halál jelentését hordozza magában, így nem meglepő, hogy többnyire a sötétebb hangvételű fantasy regényekben kap helyet manapság. Ezenfelül néha az intelligencia, a jövőbe látás megtestesítői is lehetnek.

Az egyik talán leghíresebb az Edgar Allan Poe A holló című elbeszélő költeménye, melyben a holló sorai vészjóslóan visszhangoznak: “Sohamár!”. Ikonikus költemény, amely azóta már rengeteg művészre hatással volt. Többek között az én egyik személyes kedvencemre, Marissa Meyerre, akinek a Heartless című regényében feltűnő holló gyanús hasonlóságokat mutat Poe madarával. Ha esetleg nem ismernétek a regényt, mindenképp ajánlom figyelmetekbe, hiszen nem csak Poera tesz utalást a szerző. Az Alice Csodaroszágban “előzménytörténete”, melyben fény derül rá, miként lett a szívkirálynő olyan, amilyen. Megható történet, olyan gyönyörű borítóval, hogy behaltok rajta. Úgyhogy olvassa mindenki. Tele van szóviccel és irodalmi utalással, egyszerűen zseniális. 😀

A holló nem csak a régi kor embereit mozgatta meg, hiszen még most is tömkelegével születnek olyan regények, versek, sőt, festmények is, melynek a középpontjában a holló áll. Nagyon erőteljes érzelmeket tud kiváltani ez az állat az emberből főleg, ha csapatosan vonul. Talán az egyik legsokszínűbb szimbolika a hollót övezi, ami a mitológiára vezethető vissza. Érdekes, hogy az irodalmi toposzok még ennyi év elteltével is éreztetik hatásukat. Az ősz továbbra is elmúlás, a holló továbbra is halál.

Nektek melyik a kedvenc alkotásotok, melyben holló is szerepet kap?