Ed McDonald indított egy blogot, amit korábban már a figyelmetekbe ajánlottunk. Most azonban egy másik témára hívnánk fel a figyelmeteket. Ez pedig a történelmi hitelesség beépítése a fantasy írásba. McDonald olyan fantasy íróknak ajánlja ezt a posztot, akik középkori fegyverekről és azok használatáról is szeretnének írni a regényeikben, anélkül hogy éveket töltenének el azzal, hogy középkori fegyverhasználatról olvasnának.

Azért szeretem az író cikkeit, mert mindig kihangsúlyozza, hogy nem azt írja le, mi a követendő és kötelező példa, így teljesen rendben van, ha nem értünk vele egyet és a saját utunkat követnénk a saját regényünknél.

KARDOK

A nagy mítosz: A kardok a középkori/ősi társadalom domináns fegyverei.

Az igazság: A kardok szinte mindig másod- vagy harmadlagos fegyverei a harcosoknak, ami azt jelenti, hogy csak akkor használnák őket, ha a fő fegyverük elveszett/eltörött/nem megfelelő volt. A fő fegyverek szinte mindig kizárólag bot/rúd alapúak (lándzsa, dárda, alabárd, gerely, csákány stb.) vagy lövő szerszámok voltak (íj, nyílpuska stb). Ez alól kivételt képeznek azok a nagy és nehéz kardok, amelyek kétkezesek, ám ezeknek általában specifikus funkciója volt csatákban (pl lovak lefejezése) és teljes páncélzatban lévő férfiak használták.

A kardok általában hatalmas hátrányban vannak a szúrószerszámokkal szemben a legtöbb helyzetben, de leginkább a harcmező formációkban és az 1-1 elleni szituációkban.

Matt Easton, hivatásos kardforgató a kard vs lándzsa kérdést fejtette ki

Ismerd a kardodat

Például rövid kardok nem léteztek a történelemben, mint amiket a Dungens and Dragonsben látunk 1D6-os damage-et okozva.

A hosszú kard egy kétkezes fegyver, sőt a markolata akkora volt, hogy három kézzel is foghattad volna, ha lett volna annyid. Ez egy késői reneszánsz fegyver, ami inkább párbaj és polgári, semmint harcmezei funkciókat töltött be. Ám ezzel kapcsolatban folynak viták.

Vannak még kétkezes– és fattyúkardok valamint pallosok is.

A kardok kapcsán érdemes megemlíteni, hogy nem könnyen vágják át a páncélzatot. Eléggé valószínűtlen, hogy két harcos átmetssze/átüsse egymás páncélzatát.

Ezek után jogosan felmerül a kérdés, hogy miért is használna valaki kardot? A válasz:

• Mert nem nehezek és egyszerű őket hordani. Remek oldalfegyvert képeznek, mert könnyen övbe akaszthatóak. Esztétikai szempontokat is kielégítenek, mivel a kora középkorban a kardkészítés nagyon drága volt, így státusszimbólumként szolgált. Ám Kr.u. 1000 körül már nem volt költséges a kardkészítés.
• A kardok nem nehezek, még a hosszú kardok súlya is csupán 1-2kg. Ez nagyon-nagyon gyorssá és könnyűvé teszi őket, az elhárítást pedig nehézzé. Akár egy egész gyenge testalkatú ember is képes két órán keresztül forgatni a kardot anélkül, hogy fáradtnak érezné magát, már ha persze nincsenek teljesen elszokva a fizikai erőhasználattól.

További érdekesség:

• Ha nem viselsz páncélzatot vagy nincs pajzsod, általában 1-5 másodperc alatt véget érnek a kardharcok. De komolyan, felejtsd el amit a Trónok Harcában láttál, nincsen sorozatos kardcsattogás.

LÁNDZSÁK/SZÚRÓESZKÖZÖK

Ezzel szemben a lándzsák/szúróeszközök szolgáltak A középkori és ősi fegyverekként. Valamilyen formában minden hadseregekben jelen volt egészen a modern korig. Ennek ellenére rettentő mód alulreprezentáltak a fantasy-ben.

Még egy tapasztalatlan lándzsás is gyakran (sőt általában!) legyőzne egy tapasztalt kardforgatót mert a lándzsának hatalmas előnye van a karddal szemben, ugyanis át tudna hatolni a páncélon, bár a mellvérten nem. Mellesleg a lándzsa fej feletti forgatása teljesen létező történelmi technika.

Ha érdekelnek még a fejszék és a különböző fegyverzetek/páncélzatok akkor IDE kattintva elolvashatjátok a teljes blogbejegyzést. Angolul tudók előnyben!

Forrás