Ezen a hétvégén minden figyelem Tricia Levenseller könyvére, A kalózkirály lányára irányul. Friss megjelenésről van szó, amely már most sokakat levett a lábáról. Nem is csoda, hiszen egy szórakoztató, pörgős, ugyanakkor nagyon cuki könyvről van szó. Nem hiszitek? Hoztunk pár idézetet, hogy ezt bizonyítsuk.

1. “– Senki egy ujjal sem fog hozzád érni most, hogy idelent vagy. Efelől kezeskedem.
– És ki ügyel majd arra, hogy te se érj hozzám egy ujjal sem?
– Biztosíthatlak róla, hogy sosem kellett kényszerítenem egyetlen nőt sem. Önként és dalolva jönnek.
– Ezt bizony nehezen hiszem.
– Mert még nem próbáltalak elbűvölni.
Megvetően felkacagok.
– Kalózok nevelte kalózlány vagyok, a lehető legundorítóbb, legállhatatosabb férfiaktól kellett megszabadulnom. Azért nem aggódom olyan nagyon.
– És mit tennél, Alosa, ha olyan férfitól kellene megszabadulnod, aki sem nem undorító, sem nem állhatatos?
– Szólok, ha találkozom ilyennel.
Felnevet. Mély, erőteljes hangja van.”

2. ” – Szóval ellopod – mosolyodom el.
– Igen, kisasszony. De mindenkitől csak egyet. Ha valaki rájön, hogy az egész erszényének lába kelt, tudja, hogy valaki ellopta, de ha csak egy érme hiányzik…
– Akkor azt fogja hinni, hogy elvesztette – fejezem be a gondolatmenetet.
– Igen, pontosan.
– Zseniális, Enwen.
– Köszönöm.
– Sokkal okosabb vagy, mint amilyennek mutatod magad. Csak eljátszod a babonás bolondot, hogy a legénység ne sejtsen semmit?
– Nem, dehogy. Nálam babonásabb nincs kerek e világon.
– És a bolondság?
– Azt lehet, hogy néha kicsit túljátszom.
Könnyedén felnevetek. Ilyen embert szívesen látnék a hajómon, már ha hajlandó lenne megfogadni, hogy sosem lop a legénység többi tagjától.”

3. “A könyveken sem időzik el hosszasan.
Egészen addig, amíg el nem ér az Etikett: Hogyan neveljünk igazi hölgyet? című kötetig. Nem fájt, amikor tönkre kellett tennem, nevetséges az egész, amiről szól. Sajnos Riden is hasonlóképpen vélekedik.
– Hát ez meg…? – kérdezi.
– Könyvnek hívják – felelem okostojásként.
– Azt várod, hogy elhiggyem, ilyesmit olvasol? Hiszen kalóz vagy!
– De egyben hölgy is!
– Azt kétlem.”

4. “– Már kislányként megtanultam, hogy a kalózlét időről időre mocsokkal jár. A lényeg az, hogy az ember elég gazdag legyen a rendszeres fürdéshez és jó néhány váltásruhához.”

5. “Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!
Neki miért van akkor só- és szappanillata?”

6. “– Biztosan rájöttél már, hogy ez nem átlagos legénység. Lehet, hogy fiatalabbak vagyunk a többi hajósnál, viszont a többségünk igencsak alaposan ismeri az élet árnyoldalát. Mind kegyetlenek vagyunk, mindegyikünknek vér tapad a kezéhez.
Egy pillanatra elkomorodik, arcán szomorúság suhan át. Eszébe jutott valamilyen emlék.
– Ha bőgni fogsz, akkor megtennéd, hogy a fedélzeten teszed? Nem bírom a könnyeket.”

7.”– Mit művelsz?
– Szerinted mit művelek?
– Taperolsz.
– Igyekszem visszaszerezni a kulcsot.
– Szóval ezzel magyarázod, hogy taperolsz.
Elmosolyodik, és előrehajol, a szája majdnem a fülemhez ér.
– Nem látom, hogy nagyon ellenkeznél – suttogja.”

8.”– Jobb, ha iszom valamit.
– Ne, Keaean, korán van hozzá.
– Ha túl akarom élni a napot, akkor kénytelen leszek korán kezdeni – húzza elő a flaskát az egyik zsebéből.”

9. “Ne merészeld! – förmedek rá. – Az előbb kellett levakarnom magamról Shecket. Nem kell, hogy még valaki taperoljon.
– Persze – feleli gyorsan. – Ne haragudj De nem akartalak…
Elhallgat, véget vet a kínos pillanatnak. Helyette leengedi a kezét, tisztító kenőcsöt és rongyot húz elő.
– Add csak ide! – szólalok meg. – Inkább én magam csinálom.
– Pont ezért fogom én csinálni. Fogoly vagy, megpróbáltál megszökni. Nincs jogod követelőzni.
– Megüthetlek.
– Én pedig gondoskodhatok róla, hogy ez a sebtisztítás jobban fájjon, mint amennyire kellene. “

10. ” Átrendezem a könyveit. Összegyűröm a papírjait. Mindent felborítok.
A lehető legidegesítőbb lakótárs leszek, akivel Riden valaha szembenézett. Úgy kell neki!
Később, amikor kinyílik az ajtó, éppen Riden asztalánál ülök, és tengeri lényeket rajzolok a térképeire az egyik tintába mártott pennájával.
– Mi a szentséges tenger történt itt?!
– Unatkoztam – felelem, pillantásra sem méltatva őt.
– Mit műveltél?
– Csináltam neked valamit. Nézd! Ezt a tintahalat a te arcoddal rajzoltam meg.
Erre hallgatás a válasz, ám később mégis megszólal:
– Alosa, kinyírlak!”