A kegyetlen herceg egy rendkívül izgalmas történet Jude-ról, aki halandósága ellenére egy hadvezér lányaként nevelkedett ikertestvérével Elfhonban, a tündérek világában. Ebből kifolyólag folyamatos megvetés és kiközösítés jutott neki osztályrészül, mivel társai sosem tudták elfogadni, hogy ő egy ember. Jude-nak nincs más vágya, csak a lovagi cím kiérdemlése, hogy végre megmutassa, mire is képes valójában.
A fantasy rajongók imádni fogják ezt a könyvet, így a The Cruel Prince miniprojektünk keretében kiválogattunk Nektek pár idézetet belőle, hogy meghozzuk a kedveteket az olvasáshoz.
„Madoc nyilván nem erre számított, de jól emlékszem a tanítására. Egy terv minden végkimenetele győzelemhez kell, hogy vezessen.
Csakhogy a valóságban senki sem tud minden változóval számolni. Nevetséges.”
„– Neked mit adott? (…) Kaptam egy kardot Madoctól, apa kovácsolta. Azzal harcoltunk. Azt mondta, neked is tartogat valamit.
(…)
– Késkészletnek, terítéknek valót. Elvileg még a csonton is átvág. A kard jobb. Van neve.
– Tulajdonképpen a steakkésedet is elnevezheted. A Vén Húsdaraboló. Porcpusztító – ötletelek, mire Taryn felhorkan, nagyon úgy tűnik, hogy elfojtja a nevetését.”
„– A boldogság nem olyasmi, amit kanalanként lehet mérni, mint az orvosságot. Nem kell szenvedned ahhoz, hogy bizonyítsd a szerelmedet, és határozottan nem kell elrejtened a szenvedéseket. A szerelem nem azt jelenti, hogy a válladra veszel olyan terheket, amiknek semmi köze hozzád
– Dehogynem. Ezt jelenti. A lehető legpontosabban fogalmaztál.”
„– Téged is elbűvöltelek, nem igaz?
A szemét forgatja.
– Ne számíts rá, hogy másoknak is ilyen pocsék az ízlése.”
„– Soha? A soha éppolyan, mint az örökké… túl nagy szó ahhoz, hogy a halandók is értsék.”
„A vágy különös dolog. Amint kielégítjük, más formát ölt. Ha megkapjuk az aranyfonalat, hirtelen aranytűt is akarunk.”
„Az egyetlen értékünk az életünk, ezt az egy érmét kaptuk. És arra költjük, amire akarjuk.”
„– A mesekönyvekben nem történnek jó dolgok – vitatkozik Taryn. – Amikor mégis, akkor rögtön jön valami rossz. Ha nem így lenne, unalmas lenne a történet és senki sem olvasná el.”