Éljenek a főgonoszok – mondta soha senki. Kivéve minket ezen a héten a Prológuson! Egy jó főgonosz igenis fontos részét képezi a történetnek, nincs is annál rosszabb, mint amikor a nagy fináléban egy se íze se bűze nyomi ellen kell kiállnia a főhősnek. Persze, az ikonikus gonoszokra, úgy mint Voldemort, meg Darth Vader (és persze a legjobb: Hádész a Disney Herkulesből) mindenki emlékszik, de akad néhány, akikről valahogy csak nagyon ritkán esik szó, pedig igazán jól sikerültek a kis alattomosak.

Szellem
A. M. Aranth: Oculus

Kezdjünk is mindjárt hazai pályán, mindenki kedvenc megalomániás mesterséges intelligenciájával. Főgonoszhoz méltó alattomossággal sugdos mindenkinek a fülébe mindenféle szépet – a nagyi házi szilváspapucs receptjét, nyilván, miért, te mire gondoltál? – és közben szorgosan igyekszik átvenni a világ feletti uralmat, mert megunta a kis szimulációs játékait. Nem ajánlatos alábecsülni a kis szemetet.

Kopp-kopp, Avalon, meghoztuk az Égi Háborút! Hova támasszuk?

Szultán
Alwyn Hamilton: A homok leánya

Az első rész folyamán csak hallunk róla, de a másodikban személyesen is megismerhetjük a Szultánt, akitől simán meghűl a vér az ember ereiben. Tipikusan az a fajta, akinek még a látóterébe se igen szeretnél kerülni, mert mi van, ha épp aznap kelt bal lábbal. Egy hataloméhes pszichopata, akinek nem szokása blöffölni és szemrebbenés nélkül rendeli el a legdurvább kínzásokat is.

Élt egyszer egy herceg Mirádzsi sivatagi királyságában, aki atyja, a szultán trónjára tört.

Nashira Sargas
Samantha Shannon: Csontszüret

Samantha Shannon Csontszürete itthon eléggé zátonyra futott, ami igencsak szomorú, hiszen egy rendkívüli sorozatról van szó, elképesztően komplex világgal. Talán ez is az oka, hogy miután az első ötven oldalon igencsak kapaszkodnia kell az embernek, viszonylag kevesen jutottak tovább, hogy találkozzanak az igazi big baddel, Nashira Sargasszal. Egy hipererős alien, aki szellemeket gyűjt maga köré és az ő erejüket szipolyozza el, és nem épp a demokratikus elvek hívője, hogy szépen fogalmazzunk. Nem szeretnénk összetalálkozni vele egy sötét sikátorban. Vagy a napfényes utcán, ha már itt tartunk.

– Ezért cserébe esküvel fogadtuk, hogy nem pusztítjuk el a világotokat. Inkább átvesszük felette az irányítást.

Jael
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

A Szultánhoz hasonlóan, ehhez a főgonoszhoz is csak a trilógia második részében van szerencsénk. Ám ameddig a Szultánt bizonyos fokig lehet tisztelni, Jaelt csak gyűlölni lehet, de azt úúúú de nagyon-nagyon. Laini Taylornek fantasztikus tehetsége van az emberi gonoszokhoz, akik nem is igazán gonoszok, csak önzők, elvakultak, gyarlók. Na, Jael nem ezek közé tartozik. Ő csak így simán a velejéig romlott, és imádjuk utálni!

– Neked nincs anyád. Nincs apád. Egy szem vagy a láncban. Kéz, amely forgatja a kardot. Páncélba öltöztetett hüvely. Teljesen elfelejtettél mindent, katona? Fegyver vagy. Tárgy.

Victor Vale
V. E. Schwab: Viszály

Nos, itt csaltunk egy kicsit, hiszen Victor Vale nem igazán főgonosz – még ha talán ő így is gondol magára. Akár Elit is ide sorolhatnánk, hiszen egyik főszereplő se szolgált rá igazán a főhős jelzőre, de Victor szerethetőbb, úgyhogy ő került a listára, csak hogy legyen valaki olyan is, akinek nem köpnénk a sírjára reflexből. Jó ember? Höhöhöhö, nem. De mégis van benne valami, amitől imádunk róla olvasni.

Elit hősnek nevezték az újságban.
Röhejes szónak találta. Nem csak azért, mert nevetséges volt, hanem mert következett belőle egy kérdés. Ha Eli valóban hős, és Victornak kell szembeszállnia vele, akkor ő micsoda, gonosztevő?

Nos, ennyi lett volna a mi kis válogatásunk, de a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk! Kit adnátok a listához? Írjátok meg nekünk facebookon, vagy itt, a kommentekben!