Tagadhatatlanul imádjuk a Kate Daniels sorozatot, viszont sajnos folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a magyar olvasó közönség van, hogy nem is ismeri Ilona Andrews nevét. Pedig, ha urban fantasy, akkor elsőként ezt ajánljuk számotokra! Pár kedvcsináló idézettel érkezünk, ami reméljük meghozza a kedveteket Curran és Kate igazán szórakoztató kalandjaihoz.

Elsőként a sorozat kezdő kötetéből, a Pusztító mágiából választottuk ki a kedvenceinket, ami hatalmas feladatnak bizonyul (mindkét könyvre nézve), ugyanis legszívesebben az egész könyvet kiidéznénk, ha tehetnénk.

1. A salátámat böködtem, majd amikor felnéztem, láttam, hogy Crest a hátam mögé néz.
– Valami baj van?
– Az a férfi le nem veszi rólad a szemét – felelte. – És ez már túlmegy a jó ízlés határán! Azt hiszem, megyek, és megkérdezem, mi a gond.
Megfordultam, és két asztallal odébb ismerős arcot pillantottam meg. Félig megfordult ültében, hogy jobban rálásson az asztalunkra. Curran volt az.
De miért bámul engem?
Egy fekete koktélruhát viselő, döbbenetesen szép ázsiai nő ült az asztal másik oldalán. A nő idegesnek tűnt, karcsú ujjaival a szalvéta sarkát morzsolgatta. Olyan riadt pillantást vetett rám, akár egy gazella az itatónál, majd gyorsan elkapta a tekintetét. Úgy tűnt, Currant teljesen hidegen hagyja.
Amikor találkozott a pillantásunk, Curran elvigyorodott.
– Nem tartom jó ötletnek – mondtam.
– Csak nem az exed az?
– Isten őrizz! Pusztán munka kapcsán ismerem.
Odaintettem magamhoz a pincért.
– Igen, hölgyem?
Curran felé bólintottam.
– Látja ott azt a rövid hajú férfit azzal a gyönyörű nővel?
– Igen, hölgyem.
– Odavinne neki egy csésze tejet, és átadná neki jókívánságaimat?
A pincér rezzenéstelen arccal vette tudomásul a kérést.

2. – Mi történt az alfa-farkassal?
– Támadt egy kis nézeteltérése a legókkal.
– A legókkal? – ismételtem meg. Kínaiul hangzott az egész. Egy mitológiai alak sem jutott eszembe ezzel a névvel. Vagy ezek valami szigetlakók?
– Az alagsorba ment le, a mosógépekhez, kezében egy kosár szennyessel, amikor rálépett a gyerekei által szanaszét hagyott legókra, és leesett a lépcsőn. Két bordáját törte el. Két hétig szolgálaton kívül lesz. – Curran megrázta a fejét. – Remekül időzített. Ha nem lenne szükségem rá, már rég kitekertem volna a nyakát!

3. Felálltam és indulni készültem, de aztán megtorpantam. 
– Még valami, Felség! Szeretnék egy nevet, amit megemlíthetek a jelentésemben, de valami rövidet, mert a Déli Alakváltók Seregének Ura kissé hosszú lenne. Hogyan szólíthatlak? 
– Őfelségének. 
A szememet forgattam. 
Megvonta a vállát. 
– Szerintem elég rövid. 
Nehéz éjszakának néztem elébe, és nem úgy tűnt, hogy egyhamar vége lesz. Átmásztam a romhalmazon. Jimnek nyoma sem volt. 
Valami megérintette a vállamat. Megfordultam, és Őfelsége állt ott, alig pár centire tőlem. 
– Curran – mondta, mintha valami kegyben részesítene. – Hívj Currannek!

4. – Ez nem volt szép tőled, Kate! – tört elő Ghastek hangja a vámpír torkából. – Most nekem kell majd megetetnem a dögöt.
– Feltétles reflex, nem tehetek róla. Ha csengetnek, kaját kapsz. Ha élőholtat látsz, hajíts bele egy kést! Tök ugyanaz a kettő.

5. – A francba – morogta Curran. – Nem tudtam, hogy ez itt egy jelmezbál. – A hangja a teljes illúziót szétrombolta. – Ha mindezt tudom, magammal hoztam volna a francia cselédlány-szerelésemet.

A következő 5 idézet pedig a Perzselő mágia kötetből származik:

6. – Nem, Kate, nem érted. Felszívódott. Az egyik pillanatban ott volt, a másikban nem. 
Nem bírtam lakatot tenni a számra. 
– Mint egy nindzsa, mi? Kámforrá vált. 
– Igen. 
– Tehát azt akarjátok, hogy kerítsek elő egy emberfeletti módon gyors mesterlövészt, aki képes eltűnni, mint szürke szamár a ködben, szerezzem vissza a térképeiteket, és mindezt úgy, hogy senki ne jöjjön rá, mit csinálok vagy miért? 
– Pontosan. 
Felsóhajtottam. 
– Hozom a papírokat.

7. Curran elmosolyodott. 
– Mi olyan vicces? 
– Masni van a bugyidon – közölte. 
Lenéztem. (…) Nehezemre esett volna meglesni, hogy mi van rajtam, mielőtt lerántom magamról a takarót? 
– Mi bajod a masnikkal? 
– Semmi. – Most már vigyorgott. – Csak szögesdrótra számítottam. Vagy valamilyen acélláncra. 
Okostojás. 
– Bízom annyira a képességeimben, hogy masnis bugyit merjek viselni. Amúgy pedig kényelmes és puha. 
– Azt lefogadom. – Curran szinte dorombolt.

8. – Miért mentettél meg? 
Vállat vont. 
– Amikor felvettem a telefont, a vonal másik végén egy hisztérikus állapotban lévő gyerek sírva azt hajtogatta, hogy haldokolsz, ő teljesen egyedül van, és támadnak az élőholtak. Gondoltam, legalább érdekesen zárom az estét.

9. – Hogy kerültem ide? 
– Őfelsége hozta ide. – A doki viszonozta a mosolyomat. Ez is megegyezik. 
– Ezúttal is ropogósra sült, esetleg széthasították? 
– Egyik sem – szólalt meg Curran.

10. Tehát azt akarod, hogy megkérjem a volt szeretődet, egy gyilkológép alakváltót, aki a frászt hozza rám, hogy engedje meg, hogy összeházasodhass a „majdnem pasimmal”? 
Te most szórakozol velem?

Reméljük Ti is kedvet kaptatok az olvasáshoz, az biztos, hogy nálunk elérkezett az újraolvasás ideje! 😉