1. Egyedi és lenyűgöző világfelépítés

Az írónő által felépített világban mesterien keverednek a történelmi vonatkozások és a klasszikus fantasy elemei. Alapvetően nagyon kedvelem, ha egy varázstalan (vagy varázsgyűlölő, létezését épp-hogy elismerő) világról kiderül, hogy “minden” mögött a mágia áll, és egy elrejtett, azaz emberi szemmel nem érzékelhető világban, az emberek, azaz porlények “orra előtt” egy nemes, ősrégi faj éli közepesen boldog, de mindenképpen izgalmas életét, többek között a Bronzváros falai mögött.

2. Sokoldalú, különleges szereplők

Unod a gödröcskés arcú szépfiúkat, akiknek egyetlen skillje, hogy mosolyognak meg talán néha előrántják a kardot? Akkor ez a te könyved! Egyrészt a női főszereplő egy igazán talpraesett, mindenre kész fiatal hölgyemény, akit nem lehet holmi több száz éves dzsinnekkel megrémíteni, hiszen egyedül is túlélt egy-két évtizedet, árvaként, az utcán, attól rettegve, hogy boszorkányságért bármikor véget vetnek az életének. A férfi (azaz dzsinn) főszereplőink sem panaszkodhatnak, igazán összetett karaktereket kreált az írónő nekünk. Személy szerint nekem elég volt az egysíkú, klisés főszereplő úriemberekből (és hölgyekből), így igazi felüdülés volt, hogy itt nem ezzel találkozhattunk.

3. Szórakoztató párbeszédekre vágysz? Naná!

Nahri, a kötet főhősnője és az útitársául szegődött dzsinn, Dára párbeszédei rendkívül szórakoztatóak. Az alábbi idézetek  megfelelően demonstrálják, miért is nevet fel az ember egy-egy részen a kötetet olvasva.

” – Megesik, hogy… másféle munkákkal biztosítom a kenyérrevalót.
– A dzsinn – nem, a dév, helyesbített magában – összehúzta a szemét. 
– Vagyis amolyan tolvaj lennél?
– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó. “

” – A népem szemében súlyos vétség a vendégszeretet elutasítása – figyelmeztette Dára.
Nahri óvatosan belekortyolt, leginkább azért, hogy a kedvére tegyen. A bor émelyítőn édesnek bizonyult, inkább volt szirup, mint folyadék.
– Valóban?
-A legkevésbé sem. De unalmas egyedül inni. “

4. Csak úgy olvastatja magát!

Ismerjük azt a mondást, hogy egy könyv attól jó, hogy nem lehet letenni. A Bronzváros pontosan ilyen: pontról pontra szeretnéd még jobban megismerni ezt a csodás világot, és nem állsz meg, olvasol és olvasol. Az írónő egyedi stílusa és a kötet nyelvezete az izgalmas események garmadájával körítve teszi igazán élvezetessé az élményt. Külön megjegyezném, hogy a fordítás is nagyon jól sikerült.

5. A kötet dzsinnekről szól

Ki ne hallott volna a kívánságot teljesítő dzsinnekről? Gyermekkorom kedvenc meséjében, az Aladdinban is Dzsinn volt a kedvencem, de hiába suvickoltam bármilyen lámpást, nem jelent meg. A kötetben szereplő különféle dzsinn-törzsek ugyan maximum megnevezésükben hasonlítanak rá, de pont ettől olyan különleges a megjelenítésük. Mindegyik törzset különböző erő jellemzi, és mindegyiknek megvan a maga páratlan története. Szeretnéd tudni, milyen törzsekről is beszélek? Töltsd ki tesztünket, hogy megtudd, melyik törzsbe tartozol!

+1 a borító lélegzetelállító

Mind a magyar, mind az angol kiadás gyönyörűre sikerült – ha ti is a lelkes coverwhore-ok táborát erősítitek, már ez önmagában egy nyomós érv a könyv beszerzésére.

Reméljük meghoztuk a kedvetek a könyv beszerzésére, amit jövő héten a Könyvfesztiválon meg is tehettek. Mi biztosan ott leszünk!