Fülszöveg:

A ​szerző, Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regényével robbant be a bestsellerek világába 2011-ben. A Napok térképe az ötödik könyve magyarul.

A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony.

Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil’s Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…

Nos, be kell vallanom kicsit tartottam a regénytől, hiszen Ransom Riggs egy rettenetesen izgalmas és pörgős trilógiát kreált nekünk, remek befejezéssel. És mint tudjuk, amikor az írók folytatással próbálkoznak, nem mindig kapjuk ugyanazt az eredményt, amit az eredeti könyvnél megszoktunk. DE megkövetem magam, mert semmi félnivalóm nem volt.

Ez a kötet egyszerűen FENOMENÁLIS lett. Ott vesszük fel a fonalat, ahol a harmadik rész abbamaradt: Jacobot épp viszik a szülei a diliházba, mikor is megjelennek a barátai Vándorsólyom kisasszonnyal és megmentik.

Ennek ellenére látszik az eltelt idő az új kötet és az eredeti trilógia között. A szereplők felnőttek, nem egy ifjúsági regényt tartottam a kezemben, hanem nagyon sok kérdést felvető, elgondolkodtató, remek fantasy regényt. Például ott van Emma és Jacob kapcsolata, amit a kezdetektől végigkövetünk, viszont itt átlépték azt a határt, hogy tetszünk egymásnak párszor csókolózunk és minden happy. Nem, az író valós problémákat boncolgatott, mélyebb szintre vitte a kapcsolatukat.

Mert ugye:

1. Emma 80 valahány éves
2. pár hónapja ismerik csak egymást, azért ez nem elég idő a bizalom elmélyülésére
3. Emma eddig be volt zárva, viszont a hurok összedőltekor, ismét lehetőséget kapott végre valóban felnőni, ezáltal pedig más perspektívából szemlélni a világot
4. Emma eredetileg Jacob nagypapájának a szerelme volt és még azért nem zárta ezt le, távolról sem

Szóval van egy nagy gubanc benne, mégis nem erről szól az egész regény, nincsenek benne szerelmi könnyek, nagy vallomások, semmi felesleges sallang vagy nyál. Az író remek egyensúlyt teremt a magánélet részei és a történet alakulása között.

Ezenkívül az is nagyon tetszett, hogy jobban megismerhettük Alma Vándorsólyomkisasszonyt na meg a többi különleges gyermeket.

De a legeslegjobb az egész könyvben az maga a történet volt. De hol is hagytuk abba a harmadik részt?

A lidércek, lecsaptak üresrémek titkos tanyájára és elpusztítottak mindenkit. Vagy mégsem?

Kiderül, hogyan működik az ymbrinék tanácsa, ami engem személy szerint nagyon érdekelt. Na, és persze rögtön megjelentek a különböző politikai érdekek is. Hőseinknek teljesen új dolgokkal kellett szembe néznie, eddig csak átrohantak mindenen és győzedelmeskedtek, de ebben a részben megtapasztalják a rendszert, a jogokat, a korlátokat.

A helyszínváltás is izgalmas szituációkat hozott magával: Amerika egy teljesen öntörvényű földrész, melyen már rég kiirtották a monarchiát (ymbrnék tanácsa). Visszacsöppentünk a 60-as évek korszakába, maffiózó családok közé, akik egymás ellen harcolnak. Különböző szervezetek, akik veszélyeztetik a különlegeseket, és nem csak az emberek. Itt maguk a különlegesek is vadásznak a naiv társaikra, aztán jó pénzért eladják őket.

Öröm volt olvasni a lapokat, minden oldalon új és új ízletes falattal találtam szembe magam. Lehet furcsán hangzik, hogy egy ételhez hasonlítom a könyvet, de tényleg úgy éreztem magam, hogy minden újabb fejezet egy letakart fedővel érkező új fogás és egyik finomabb, mint a másik. Lehetetlen volt betelni vele!

Mikor a végére értem, szó szerint felhördültem, lapoztam volna tovább, de nem maradt oldal. Elfogyott! Borzasztóan frusztráló, ám remekül kivitelezett függővéggel zárt az író, egy nagyon izgalmas újabb szálat hozva be ezzel a regény világába.

Én személy szerint már most a következő részt szeretném olvasni, mert NEM, NEM volt még elég Ransom Riggsből, kell még!

Mindenkinek ajánlom, és egyik szemem sír, hogy még nem volt belőle legalább 200 oldal, a másik viszont nevet, hogy kaptam egy ilyen remek regényt és elolvashattam és visszatérhettem ebbe a fantasztikus világba.

Köszönöm a Kossuth Kiadónak a lehetőséget! (Mikor jön a következő rész? 😊)