Emlékeztek még a Könyvmolyproblémák író szemmel különkiadásainkra? Elkaptuk már A. M. Aranth-ot, Bessenyei Gábort, Király Anikót, Gabriella Eld-et, Rácz-Stefán Tibort, most pedig legújabb áldozatunk Gallay-Nagy Krisztina, a Poison of Love c. könyv szerzője.

Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Fülszöveg:

„Az ​ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.
Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.
Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”

Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal.
A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.
Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli.
1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan tudja, mihez vezethetnek a meggondolatlan, tizenéves Natalie tettei…

---

Most pedig következzenek azok a könyvmoly problémák:

Borító borzalmak

Grafikus szakmai ártalomként nagyon mélyen tudnak érinteni a könyvesboltok polcairól vagy éppen netes hirdetésekből rám vigyorgó, finoman fogalmazva nem éppen esztétikus borítók. Nem tudok vállat vonni, hogy „hát, ez most így néz ki”, hanem hosszasan töprengek azon, hogy ezt mégis milyen megfontolásból követte el valaki? Néha csak azt a béna árnyékot kéne leszedni a képről, és valami értelmes betűtípust használni… Néha persze ez sem segítene.

Beszerezhetetlen könyv

Odáig vagy a szerző összes magyarul megjelent regényéért, de ott van az az Egy, amiből nincs utánnyomás, sehol sem fellelhető, ha meg mégis, akkor röpke 5 000 Ft-ért teszi föl valaki, amin aztán addig dilemmázol, hogy hát kell-e ennyiért, hogy végül valaki más megveszi… És azóta sehol.
Szóval, ha valaki könyvvel szeretne meglepni, Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyekkel például bármikor le tud venni a lábamról!

Könyvjelzők

Imádom a színes grafikákkal ellátott, szép könyvjelzőket. Ha valahol osztogatják, biztos kell belőle akkor is, ha olyan könyvhöz kapcsolódik, ami annyira nem is érdekel.
Van egy adag szép könyvjelzőm, a könyvek lapjai közé mégis papírzsepik, lejárt bérletszelvények, jegyzetekkel díszített papírfecnik kerülnek. Szörnyű igazságtalanság a szépséges könyvjelzőkkel szemben.

Zene olvasáshoz

Nem tudok regényolvasáshoz zenét hallgatni, hiába futok bele az írók által a regényükhöz vagy novellájukhoz ajánlott lejátszási listákba.
Megvannak  külön az írós és szerkesztős zenéim, mindig szól valami a fülemben rajzoláshoz, utazáshoz, főzéshez, takarításhoz. Még tanuláshoz is.
Viszont, ha szórakoztató irományához próbálok zenét hallgatni, úgy érezem magam, mintha filmnézés közben hallgatnék zenét. (Még az Egy különc srác feljegyzései olvasása közben sem sikerült a dolog, pedig nagyon próbálkoztam.)
Na, de nekem is közel nyolcvan dalból álló lejátszási listám van a Posion of Love-hoz, több jelenethez is külön számok tartoznak. Sőt, olyan dal is van, ami számomra már örökre „Poison of Love főcímdal” lesz. (Egyszer talán elárulom, melyik.)
Úgyhogy aki szeret olvasás közben zenét hallgatni, annak nem kell aggódnia, lesz mit hallgatnia a PoL-hoz! Aki meg hozzám hasonlóan elképzelhetetlennek tartja az olvasás és zenehallgatás élvezetének keverését, annak javaslom az én rendkívül kreatív technikám: Hallgassd meg a zenéket olvasás előtt vagy után. Napi bölcsességemet olvashattátok.

A teljesség igénye nélkül ezeket hallgattam a Poison of Love írásához: https://www.youtube.com/playlist?list=PLFf3vh63e-_pXRQ5MFIeHoMVCLpRJMXey

Ez a lista azonban nem teljesen fedi, hogy a történeben a srácok miket hallgatnak, ahhoz is megosztom majd valamikor a listát.

Mikor író az író?

Talán a legtöbb elsőkönyves szerző dilemmája. Írtál egy regényt, a regényből könyv is lett, a borítón is ott a neved. Akkor most már író vagy? Most már akkor tényleg? Vagy ezt a címet csak három könyv fölött osztogatják? Vagy van ehhez is valami kreditrendszer, esetleg megadott pályákat kell végigvinni?

Olvasó szemmel sokkal könnyebb meghatározni a dolgot. Bemész egy könyvesboltba, könyvtárba, ott egy tetszetős regény, azt bizony valaki megírta. Téged pedig a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen egzisztenciális válságban szenved az illető.

Párbeszédek

Az úgy történt, hogy drága szerkesztőm, Holló-Vaskó Péter fölhívta rá a figyelmem, hogy a párbeszédek szórendjét néhol lehetne még csiszolgatni.

Nos, miután 360 oldalnyi párbeszédedet átnyálaztad, kizárólag a szórendre fókuszálva, ne gondold, hogy este, a pihenésként kézbe vett könyv kikapcsoló lesz. Csak a párbeszédek szórendjét fogod látni. Semmi mást.

Fülszöveg

Miután vérrel és verítékkel kiszenvedtétek a fantasztikus és ütős fülszöveget a regényedhez, rájössz, hogy te magad az esetek nagy részében inkább nem is olvasod el a fülszöveget, sokkal inkább hagyatkozol az ismerőseid, figyeltjeid ajánlására.

Mintha hirtelen minden ugyanarról szólna

Amikor nem tudod eldönteni, hogy csak a te összes idegszálad fókuszált már rá annyira a regényed idő- és dimenzióutazás témájára, hogy csupa ilyen témájú történet vesz körül, vagy tényleg divatba jött. Mármint persze, az időutazás mindig hálás és izgalmas téma volt, de… Mintha most gyanúsan sok lenne. Csak én látom így? Csak én? – Az író kétségbeesetten kapaszkodik a billentyűzetbe, és hajtogatja, hogy a Poison of Love egy tíz éve született ötleten alapul.

Ő miért nem az én karakterem?

Nem lehet ismeretlen érzés a karakterközpontú olvasók és írók számára a fenti kérdés. Egy dolog, amikor kicsit belezúgsz egy szereplőbe, a másik, amikor már nem elégedsz meg a történetben betöltött szerepével, hanem írni akarsz vele. Nem is csak akarsz, írnod KELL vele. Nem, nem róla, hanem vele.

Erre persze megoldást jelenthetnek a fanfictionök, de amíg egy fanficcel bíbelődsz, addig sem a saját világodat építed, szóval… Nem egyszerű helyzet valaki más karakterének hatása alá kerülni.

Dedikálás, találkozás kedvenc külföldi íróval

Áldom a Fumaxot, hogy már kétszer is elcsábították kicsiny hazánkba Dan Wells-t. Mindkét alkalommal mellé is vágódtam egy-egy közös kép erejéig.
Na de mikor lesz nekem esélyem találkozni Stephen Kinggel, Chuck Palahniukkal, Neil Gaimannel, Christopher Moore-ral?

---