Extra tartalom · fantasy · interjú · projekt · prológus

Marissa Meyer interjú

Szuperhősös hetünket egy Marissa Meyerrel készített interjúfordítással folytatjuk. Idén novemberben fog megjelenni a Renegades trilógia befejező kötete, a Supernova. Ez a sorozat tökéletes azoknak, akik hősökről és gonosztevőkről szeretnének olvasni.

befunky-collage

Bár a Renegades sorozat még mindig sci-fi és fantasy, kicsit másmilyenebb, mint a Holdbéli krónikák vagy a Szívtelen, amik szabadon értelmezett újramesélések. Mi késztetett arra, hogy bemerészkedj a tini szuperhősök világába?

Számomra nagyon természetesnek érződött ez a váltás. Az összes könyvemben az a közös, hogy olyan dolgon alapul, amit imádok. A Holdbéli krónikáknál szeretem a sci-fit, a tündérmeséket, már egész kicsi gyerekkorom óta. A Szívtelennél imádom a gonosztevők történeteit, illetve az Alice Csodaországbant. No, meg rajongok a szuperhősökért. Azóta imádom őket, amióta kisgyerekként felfedeztem a bátyám X-Men képregényeit, szóval már elég régóta az életem részei. Amikor eszembe jutott ez az ötlet, amiben egy gonosz és egy hős szerelembe esik egymással, egyből nagyon izgatott lettem.

Ott voltam az egyik Comic Conos dedikálásodon, és emlékszem, azt mondtad, hogy azt hitted, láttál egy olyan jelzőtáblát, amire „szuperhős iskola” volt írva. El tudnád mesélni az egészet?

Jó pár éve részt vettem egy könyves turnén, úton voltunk a következő helyszínre, és éppen egy építési terület mellett mentünk el kocsival. Volt egy kerítés körülötte egy óriási táblával, amire az volt írva, hogy „Hamarosan jön a területre”, és épp csak a szemem sarkából tudtam rápillantani, úgyhogy azt hittem ez van ráírva: „Hamarosan jön a területre: hős iskola.” Nagyon izgatott lettem, úgyhogy kicsit közelebb hajoltam, és még egyszer megnéztem: „Mi van ráírva?” Természetesen olyan dolog volt, aminek semmi köze a hősökhöz vagy a sulihoz, de akkor már megállíthatatlan lett az elmém. Egyből elkezdtem gondolkodni: „Óh, milyen jó lenne, ha volna egy iskola a szuperhősöknek – mennyire mókás lenne!” Ez pedig hamar ehhez vezetett: „Hogyha létezik iskola szuperhősöknek, akkor kell lennie egynek a gonoszoknak is. Óriási riválisok lennének, lenne közöttük egy ősrégi vetélkedés.” Aztán erre gondoltam: „Mi lenne, hogyha az egyik iskolából egy lány szerelembe esne egy fiúba a másik intézményből, anélkül, hogy rájönnének, szörnyű ellenségek?” Ez volt a magkezdemény, amiből végül a Renegades nőtte ki magát.

Gondolom elméláztál azon, hogy „Miként juthatnék be egy szuperhős iskolába? Be kell adni a jelentkezésemet?”

Pontosan, egyfajta Roxfortos fantáziálás. Vicces, de amikor a könyvet írtam, három vagy négy vázlatot próbáltam ki, amiben szerepeltek iskolák, egy a hősöknek, egy pedig a gonoszoknak. Nagyon szerettem ezt a koncepciót, és imádtam volna, ha bele tudom szőni a könyvbe. Azonban sajnálatos módon nem működött, úgyhogy ki kellett vennem az egész iskolás részt. Nehéz volt, mivel ki nem akar szuperhősöknek vagy gonoszoknak való suliba járni?

Adrianen és Nován kívül volt olyan karakter, akiről imádtál írni?

Sok olyan szereplő van ebben a történetben, akiket élvezet volt megalkotni. Ha egyet kéne választanom, Honey lenne az. Nagyon melodramatikus, gonosz, viszont elbűvölő és csábító is. Imádom minden egyes szereplését, remekül szórakoztam, amikor róla írtam.

Ebben a világban a rendkívüli tehetségek gonosztevőkként kezdtek, mielőtt Ace Anarchy fellázadt a kormány ellen. Aztán a Renegades nevű csoport fellépett, hogy megállítsa az Anarchist nevű csoportot. Mi inspirált arra, hogy a hősöket „Renegátoknak”, a rosszakat pedig „Anarchistáknak” hívd?

Az Anarchisták elnevezés egyszerű: Amikor először összeszedtem a gondolataim a sorozattal kapcsolatban, tudtam, hogy szükségem van a klasszikus főgonosz karakterre, és az első név, ami beugrott, az az Ace Anarchy volt. Az, hogy a követőit Anarchistáknak hívjam, már magától értetődött. Aztán elgondolkoztam: „Miért hívják Ace Anarchynek és ők miért Anarchisták?” Sokat kutattam az anarchiáról és a mögötte álló politikai nézetekről, ami nagyon érdekes volt. Ami a Renegátokat illeti, a könyv egyik korai vázlatában megváltoztak a dolgok, és ők kerültek vezető pozícióba. De még mindig kedveltem azt az ötletet, amikor ők voltak régen az elnyomottak, felvették az igazságosztó szerepet, hogy megállítsák a gonosztevőket és megmentsék a világot. Szóval megtartottam a Renegátok nevet, mivel úgy gondoltam, hogy tökéletesen összefoglalja a csoport lázadó hangulatát.

Határozottan, és szerintem a történet elindít egy vitát arról, hogy mit jelent hősnek vagy gonosznak lenni, illetve, hogy mennyi múlik a felfogáson. Adrian és Nova a saját tapasztalataik miatt két teljesen különböző véleménnyel rendelkeznek. Szerinted ez befolyásolja Nova belső vívódását, hogy miért tekint a Renegátokra gonosztevőkként?

Egyértelműen. Amikor írom a szereplőimet, mindig próbálok belegondolni, hogy ki is ő és mi a háttere, mit tanítottak neki, mi befolyásolta a nézeteit, és megpróbálom hihetővé tenni, hogy mivé vált és mi motiválja. Nova nehéz eset volt, mivel gonosztevővé akartam tenni – nagyon is egyetért azzal, amit az anarchisták akarnak elérni. Ennek ellenére mégse akartam, hogy túlságosan gonosz legyen, hogy az olvasók azért tudjanak szurkolni neki. Kell lennie valakinek, akivel együtt érezhetünk.

Interjú forrása: https://theportalist.com/marissa-meyer-renegades-interview

Kettő kérdést kihagytam belőle, mivel a második rész cselekményére fókuszáltak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s