Ma egy igazán különleges interjút hoztunk nektek, ugyanis Kertész Edinát faggattuk néhány kérdés erejéig. Edinának nemrég jelent meg A milliomos szamár című könyve, amely minden korosztály számára tartogat meglepetéseket. Érdemes lesz velünk tartani, csempésztünk a kérdések közé némi Harry Pottert, de azt is megtudhatjátok, kap-e folytatást Robi.

Van-e valamilyen írói rutinod, bevett szokásod?

Mivel az életem egy főállású munkahely és a két fiam köré szerveződik, nem igazán beszélhetünk írói rutinról: írok, amikor tudok. Például ha a fiúk a nagyszülőknél vannak vagy szabad hétvégéken, csendes estéken. Ha nem tudok leülni írni, fejben írok. Ha éppen dolgozom egy könyvön, folyton az jár a fejemben. Nagyon jól lehet például biciklizés, futás vagy mosogatás közben gondolkodni az íráson. Gondolkodom a sztorin, a szereplőkön, és ha valami érdekeset látok, hallok, azt felírom ötletként vagy lerajzolom a jegyzetfüzetembe, ha ez éppen egy érdekes karakter. Legutóbb például egy kislányt toltak szembe babakocsiban, akin szívecskés napszemüveg volt, a kezében egy zenélő mikrofonnal. Biztos, hogy belekerül valamelyik könyvembe. Az is előfordul, hogy beszélgetek valakivel, és közben gyorsan előkapom a jegyzetfüzetem, mert mondott valami érdekeset, ami azért elég idegesítő lehet. Ezeket az ötleteket aztán később beépítem a könyvbe. Általában párhuzamosan több könyvön gondolkodom, ahogy rendszerint párhuzamosan több könyvet is olvasok. Most éppen két könyvet írok fejben folyamatosan, és ha van időm, leülök, és írom azt, amelyikhez kedvem van éppen.

Miért éppen egy szamár lett a történet főszereplője?

A nagyobbik fiam egy nap egy rajzzal állított haza az iskolából, aminek az volt a címe: A milliomos szamár. A rajta szereplő szamár napszemüveget, aranyláncot viselt, a háttérben egy hatalmas autó, pénzeszsákok, menő ház. Annyira megtetszett ez a figura, hogy szép lassan összeállt egy történet róla. Valamiért a többi szereplő viszont ember lett. Tetszett, hogy Robi ebben a környezetben még különlegesebb lesz. Egy jóravaló fickó, akit eleinte mindenki palira vesz, de aztán egy váratlan szerencsének köszönhetően meggazdagodik, ettől viszont minden csak még jobban összekutyulódik az életében.

Mit gondolsz, a Teszlek Süveg melyik házba osztaná be Robit, Mc Chickent, Papardelle-t vagy éppen Malacot?

Robit, ezt a jólelkű, naiv figurát, aki végül a hűséget és a tisztességet választja, egyértelműen a Hugrabugba, Mc Chickent, aki bár jószándékú, igazából csak magával foglalkozik, a Mardekárba, és Malacnak is ott a helye. Papardelle viszont, a pincérlány, akivel Robi barátságot köt, és aki okos és bátor, a Griffendélbe kerülne.

Azt gondolná az ember, hogy ez teljes mértékben gyerekkönyv, ugyanakkor olyan utalások is találhatók benne, amelyek a felnőtteknek is, vagy leginkább nekik lehetnek érdekesek. Te hogy látod, kortalan a mű?

Szerintem a gyerekek nem bánják, ha arról beszélünk nekik, hogy hogy működik a világ. Ők is erre kíváncsiak. Egyszer egy bolt előtt hallottam két tízéves fiú beszélgetését, akik nagy komolyan migránsoztak. Egy másik tizenéves fiú pedig éppen egy másik gyerek anyukáján köszörülte a nyelvét, akinek hatalmas autója van. A gyerekek is a mi világunkban élnek, az hat rájuk, amit mi, felnőttek teszünk. Nem hiszem, hogy bezárhatnánk őket egy buborékba, ahol minden rendben van. Látják, tudják, mi zajlik körülöttük, hiszen mindez velük is történik. Nem azt mondom, hogy A milliomos szamár valami nagyon durva társadalomkritika lenne, de tényleg az volt a szándékom, hogy arról a világról és azokról a mechanizmusokról szóljon, amiben élünk. A könyvben többen is kihasználják Robit, aki maga sem tudja, mit kezdjen az életével, viszont amikor a sarkára áll, és elhatároz valamit, kitart mellette, igazi boldogság lesz a saját útját járni. És mindennél fontosabbak az életében azok, akiket szeret és akik őt szeretik. A siker és a pénz nem hoz automatikusan boldogságot. Fontos a közösség. Ilyesféle igazságokra gondolok.

A rajzok remekül passzolnak a történethez, nagyszerű élményt nyújtanak az olvasáshoz. Milyen volt együtt dolgozni Hajba Lászlóval? Avass be minket a folyamatba!

A Manó Könyvek főszerkesztő-kiadóvezetője, Csapody Kinga javasolta Hajba Lászlót, akivel már korábban is dolgoztak, és aki egyébként a könyvillusztrálás mellett animációkon dolgozik. Megkértük, hogy rajzolja meg a figurákat, hogy lássuk, hogy képzeli el őket. Az első vázlatok is nagyon meggyőzőek voltak, és mikor kicsit finomított rajtuk, hirtelen megjelent Robi baseballsapkában és egy menő sportkocsiban. Laci nagyon gyorsan és profin megrajzolta az egész anyagot, szerintem, az animációval járó rengeteg munka mellett ez szinte ujjgyakorlat volt számára. Rengeteg plusz humort csempészett a rajzokba. Ráadásul nagyon kedves, és remekül tud zenét kísérni csörgővel, ez kiderült a könyvbemutatón, ahol a két bátyjával együtt zenéltek. Szóval igazán sokoldalú tehetség.

Lesz-e folytatás? Tartogat még nekünk valamit Robi?

Robitól elbúcsúztam, viszont készül egy következő könyv, amelynek főhőse Leona de Faviola, egy lajhárlány, aki Instagram-sztár akar lenni, mint a menő és szép csajok a suliban, akik persze kiközösítik, hiszen a lajhárok nem a szépségükről híresek. Természetesen ennek a könyvnek is jó lesz a vége, mert bármilyen is a világunk, a gyerekkönyveknek mindig jól kell végződniük.