Napok kérdése, és kezünkben foghatjuk a Dévábád-trilógia második kötetét magyarul. Mielőtt még belekezdenénk Nahri újabb kalandjaiba, fontosnak tartottuk áttekinteni az előző részt, a Bronzvárost. A kötetet hosszúsága miatt két részletben mutatjuk be, itt olvashatjátok az első részt.
Mi történt a Bronzváros című könyvben? 2. rész
Dávábád felé tartó utazásuk során Nahri és Dára között kezd szárba szökkenni egy romantikus kapcsolat. Közben megtudhatunk még többet Dévábád történelméből: 1400 évvel ezelőtt egy másik dév törzs, a Geziri – akik egyébként sokkal nyitottabbak voltak az emberekkel való kapcsolatra- fellázadt a Dévek ellen és legyőzték a Náhidákat. A Geziri törzsből származik Ali apja, a jelenlegi király is. Nahri a safitok védelmére kel, össze is vesznek Dárával, az ő családját safitok ölték meg.
Mindeközben Dévábádban Anaszból próbálnak információt kinyerni a safit lázadásrról, nem éppen finom eszközökkel – kínzással. Mikor ez nem vezet eredményre úgy döntenek, halálra ítélik, egy kegyetlen, nyilvános kivégzés lesz Anasz történetének vége. Ezután találkozhatunk Muntadzir al-Kahtáni-val, a trónörökössel, aki egy igazi playboy. Kedvenc tevékenysége a nők hajkurászása és az ivás. Ali ezzel szemben káidnak, a Királyi Őrség vezetőjének lett kiképezve gyermekkorától kezdve, továbbá rendkívül vallásos.
A király az események fényében szigorú szabályokat hoz a safitok kordában tartására, Ali azonban a safitok védelmére kel. A király bizonyos információknak köszönhetően (fegyvereket találtak) Alit folyamatosan a safitok ellen hangolja, több-kevesebb sikerrel. A jelenlegi káidot, Káve-t a király egy küldetésre küldi, így Ali ideiglenes káidi posztot kap, így a palotába kénytelen költözni a fellegvárból. Új feladatköréből adódóan egy új titkárra is szert tesz, aki történetesen a safit felkelőknek dolgozik, és Ali lelkiismeretére próbál hatni, hogy továbbra is segítse a forradalmukat.
Mindeközben Dára és Nahri újabb kalandokba keverednek, ezúttal egy Peri támadja meg őket. Dára megsérül, és miközben Nahri megpróbálja meggyógyítani, rájön, hogy a dév egyszer már meghalt, az ifritek vízbe fojtották. Nahri nem tudja, él-e még a férfi egyáltalán, a szíve nem dobog. Az események következtében közelebb kerülnek egymáshoz, romantikus estéjüket azonban az ifritek zavarják meg, akik valamiféle alkut kötöttek Nahri anyjával, Manézsével, akiről mindenki azt gondolta, húsz éve meghalt testvérével együtt. Ők „voltak” az utolsó élő Náhidák. Nahri végül megöli az ifritet. Mindeközben további támadás zajlik, végül a máridok kergetik el az ifriteket, hőseinket pedig Khazyur menti meg, akitől megtudják, hogy a perik és a máridok Dárát üldözik, nem Nahrit. Nahriék végül elérnek a Dévábádot körölvevő tó partjához.
Ali közben apjával veszekszik a safitokról, nem egyeznek álláspontjaik, ez a későbbiekben is így lesz. Muntadzir Alit safit kollaboránsnak tartja, és elviszi egy kriptába, ahová a Náhidákat temették. A család fontosságát hangsúlyozza. Ezután egy talizmánt mutat neki, ami arra szolgál, hogy a dév visszatérhessen testébe, ha az ifritek rabszolgájává lett. Az a bizonyos tárgy Dáráé – Ali rájön, hogy a családja adta át anno Dárát az Ifriteknek. Muntadzir szerint elengedhetetlen volt, mert a férfi leigázta volna őket, mikor Ali családja kerekedett felül a hatalmi harcokban.
A náhidák ugyan kihaltak, viszont a többi Déva megmaradt, így a királynak a kedvükben kell járni, hogy béke legyen – ez pedig megköveteli a safitokkal való kegyetlen bánásmódot. Ali végül közli bátyjával, hogy feladja a safitok védelmét.
Nahri és Dára egy lázongás éjszakáján érkeznek meg Dévábádba. Dára a déveket védi, az őrök pedig felismerik a legendás harcost és a király elé viszik. Mikor a király meglátja Nahrit tévedésből Manézsének szólítja. Pillanatok alatt ráébred tévedésére, de Nahrit tisztavérű Náhidának nyilvánítja – annak ellenére, hogy safitnak látszik. Ezt egy átokkal magyarázza a király. A király rájön, hogy annak idején Manézse testvérével együtt azért menekült a városból, mert terhes volt és el akarta rejteni születendő gyermekét. Dára beszámol arról, hogy varázslatosan kiszabadításra került a rabszolgaságból, szolga éveire pedig nem emlékszik. Ennyi idő alatt meg kellett volna őrülnie, azonban mégsem így történt. Nahri végül Niszrin kezei alá kerül, aki anyja segítője volt. Ő tanítja gyógyításra a lányt. Dára és Muntadzir ifrit-vadászatba kezdenek.
A király mindeközben rájön, hogy Ali pénzelte a lázadó safitokat – ugyan szándékai nem ezek voltak. Megkéri, hogy Nahrit állítsa az ő pártukra. Nahrit a király Muntadzirnak szánja feleségül, egy szimbolikus lépésként a két dév törzs megbékélése érdekében. Nahri és Ali lassacskán össze is barátkoznak, Nahrit Ali olvasni tanítja. Közben a lány elég nehezen halad gyógyító tanulmányaival, inkább több rosszat tesz, mint jót.
Később Dára visszatér a vadászatból, és finoman szólva sem örül Ali és Nahri barátságának. Alit megtámadják a safitok bosszúból, hogy nem támogatja többet őket, Ali pedig a Nahrihoz fordul gyógyító segítségért. Ali felfedezi, hogy furcsa dolgok történnek vele: víz szivárog belőle, illetve nagyon-nagyon szomjas. A sebeiből szivárgó víz valamiképp segít gyógyulásában.
Dára rájön, hogy a király Nahrit idősebbik fiához akarja adni, Dára azonban egy dévnek szánja a lányt, aki Káve (az eredeti káid) fia, Dzsamséd, aki egyben Muntadzir testőre is, illetve barátja. Nahrinak persze nem tetszik, hogy Dára máshoz adná hozzá, hiszen az ő szíve a férfié lett. Dára azonban közli vele, hogy nekik nincs jövőjük együtt.
Nahri nagyon frusztrált amiatt, hogy nem megy neki a gyógyítás, de rájön, hogy a király szándékosan hátráltatja ebben, hiszen neki nem érdek, hogy erőssé váljon. A lány ezúttal egy házassági egyezményt okoskodik ki, amit a király elé tár: időt kér az uralkodótól illetve pénzt, valamint védelmet Dárának azért cserébe, hogy hozzámegy a trónörököshöz. Mikor Dára minderre rájön, ki akarja menekíteni a lányt az éjszaka közepén. Nahri ellenáll, hiszen megegyezett a királlyal, és amúgy is már késő annak ígérete, hogy máshol is tudnak élni. Ali épp akkor toppan be, segítséget kérve a gyógyuláshoz, ami egy nagy veszekedéshez vezet. Odáig fajul a dolog, hogy Dára felvillantja valódi képességeit (például tárgyak átváltoztatása), illetve fenyegetéssel ráveszi Nahrit, hogy tartson vele.
Dára mindkettejüket magával viszi egy hajóra, hogy menekülhessenek a városból, azonban nem várt fordulat következik: hadihajók várnak rájuk, amiről Ali ugyan tudott, de szándékosan egy szót sem szólt. Nahri ezután megpróbál egyezkedni Dára életének megmentése érdekében, ő csak annyit szeretne, hogy életben maradjon. Ezután Dára varázsütésre – mintha Nahri kívánságát teljesítené-, tomboló lelketlen harcossá válik, és Muntadzir után ered. Ali bátyját akarja menteni, de Dára több nyílvesszővel is megajándékozza, ezután pedig az elátkozott tóba esik a fiú. Dára az események következtében hirtelen öntudatára ébred, és szembe kell néznie azzal, hogy Nahri megutálja tettei miatt. Mindeközben a halottnak hitt Ali kimászik a vízből, ám az a lény, ami felbukkant a vízben már nem teljesen Ali volt: a máridok megszállták. A máridok erejének köszönhetően Ali legyőzi Dárát: levágja annak kezét, amivel megszabadítja attól az ékszertől, ami rabszolgaságba döntötte. Az ékszer nélkül azonban Dára teste hamuvá lesz, és lelke is távozik.
A kötet záró részében a király, Alit árulás miatt megfosztja minden tisztségétől és száműzi a városból – ami gyakorlatilag felér egy halálos ítélettel. Gasszán, a király Nahrival is rendezi közös ügyeiket, megzsarolja, hogy felfedi safit mivoltát, amivel az összes dév támogatását elveszítené. Nahri végül engedelmeskedik a királynak.
Az epilógusban egy izgalmas folytatást vetít elénk az írónő: Dzsamséd, Káve fia súlyosan megsérült a hajón vívott csatában, a gyógyulását szeretné apja elősegíteni azzal, hogy tönkreteszi fia tetoválását. A tetoválás ugyanis nem hétköznapi: arra szolgál, hogy megfossza a varázserejétől, Dzsamséd ugyanis Náhida. Ennek pedig nem szabad kiderülnie. Végül Niszrin állítja meg Kávét, megnyugtatja, a fia élni fog. Niszrin felfedi továbbá, hogy nála van Dára gyűrűje. Ha sikerülne eljuttatni Manézsének – akit ugyebár a többség halottnak hisz, de ők nem -, akkor meg lehetne menteni az Afsint.
A bejegyzés nagyrészt a következő cikk fordítása:
A képek forrása:
Prológus - Egy jó könyvhöz. 