Közeledünk az év végéhez, idén már projektünk se nagyon lesz. Persze jövőre folytatjuk, de azért elgondolkoztunk azon, hogy mivel tudnánk kicsit a mostani projekten belül összefoglalni az évünket. Éppen ezért megkérdeztem a csapat pár tagját, hogy számukra mely három YA könyv volt az idén olvasottak közül kedvenc, és ha tudtak említeni olyat, amit nem szerettek, akkor azt is megkérdeztem, miért nem nyerte el a tetszésüket.

Az év kedvencei

Zsebi: Számomra volt pár nagyon cuki és számos hihetetlenül izgalmas könyv 2019-ben, amit hamar megkedveltem. Viszont, ha a kedvenceimet kellene kiemelnem, akkor a következő háromnál maradnék: Victoria Schwab: Egy ​sötét duett, Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú és Cath Crowley: Szavak ​kékben. Az első kettő a fantasy oldalt erősíti, Az egy sötét duett például teljesen összetört és rátaposott a szívemre, megtépázta a lelkem. A Hat varjú pedig nagyon jól megdolgoztatta az agyam, végre nem jöttem rá a történésekre, a legnagyobb csavarokra! A Szavak kékben pedig egy gyors, nagyon cuki, mégis szívszorongató olvasmány, amit egyszerűen jó volt olvasni.

Cersei: Hihetetlen, de olvastam YA-t 2019-ben. Igen, ezen én is csodálkozom kissé, de hát mindig kell valami cuki kis történet, ami kikapcsol, ugyanakkor a lapok mégis pörögnek. Szóval, Lucy Strange nálam nagy kedvenc, úgyhogy A világítótorony legendája a maga történelmi körítésével igazán megnyert magának. Aztán ott van a Soha, de soha kettő, ami talán jobb lett az első résznél is, de ami igazán a szívembe lopta magát, az az Apa, randizhatok egy lovaggal? A legkellemesebb csalódás volt az évben. Nagyon élveztem abban a világban barangolni, amit On Sai megteremtett.

Arwen:

1. The Vanishing Stair, ami a Truly Devious sorozat második része. Aki szereti a krimiket, neki tudnám ajánlani, mert tényleg fordulatos és rejtélyes.

2. Teknősök ​végtelen sora John Greentől. Own-voices történet, ugyanis az író is szenved ebben a mentális betegségben (OCD – obszesszív-kompulzív zavar). Fontos az ilyenekről beszélni, mert még mindig elég nagy stigma van a mentális betegek körül.

3. Scythe, ami a Scythe sorozat első kötete. Ez egy sci-fi történet, pontosabban disztópia/utópia, kinek mi. Meglepően filozofikus mű.

Liliane: Az Ezer éjszakát nagyon szerettem, mert a sivatagi világba kapunk egy olyan főhőst, aki nemcsak, hogy megmenti a nővérét a biztos pusztulástól, hanem még dacol is az elnyomás ellen. Mágikus történet, ahol a mítoszoknak nagy szerep jut.

Bár nem írtam róla még külön, de szintén tetszett a The Belles – A szépség ára, ami lehet, hogy nem tökéletes, de egy nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet: a külsőségek iránti vágy veszélyes lehet.

Harmadiknak a Vér és csillagfény napjait emelném ki, ami a reménnyel és a döntések következményeivel foglalkozik. Egy nagyon jó folytatása egy nagyon jó sorozatnak, aminek sajnos az utolsó része úgy néz ki, hogy nem fog megjelenni.

RavenS: Ha újraolvasásoktól eltekintünk, akkor a Stalking Jack the Ripper, mert izgi volt, atmoszferikus, és bírtam, ahogy Audrey Rose és Thomas szívta egymás vérét. Gemina, mert az Illuminae Files atomjó, és a Minden szív kaput nyit, mert McGuire néni nagyon tud írni.

Uszáma: Már szinte hagyománnyá vállt, hogy minden évben elolvasok egy Rick Riordan kötetet Percy kalandjairól. Idén A titán átka került terítékre. Egyszerűen nem tud rontani számomra ez a történet, és minden egyes alkalommal rá kell csodálkoznom, hogy mennyire is kedvelem karaktereinek történetét.

A másik két idei kedvencem a Számok trilógiához sorolható, annak második: A káosz, és harmadik: Az örökkévaló című része. Az idei évben sajnos nem sok időt töltöttem könyvek forgatásával, azonban ennek a két könyvnek sikerült elérniük azt, hogy önszántamból, minden más teendőmet félretéve olvassak, szimplán az olvasás élményéért. Izgalmas, csavaros, változatos karaktereket felvonultató kötetek, amik több generáción át ívelnek, mégis könnyedebben bemutatva azt, mint vaskosabb testvérei. Ha nem hallottatok róluk, érdemes utánanézni.

Kevésbé kedvelt YA köyveink

Uszáma: Bessenyei Gábor könyveivel elég hullámzó kapcsolatot ápolok. Idén Az első csók és egyéb démonok című könyvével próbálkoztam, de akármennyire is próbáltam szeretni, hagyott némi kivetnivalót számomra. Természetesen látom pozitív oldalait is, ami miatt nem bánom, hogy olvastam, és valószínűleg sokaknak ezek lesznek többségben. Kíváncsian várom, hogy következő évben Gábor újra szépít-e nálam, avagy sem. Majd meglátjuk.

RavenS: Ace of Shades Amanda Foodytól. Nem kifejezetten utáltam, csak amikor még 100 oldal után se bírt érdekelni, de így egy hangyabokányit sem, hogy ezek most élnek, vagy halnak, vagy másokkal kamatyolnak, vagy egymással, akkor tudtam, hogy minket kettőnket nem egymásnak teremtettek a YA könyvek istenei.

Liliane: Az árulás csókja. Senki sem viselkedik a helyzetének megfelelően és a szerző szeretné, ha sajnálnánk a főszereplőjét, mert jajj szegény milyen rossz helyzetbe került, de sajnos olvasás közben nem tudtam elvonatkoztatni a nép szenvedéseitől, akik emiatt a liba miatt kerültek bajba. Lia, ki nem állhatlak. Köszönöm a figyelmet.

Arwen: Autoboyography. Bár nagyon örvendetes a bi-reprezentáció, a karakterek egyoldalúak, a történet lapos (igazából csak a románcról szól), és az egyik barátság elég problematikus.

Cersei: Ugyan fényévekkel jobb az előző kötetnél, de a Falling Kingdoms – Lázadók tavasza teljesített leggyengébben a maga 3,5 csillagával, ami annyira nem is rossz.

Zsebi: Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan igazán rossz könyvet 2019-ben nem olvastam. Se YA-t, se másmilyet. Ami azonban gyengébben teljesített a többieknél, az számomra a Shadow & Bone Leigh Bardugotól. Egyszerűen minden szereplő a könyvben idióta. Nagyon nehezen bírtam őket elviselni, még a sokak által imádott Darkling is csak felhúzott a páváskodásával. A második kötetben Nikolai volt a megmentő, ha nem írja bele az írónő, szerintem félbehagyom a trilógiát.

Kíváncsian várjuk a Ti kedvenceiteket és csalódásaitokat is!

---