On Saijal a Calderon kötetek kapcsán találkoztam először, teljesen magába szippantottak a könyvek. Utána kattantam rá a Szivárgó sötétség sorozatára, ami egy annyira összetett világot tárt fel előttem, hogy hetekig ezzel keltem és aludtam el.

 

Ezért is nagyon vártam már a Vágymágusok kötetét, melyről még fél évvel ezelőtt beleolvasót is kaphattunk, ami alapján tűkön ültem: mikor jön már ki?

Aztán végre a kezemben volt, és egy nap alatt kivégeztem a könyvet. De nem a könyv zseniális világa vagy a hangulata, a szereplők tartottak hajnali 4-ig fenn, hanem a teljes kiakadás és döbbenet.

 

 

Kérdem én, EZ UGYE MOST CSAK EGY VICC? Nem tudom eldönteni, hogy az írónő ezt komolyan gondolta-e, és a mai kor romantikus könyvpornójára rácsatlakozva ő is megírt egy kifacsart, megerőszakolt fantasyt, poénból. 

Miért kellett egy ilyen jó alapötletre ezt a polgárpukkasztást felhúzni? Elég lett volna csak egy novella, ezt a könyvet pedig egy erős, baromi jó fantasynak megírni.

Ehelyett kaptunk egy nagyon jó alapötletet, ami két oldalanként felesleges és túlzó szexuális töltetű sorokkal lett megtoldva.

Mert az alapkoncepció igenis nagyon jó, egy Mulán retellinget kapunk mágiával megfűszerezve. A történet egy ikerpárról szól, egy fiú és egy lány, mindketten mágiával megáldva. A fiú, Szépvölgyi Roan a zenének, művészeteknek él. Épp ezért nővére Rianna veszi át a völgy vezetését, a birtokuk irányítását. Rianna fiú ruhát ölt, mivel lányként otthon lenne a helye, eközben fivére játssza el Riannát. 

Épp akkor is férfi gúnyában van Rianna, mikor felbukkan a királyság mágus serege, élükön Ras tábornokkal, aki begyűjti a még ki nem képzett mágus ivadékokat. A probléma itt nem csak az, hogy Riannát viszik el az öccse helyett, hanem az is, hogy Riannának igazából nem lehetne varázsereje. Szóval hősnőnknek, fenn kell tartania az álcát a katonaságban, míg fivére helyet nem cserél vele.

Ugye milyen irtózatosan izgi? Én imádtam, nagyon szeretem ha a hősnő férfit kell hogy játsszon, ebben mindig benne van az, hogy csak egy hajszálon múlik minden, a folyamatos lelepleződés lehetősége miatti izgalom fenntartja a feszültséget. És akkor jött On Sai és megerőszakolta az egész történetet.

– Fél aranyért annyi könyvet lopok neked, amennyit szeretnél – suttogta fülembe Lidérc nesztelenül mögém kerülve. Ennél szebbet még sosem hallottam férfitól. Jólesett, hogy a maga módján kedvel.

De hogy mire is gondolok?

Rianna férfinak adja ki magát, de folyamatosan bocsátja ki magából a “női mágiát”, amit megérez minden mágus férfi. Így habár egy halom heteró van a kaszárnyán, mégis mindegyik elkezd vonzódni a főhősünkhöz, akit természetesen melegnek tartanak. Egyesek engednek ennek az erőnek, mások viszont inkább elpusztítanák ezért “ Szépseggű Roant” (Rianna új beceneve). A másik pedig, hogy nem tudja előhozni mágiáját (a mágia dühtől, félelemtől vagy a vágytól kelhet életre. Férfiak főleg a tűzzel, nők pedig a többi elemmel álltak szorosabb kapcsolatban, Riannáben pedig a tüzet kellene ugye feléleszteni, mivel “férfi”). 

Ez amúgy így logikus és érthető, csak amikor mondjuk Ras tábornok, aki Rianna apja is lehetne elkezdi simogatni, meg csókolgatni az kissé para. Vagy Lidérccel közös dolgaik, amikor hozzádörgölőzik, vagy nyalogatják az ajtót, dörzsölik együtt a virág bibéjét, orgazmusa lesz egy harci dobtól vagy épp a körtelé járja át testüket. Közben Lidérc, akinek olyan kemény a szerszáma, hogy áttöri a faládát, miközben döfködi azt, hát ez már sok(k) volt nekem.

Ehhez hozzájön még az, hogy az írónő az egész regényben olyan jelzőkkel festi le a tájat, ami szintén ezt a vágytól fűtött hangulatot hozza vissza. Nekem ez már nagyon felesleges volt, azért hogy egy várnak a tornyának a leírását az “égnek fúródó dárdaként meredt az ólomszürke felhők felé” jelzővel kelljen aposztrofálni. Szerintem ez túlzás.

Nincs bajom a szexxel, a szexualitással, sőt szeretem ha vannak a könyvben pikáns részek, forró pillanatok. De nekem ebben a könyvben ez túl erőltetett volt. Azt teljesen el tudom fogadni, hogy a női mágusok azért szipolyok, mert el tudják szívni a férfi mágusok mágiáját. A férfiak kiadnak a nők pedig befogadnak. A nők képviselik a szeretetet a gyengédséget, a másik oldal pedig a dühöt, az elhamarkodottságot. Ebből levezetve a mágia tényleg ősi, és szexualitáson is alapulhat, hiszen a női férfi kapcsolat is alapvetően ez. A regényben a természet is megborul a női mágia hiányától, elkezd támadni, folyton borús az ég, rossz a termés. Nincs meg az egyensúly, hiányzik a szeretet. Ezek a gondolatok annyira jók, szépek. Miért kellett erre még túlzó szexuális jeleneteket rátenni?

Annyira jó lett volna magában, pár fejezetenként egy kis pikantériával. 

De az egész történetre főleg a vége tette fel a pontot. Az igazából nevetséges volt. Egy sor körtés ládával, melynek a két oldalán áll Lidérc és Rianna, a körtelé száguld a testükön (btw az nem ragad?) ők meg mágián keresztül szexelnek? Na és a végén Lidérc beleélvez az egyik körtés ládába? WTF??

Szóval nekem ezzel teljesen el lett rontva az egész. Nem értem, hogy jött ez. Egyszerűen egy nagy kérdőjel. Molyon pedig imádják az emberek. Szóval feldobom a labdát, olvassátok el, mert lehet csak én vagyok ehhez túlságosan prűd, vagy túlreagálom a dolgokat.

Kíváncsian várom a véleményeteket, Ti mit gondoltok?

Kis szinesként hoztam egy mini értelmező szótárt a könyvhöz:

• kinyílik a vörös virágom – havi baj, vérzés, menzesz
• gyümölcsoltási jog – bárkit ágyba vihetsz (mivel a mágus baba nem számít megcsalásnak)
• völgyemre pára szállott – hát benedvesedett biza
• rügyecske, szőlőcske – meleg mint egy megrakott kandalló