Mint mindenkinek, a könyvmolyoknak is megvannak a maguk saját kis problémái. Mi ezt a témakört már számtalan íróval megpedzegettük,  beszámolt könyvmoly problémáiról A. M. Aranth, Bessenyei Gábor, Király Anikó, Gabriella Eld, Rácz-Stefán Tibor,  Gallay-Nagy Krisztina és Szaszkó Gabriella is.

Azonban ahány könyvmoly, annyi probléma, így megszólaltattuk a témában az nemrégiben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Arany és Ónix című kötet íróját, Hercz Júliát.

Amikor a Prológus blog egyik bloggere megkeresett, hogy osszam meg a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy íróként milyen könyvmoly problémákkal szembesülök egyrészt megörültem, másrészt megijedtem. Még sose gondolkoztam el ezen, de ahogy egyre töprengtem úgy bukkantak fel a következő problémák.

1. Sok jó könyv van, de nincs olyan, amit olvasnék

Lehet, hogy ti is belefutottak már ebbe a problémába. Ott állsz végre egy fárasztó nap után a könyvesboltban, körülötted a polcokon, szigeteken sorakoznak vagy épp halmokban állnak a könyvek, és hirtelen azt sem tudod, mit is vegyél le. Bizonyára van köztetek olyan is, aki határozott céllal megy, címes listával a kezében, hogy mit szeretne megszerezni. Én az utóbbi csoportba csak nagy ritkán tartozom.

Ugyanakkor tudom, hogy mit szeretnék olvasni, legalábbis zsáner szempontjából. Történelmi romantikát, de legyen benne egy kis misztikum, vagy fantasy… És nem találok ilyesmit. Mert a romantika szekcióban van ugyan olyan rész, ahol történelmi romantikát találhatok, de abban nincs fantasy elem. Ugyanakkor a fantasy részleg tele van fantasyvel, de nincs benne történelmi romantika. Ilyenkor jön a kompromisszum. Választok egy romantikusabb fantasyt, vagy egy modern paranormális romantikát.

Egyik nap aztán eszembe ötlött az a gondolat, hogy miért ne írjak egy olyan könyvet, ami magában foglalja az általam annyira szeretett két zsánert? Így született meg az Arany és Ónix alapötlete.

2. Időmenedzsment, azaz mire elég napi 24 óra?

Ez a legnagyobb problémám. Időt találni az olvasásra a többi teendőm mellett. Az elmúlt hét évben egyszerűen nem jutottam odáig, hogy olvassak. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert írástechnikai könyveket és mesekönyveket (van olyan, amit annyiszor, hogy már kívülről tudom J ) olvastam.

A három gyerek, a regény meg- és átírása, az íróiskola teljesen lekötötte minden időmet. A tavalyi évben azonban elhatároztam, hogy olvasni fogok. Lehet, hogy csak pár regényt, de itt-ott lecsípek magamnak egy-két órácskát. Altatásnál, várakozás közben (különböző szolgáltatóknál), stb. Tudom, hogy sokan utazás közben is olvasnak, és irigylem is őket, milyen jó nekik, sajnos ez nálam nem játszik, mert olyankor mindig rosszul leszek.

3. Szavak, félmondatok teljes hiánya

Nem szokott zavarni a félreütés vagy a félregépelés. Még a vesszőhiba, szóismétlés sem zavar. Egyetlen dolognál tudok felhördülni, ha szavak vagy esetleg teljes tagmondatok hiányoznak a szövegből. Épp tavaly futottam bele egy ilyen problémába, és emlékszem, csak pislogtam, hogy hova tűnt a hiányzó szó. Először azt gondoltam, biztos tördelési hiba, és átkerült a következő oldalra, de amikor azt láttam, hogy ott már új bekezdés új mondata jön, rá kellett jönnöm, bizony kimaradt.

Hercz Júlia