Fülszöveg:

A ​boldogságon nincsen lejárati dátum?

Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

 A regény kapcsán az első szó, ami az eszembe jutott, az az őszinteség. Őszinte, mert a főszereplő, Zsófi levelét olvashatjuk, amit húgának címzett. Őszinte, mert a legelső mondata a testvéréhez, Jankához így szól: „Két dolog: meg akarok halni és hazudtam neked.” Majd így folytatja: „Az első részen nincs mit magyaráznom, mire elolvasod ezt, már biztosan tudsz róla, de a másodikat azért szeretném kifejteni.”

A bevezetőben Zsófi leírja, hogy édesanyjuk halála óta egyre rosszabbul érzi magát, nem találja az élet értelmét, és inkább a számára egyetlen megoldást választaná a tényleges gyógyulásra. Ezen a ponton gondolkoztam el azon, hogy lelkileg nekem szükségem van-e most erre a regényre. De rájöttem, hogy igen, és érdekel Zsófi története, a folyamat és az érzelmi hullámvasút, amin keresztülmegy. Részletesen elmeséli az életének minden fontos, és kevésbé fontos állomásait, hogy utat mutathasson húgának. Hangoztatja a hibát, hogy Janka ezeket ne kövesse el újra, ne legyen olyan, mint ő, ne süllyedjen az ő szintjére. Reménytelennek érzi a helyzetét, a külső segítséget pedig cikinek érzi, hiszen a családjának ugyanazt a gyászt kell feldolgoznia.

Tavaly májusban ballagtam gimiből, így még viszonylag friss az élmény, hogy mennyire nehéz egymásnak annyira megnyílni, hogy elhidd a másikról, neki sem tökéletes az élete, bármennyire is annak mutatja. Ebben az életszakaszban (és persze a későbbiekben) is mindenkinek megvannak a maga problémái, amikről nem szívesen beszél. Zsófi ezt nem látja be. Azok társaságát keresi, akiket nem érdeklik a lány belső vívódásai, sokkal inkább látszatbarátságot tartanak fent. Zsófi azt hitte, az ő életük mesébe illő, ezért nem mer beszélni a problémáiról, pedig kiderül, hogy ez egyáltalán nem igaz. Különlegesnek érzi magát, hogy olyan társaságba került, akik a suli „elitjébe” tartoznak. A két lányról, akiket a legjobb barátnőinek hisz, is kiderülnek olyan magánéleti problémák, amikre Zsófi nem is gondolna. Régi, igaz barátait ellöki magától, alig válaszol az üzeneteikre, illetve a közös programokat is lemondja, ha pedig elmegy, nem érzi jól magát. A családjával is egyre kevesebbet kommunikál, apjával ritkán beszél, illetve a húgával sem épp zökkenő- és konfliktusmentes a kapcsolata.

Zsófi a bulizásba fojtja bánatát, minden hétvégén eljár a két legjobb barátnőjével kocsmázni, illetve házibulikba. Ezekről is részletesen beszámol húgának a levélben, hogy hány olyan estéje volt, amikor durvára sikerült egy-egy buli, és csúnyán lerészegedett. Bár látszólag erősnek mutatja magát, óriási terhet cipel, amivel egyedül nehezen tud megbirkózni. Ennek ellenére semmilyen külső segítséget nem hajlandó elfogadni, a pszichológusi segítség gondolatát is elveti. Úgy érzi, mások úgysem értenék meg, felesleges ezzel próbálkoznia.

Az iskolában is romlik a teljesítménye, alig jár be, ha bemegy akkor is elkésik az óráiról. A tanárai egy darabig megértően viselkednek vele kapcsolatban, és egy szót sem szólnak, amikor késve sétál be az óráira. Zsófi egy idő után már a barátaival sem szívesen beszélt a suliban, inkább már csak bulizni járnak együtt majdnem minden hétvégén, semmilyen más programot nem szervez velük szívesen.

Ahogy olvassuk a regényt, egyre többet tudhatunk meg Zsófiról, az érzelmeiről, az állapotáról, illetve azt is megtudhatjuk, pontosan miért is kezdte el ezt a levelet írni a húgának.

Nyáry Luca regénye elgondolkodtató lehet bármelyik korosztály számára, valós képet kapunk erről a generációról, a problémáikról, az elfojtott érzéseikről és a depresszió különböző fokozatairól.

Köszönjük a támogatást a Menő Könyvek Kiadónak!