Értékelés · fantasy · könyvmolyképző · magyar írók hete · projekt

On Sai: Álruhában – Vágymágusok 1.[Értékelés]

covers_576373

Tudj meg többet a könyvről!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 300

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”


Figyelem! Apró spoilereket tartalmaz az értékelés!

Nagyon sokat agyaltam ezen könyvön miután befejeztem, annak reményében, hogy zöld ágra (indára? Jó, befejeztem.) tudok vergődni azt illetően, hogy mi a jóhalál fityfenéje a véleményem mégis a várva várt új On Sai regényről. Ha valaki egy kicsit is ismer, az tudhatja, hogy imádok kb mindent, amit On Sai ír. De így tényleg mindent. Szóval amikor meghallottam, hogy új sorozat kezdődik, azonnal tudtam, hogy ez nekem kell, és kétségem se volt afelől, hogy újfent kedvencet fogok avatni, hiszen így szokott ez lenni.

Khmm. Hát. Elég vegyesek az érzéseim, de kezdjük az elejéről. Itt van nekünk egy ikerpár, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra (ahogy az már az ikreknél lenni szokott), ezért sportot űznek abból, hogy egymásnak adják ki magukat. Így Roan kedvét lelheti a zenélésben, miközben Rianna fiúruhában a birtok ügyeit igazgatja, meg kereskedőkkel tárgyal. A galiba akkor keletkezik, amikor jönnek a sorozótisztek a palotából, és Riannát kapják el a testvére helyett. Ugyanis ebben a világban a női mágusoknak – akiket szipolyoknak neveznek – halál a jussa. Rianna nem fedheti fel kilétét, ha túl akarja élni ezt a kalandot, közben viszont bizonyítania is kell magát a fivére helyében. És hát mégiscsak egy grófkisasszonyról van szó, aki életében nem tette ki a lábát a völgyéből.

oops-mummy

Kínos, mi? Szóval az alapszitu nekem tökre bejött. Egy kicsit Mulán feelingje is volt az elején, amit kifejezetten élveztem. Szépvölgyi Rianna vs. egy rakás pasas akik nem tudják, hogy nő van közöttük. Sejthetitek az eredményt.

“Férfiak! Élő, fingó,disznó vicceket mesélő férfiak! Ha Fiona tudná, mit csinálnak egymás közt,hát biztosan nem vágyna esküvőre…”

Aztán viszont jött a világfelépítés. Meg a harci dob. Meg az ajtósimogatás. Nekem meg gúvadtak a szemeim. Nem gondoltam, hogy annyi paranormál pornó után, amin én 16 évesen átrágtam magam még zavarba tud valami hozni, amit könyvben olvasok, de a Vágymágusok rácáfolt. Talán nem is a zavar a jó szó rá, csak így… cringe. Nem tudok rá jobb szót. Jobb kifejezés híján, pislogtam mint hal a szatyorban.

Maga az ötlet, hogy a mágia erőteljes érzelmekből táplálkozik nem új a fantasyirodalomban, viszont ezt még kettébontani úgy, hogy a női mágia befogadó, a férfi pedig támadó, nos ez számomra új volt és amúgy tetszett is. Még azzal sem volt különösebb problémám, hogy a szexuális gerjedelem és a mágia erősen összefonódik, mert ha már intenzív érzelmek, hát a vágy biztosan az. De ahogy ez helyenként tálalva volt. Több ponton elgondolkodtam, hogy most vajon nekem rohadtul piszkos a fantáziám, vagy tényleg baromi szuggesztív a szöveg? Ott is, ahol nem éreztem indokoltnak. Vagy szükségesnek. És szőlőindák? Really? Mindjárt illusztrálom:

– Túl erősek, nem tudunk nyerni, csak, ha ide bejutunk. Ha ezért ajtóval kell szeretkezni, hát az istenek lássák a lelkem, megteszem! Bármi áron behatolok.

pitchperfectamypenetrate

Ehhez hasonló stílus szőtte át a szöveget, ami 2 dolgot ért el nálam: 1) az első felében teljesen kirántott a jelenetből és a világból azzal, hogy felkaptam a fejem, hogy elnézéééést WTF 2) a végére olyan szinten letompultam iránta, hogy még ennyit se ért el, és a körteaszalásnál már szempillám nem rebbent. Lássuk be, egyik sem kifejezetten ideális reakció. Na már most, ízlések és pofonok, ami a stilisztikai bravúrokat illeti, de részemről szerintem mindezt sokkal finomabban is lehetett volna művelni. A kevesebb néha több. Ha nincs ennyire az arcunkba tolva a dolog, és mondjuk a szél nem feszt ruhák alá bújik meg szoknyákat emelget, valószínűleg sokkal jobban bele tudtam volna merülni az olvasási élménybe. Ja, és ha már itt tartunk, hogy a pitlákba lett ez a könyv Vörös Pöttyös? Lehet, hogy nincs benne konkrét szex, de én azért erre rányomnám a 18-as karikát. Csak puszta figyelmeztetésképpen.

Ami a karaktereket illeti, nem igazán volt okom panaszra. Rianna szórakoztató főhősnő, abszolút együtt tudtam vele érezni. Nem egy Calderon, de na. Senki nem Calderon. Lidérc szintén szimpatikus volt, bár kicsit talán túl lett tolva a karakterjellemzése. Vettük az adást, mély a hangja. Húzni kellett volna a strigulákat, hogy hányszor van leírva, hogy búg a lelkem. Jó volt a kémia is a szereplők között, bár ahányszor ezek egymásnak dörgölőztek, HIHETETLEN hogy Rianna nem bukott le. Viszont miután nem bukott le (ami őszintén megdöbbentett, nem úgy mint Lidérc titka, ami 70 oldal után nyilvánvaló volt), így számomra kérdésessé vált a kérdés, amit feltesznek a tartalomban: lehet-e barátság férfi és nő között? Hát egyik oldalról: DUH. Másikról meg… nem hiszem, hogy ez a könyv választ ad rá, vagy hogy egyáltalán ez volt az igazi kérdés. De ez egyéni vélemény.

Az első, amit megéreztem, a hideg penge a torkomon. A második valami fűszeres illat.
– Megint te?! – nyögtem bosszúsan. – Rendes bűnöző már rég megszökött volna.
– Rendes nemes meg a pengémet érezve összecsinálná magát! – suttogta dühödten Lidérc.
– Épp ezen dolgozom! – morogtam dühösen. Elfeszítettem a karját magam elől.
– Mi van a kezedben? – kérdezte gyanakodva, és a sötétben az edény után kapott.
Azt hittem, elsüllyedek. Nem kaparinthatja meg a bilimet!

Másik kedvencem még Ras volt, a toborzótiszt, aki leginkább csak egy üveg pálinkát  és húsz perc csendet áhított az után az állandó cirkusz után, ami Riannát és Lidércet körbevette. Tipikusan a kívülről morc, belülről lágyszívű katona, képtelenség nem kedvelni. A drága ikertesót viszont ki nem álltam. Roan egy önző hisztérika volt, aki nyugodt szívvel a frontra küldte volna a húgát, mert érte nem kár. Hát fulladjon meg. Rianna meg mindent elnézett neki, ami szintén az idegeimre ment, de az az érzésem, lesznek itt még hajtűkanyarok a kapcsolatukban.

Összességében, a Vágymágusok érdekesen indult. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem, mert mindennek ellenére magával ragadott és amikor véget ért, azon kaptam magam, hogy olvasnám még tovább is. A jól megszokott On Sai humor süt a lapokról, többször hangosan felnevettem és úgy alapvetően, tök jól szórakoztam, amikor éppen nem égetett ki a szőlőindázás és társai. Ennyire snassz manapság azt mondani, hogy meleg?  Mindenesetre, ha kalandos fantasyre vágysz (haha SZÓVICC) és nem zavar az erotikus utalgatások tömkelege, ez egy elég jó választás. Tetszett, várom a folytatást, de nem kedvenc, legalábbis egyelőre.

A recenziós példányt nagyon szépen köszönjük a Könyvmolyképző kiadónak!

bizbasz_bio_2019_v2

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s