Nemrégiben jelent meg az írónő első kötete magyarul, a Királyok Veszte az Agave Könyvek gondozásában. Lehetőségünk volt egy interjút készíteni az írónővel, amiben számtalan izgalmas kérdésre választ kaphattunk Jenn írói életét és a könyvet tekintve.

– A kötetről –

Nincs ​mit tenni, ha hív a végzet…

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.

Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.

A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik.

De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa.

– Interjú az írónővel – 

Volt olyan, hogy a saját személyes tapasztalataidat vetted elő, hogy elmélyedj a karakterben?

Ó, naná, hogy csináltam ilyet! Kihrint, a Királyok Veszte főszereplőjét három barátom személyiségének összeolvasztásából alkottam, ezért is ajánlom részben ennek a három barátomnak a kötetet. Remélem, ezt mindhárman bóknak veszik!

Ki a kedvenc karaktered a könyvből? Volt olyan karakter, akiről kicsit jobban imádtál írni, mint a többiekről?

Fú, túl sok van! Szerintem elég nehéz egy írónak rámutatni egy karakterére és azt mondani, hogy „ez az”, „ ez a legjobb!”, mivel mindegyik karakternek vannak olyan személyiségjegyei, amelyek így vagy úgy vonzóak számára. Azért azt el kell mondanom, hogy Tyentso eredetileg sokkal kevesebb részt kapott volna az eseményekben, de annyira szórakoztató volt írni a karakterét, hogy végül lényegesen nagyobb szerepe lett a könyvben. Ennek ellenére nem hívnám őt a kedvencemnek, de egyike azoknak.

A Királyok veszte világa igazán lenyűgöző, de veszélyes is. Szerinted sikerülne túlélned abban a világban? Hogyan boldogulnál?

Ó, egek, biztosan nem! Öt percet sem élnék túl… Ha szerencsés vagyok, talán el tudnék jutni Joratba és meggyőzni az ottaniakat, hogy én is helyi lakos vagyok. Talán.

A két főszereplő, akiknek a szemszögei váltakoznak – Kihrin és Karom – ég és föld jellemben. Szándékosan írtad meg őket így? Mindig két szemszögből mesélve képzelted el a történetet, vagy ez később alakult így?

Teljes mértékben szándékos volt. Tetszett az ötlete annak, hogy két olyan karakter szemszögén keresztül mutassam be a történetet, akiknek ennyire alapvető nézeteltérései vannak.

Ki lenne a legjobb barátod a Királyok veszte szereplői közül és miért?

Furcsának tűnhet (vagy annyira mégsem?), de a kötetek meglehetősen sok szereplőjét nagyon kedvelem. Thurvishar egy egyértelmű válasznak tűnik erre a kérdésre, mivel tudom, hogy értékelné a könyvek iránti szeretetem. Emellett Galen is a szívem csücske, még ha furcsának is hangzik.

Hogy bírsz ennyi hasonló nevű szereplőt észben tartani? Jegyzetelsz írás közben? * suttog * esetleg láthatnánk ezeket a jegyzeteket?

Igen, szoktam jegyzetelni és van egy wikipedia oldalam is, csak saját használatra. Nem, nem láthatjátok, bocsi. Sosem okozott gondot nyomon követni a szereplőimet, szóval eddig még sosem gondoltam arra, hogy mások esetleg nem így vélekednek erről.

Ha három szóban kellene jellemezned a könyved, melyek lennének azok?

Sárkányok, testvérek, árulás.

Miben reménykedsz, mit visznek magukkal azok az olvasók, akik képesek megemészteni ezt a nehéz regényt és átrágják magukat rajta?

Szörnyű lenne, ha azt mondanám, hogy késztetést a következő könyv elolvasásához? Reménykedem benne, hogy az emberek élvezik a könyvet és az általa nyújtott utazást és szeretnék kideríteni, mi történik a következőkben. És ha tényleg időt szánnak arra, hogy gondolkodjanak a munkámon, akkor szeretném, ha elgondolkodnának azon is, hogy mennyire fontos a szabadság és hogy a béklyóink valójában ritkán utalnak fizikai határokra.

Melyik a kedvenc jeleneted a könyvből?

Ez pont olyan, mint amikor azt kérdeztétek, melyik a kedvenc karakterem. Nincs ilyen. Van egy jelenet a kötet végén, amit imádtam – nem fogom elmondani melyik, nem akarok spoilerezni -, Tyentso főszereplésével. Főként azért szeretem, mert nem terveztem el előre, hogy meg fogom írni, csupán elérkeztem a történetben egy olyan ponthoz, amikor ez volt a ledőlő dominók következő állomása. Nagyon kellemes érzés volt.

Melyik Roxforti házba tartozol? Mit gondolsz, a Teszlek Süveg melyik házba osztaná be Kihrint és a többi szereplődet? 

Az egyetlen dolog, amiben mindegyik Roxfortos teszt egybevág az az, hogy nem a Hugrabug házba tartozom. Griffendél? Hollóhát? Mardekár? Igen, valamelyik ezek közül… Egyébként hivatalosan a Pottermore szerint a Hollóhátba tartozom, de ha más kérdéseket kaptam volna a teszt során, a másik kettő ház is simán kijöhetett volna. A karakterekről szólva… Hát, Kihrin mindenképp Griffendéles, nem? Teraeth viszont egyértelmű Mardekáros. Thurvishar teljesen biztos, hogy Hollóhátas lenne. Karom karakterét viszont enyhén szólva elég nehéz lenne besorolni egy házba…

Mely könyvet ajánlanád azoknak, akik már olvasták és szerették a könyvedet?

K.A. Doore – Chronicles of Ghadid trilógiáját ajánlom, amelynek első két kötete (The Perfect Assasin és a The Impossible Contract) már megjelent. Mindenképp ajánlom továbbá Tamsyn Muir: Gideon, a kilencedik és A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név című könyveit.

Tudomásunk sorozat készül a könyveidből. Kiket látnál szívesen a Királyok veszte sorozat főszerepben?

Nagyon izgatott is vagyok miatta. Őszintén szólva nem igazán vannak elvárásaim a szereplőválogatást tekintve. Nagyon tetszene viszont, ha Shohreh Aghdashloo játszaná Khaemezra szerepét, még akkor is, ha a színésznő túl fiatalnak és csinosnak néz ki hozzá. (Shohreh egyébként a hatvanas évei végén jár, de egyáltalán nem látszik rajta). A hangja viszont tökéletes lenne a szerephez.

Le tudnád írni nekünk, hogy néz ki egy átlagos írós napod?

Általában úgy kezdődik, hogy leülök és átnézem a napi teendőim terveit. Mit szeretnék írni? Van –e bármilyen logikai probléma a jelenettel? Mi az alapvető elképzelés? Miután ezeket tisztázom, nekiállok írni (általában kézzel egy naplóba), majd leülök a számítógép elé és 30 perces „sprintekben” dolgozom egészen addig, amíg le nem írtam kb. 4000 szót. Néha ez a mennyiség több, néha kevesebb.

Mi volt az eddigi legjobb visszajelzés, amit egy olvasótól kaptál a könyveidre?

Ez egy kicsit spoiler lesz, de a Királyok veszte írása közben egyszer eljutottam arra a pontra, amikor sarokba szorítva éreztem magam, és nem igazán láttam kiutat.  Megbeszéltem a problémát a férjemmel (aki igenis olvasónak számít!), amikor ő pedig csak felnevetett, és azt mondta: „Részemről nem teljesen értem, miért nem kezd el Gardith csak úgy legyilkolni mindenkit.” Én pedig nem igazán tudtam erre értelmes választ adni. Miért is nem öl meg mindenkit Gardith? Feltettem magamnak a kérdést, hogy megtudnám-e ezt oldani, aztán mint kiderült, meg hát.

Nemrég jött ki magyarul a Királyok veszte. Üzennél valamit a magyar olvasóidnak?

Nagyon remélem, hogy mindannyian imádni fogjátok a könyvet, és nagyon izgatott vagyok, hogy megoszthatom veletek ezt a világot. Igazi megtiszteltetés ez, úgyhogy köszönöm a lehetőséget!

Ha többet szeretnétek tudni az írónőről olvassátok el az írói profilját is!