ajánló · Értékelés · projekt

Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

covers_569895Fülszöveg:

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint.
Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

Egy kicsit talán elkéstem a regény olvasásával, hiszen a történet karácsony környékén játszódik, illetve az a tipikus téli hangulat sincs jelen jelenleg Budapesten, ennek ellenére így január közepén is teljesen élvezhető és szerethető volt Bella Swift regénye. Tökéletes, egy délután alatt elolvasható történet, amit nem csak kicsiknek ajánlanék esti mesének.

A borító ennél „Fannisabb” nem igazán lehetne, imádok mindent, ami cuki és fénylik. Az ezüst felirat és a hópelyhek csillognak, és a kis mopsz az unikornis jelmezben pedig végtelenül aranyos. A könyvben található illusztrációk egy kicsivel egyszerűbbek, mint a borítón lévő kiskutya, illetve fekete-fehérben kevésbé látványosak, ennek ellenére remekül passzolnak a történethez.

A fülszöveget látván rögtön tudtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni ezt a regényt. Kiskorom óta vágyom egy kiskutyára, sajnos azonban több okból kifolyólag ez valószínűleg még egy jó pár évig álom marad. A kisebb termetű kutyákat mindig is jobban preferáltam, a mopszokat pedig nagyon cukinak tartom.

Az első pár oldalban megismerhetjük Millit, édesanyját és négy testvérét, mielőtt 12 hetes korukban különböző családokhoz kerülnének. A kis Milli Susanhez kerül, akinek már van egy macskája. A cica Misha névre hallgat, és a legfőbb információ, amit érdemes róla tudni, hogy nagyon szeret aludni. Milli viszont szeretne játszani, azonban egy lakásban ezt nehéz kiviteleznie, kölyökként csak csetlik-botlik. Éppen ezért egyik este Susant óriási rendetlenség fogadja, amikor hazaér. A nő annyira megharagszik a kutyára, hogy Milli rövid időn belül egy állatmenhelyen találja magát, azonban nem marad ott sokáig. Egy öt fős család szívesen befogadja őt karácsony előtt, azonban a gyerekek még előző kutyájukat, Bukfencet gyászolják. Milli úgy érzi, mopszként nem szeretik eléggé, hiszen semmi különleges nincs benne. A lányok viszont odavannak a tévében szereplő unikornisért, ezért egyetlen vágya, hogy ő is az lehessen. Ezek után sok-sok váratlan szituációban kell helyt állnia Millinek, miközben mindent megtesz azért, hogy álma beteljesüljön, és a család annyira megszeresse, hogy ne vigyék őt vissza a menhelyre.

Milli tele van tervekkel, vágyakkal. Már anyukájának is azt mondta, hogy egyetlen vágya olyan gazdihoz kerülni, aki igazán szereti. Mindig optimistán látja a világot, a negatív dolgokban is meglátja a jót. Szerethető karakter, aki bár bénázik, mégsem szegi kedvét semmi. A menhelyen is többé-kevésbé jól érezte magát, próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat. Habár irreális gondolat, hogy egy kis mopszból unikornissá váljon, én végig izgultam azért, hogy Milli tényleg boldog lehessen.

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a regényt kisgyermekeknek szánták, emiatt a cselekmény gyorsan halad, leíró részletek nincsenek, és a történet vége is kiszámítható. Azonban tele van rejtett tanulságokkal, amiket még idősebb korban is érdemes átgondolni. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan (ne) bánjanak egy háziállattal. Egy kisállat óriási felelősséggel jár, érdemes már kisebb korban megtanítani ezt a gyerekeknek, ez a regény pedig tökéletes alapja lehet ennek. Nem lehet csak úgy „eldobni”, ha egy-egy kisebb problémába ütközik a gazdája. Nevelni, szeretni kell a kisállatot, sokszor azonban ez még a felnőtteknek is gondot okoz. Susan remek ellenpélda arra, hogy nem arra valók a háziállatok, hogy táskában „mutogassa” őket.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, ahol a kisgyerekek rajonganak az állatokért. A kötet végén láttam, hogy ez egy sorozat, és a folytatása pedig egy lámáról szól. Remélem, a közeljövőben lesz lehetőségem elolvasni!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Manó Könyveknek!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s