A Prológuson belül nem vagyok egyedül a Disney imádatommal, de hogy fokozzuk a dolgot,  a Mulán a kedvenc mesém. Mikor meghallottam, hogy Mulán retelling van készülőben, biztos voltam benne: ez kell nekem! A kezdeti lelkesedést fűszerezte, hogy a borító nagyon szép lett, szerintem teljesen visszaadja a történet hangulatát.

“Gyorsaság, kitartás, erő. Pontosság, fókusz, magabiztosság – mondogatta magának. – Én vagyok a folyó sodrása, a tűz dühe. Én vagyok a harcos.”

Mikor végre a kezembe került a könyv, nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat, ami aztán hamar el is halt. Arcul csapásként éltem meg, hogy az első 50 oldal konkrétan a mesefilm leírásából állt. Igen, persze a fülszövegből rájöhettem volna, de valahogy mégse ezt vártam. A továbbiakban pedig, mikor Mulan ShiShivel a kőoroszlánnal, a Li család védelmezőjével ellátogat az alvilágba, hogy Li Shang keresésére induljanak és megmentsék, csak tovább apadt a lelkesedésem. Zavaró volt, hogy folyamatosan a rajzfilm szereplőit láttam a könyv olvasása közben, egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni tőlük.

Ezenkívül magával a szöveggel, nyelvezettel sem voltam megelégedve: nagyon száraz, egyszerű leírásokkal van tele. Nyilván ez abból következik, hogy 8-10 éves gyerekek a könyv célcsoportja. Azért ilyen egyszerű a szöveg, hogy ők könnyen megérthessék, sikerélményük legyen. Amikor a Narniát újraolvastam az is hasonlóan lapos volt szövegileg, viszont ott legalább maga a történet izgalmas volt, fordulatokban gazdag, így el tudtam tekinteni az egyszerűségétől. A Fénytörésekben sajnos ez sem adatott meg. 

Rengeteg kalandban volt részük a szereplőinknek, de simán bármelyik csata közepén le tudtam tenni a könyvet és nyugodt szívvel csináltam mást, nem izgultam vagy idegeskedtem. Igazából teljesen hidegen hagyott a cselekmény.
Persze, mondhatjuk azt, azért nem tetszett annyira, mert kisgyerekeknek íródott, viszont rengeteg mesét olvasok, illetve ifjúsági regényt,  így nem lehet igazából erre sem fogni. Nem tudom, hogy az írónő stílusa teszi, vagy a fordítás nem tudta jól átadni, de sajnos nem fogott meg a könyv.

Amit azért pozitívumként ki tudok emelni, az a japán mondavilág, mely átszövi az egész történetet. Mulán ugye lemegy Diyuba az alvilágba, hogy visszahozza a halálból vezérét, Shang kapitányt. A könyv 80%-a itt játszódik és megismerjük a japán hitvilágot általa. A pokolról még, amit tudni kell, hogy 100 szintes és mindegyik szintjén több borzalom is vár hőseinkre. Például ott a Kések Hegye, vagy a Reménytelenség Folyama, a Forró Kétségbeesés Terme, Világi Igazság Udvara vagy éppen a Tükrök Terme, ahol a legnagyobb kihívás vár rájuk, szembenézni önmagukkal. Diyut démonok és szellemek lakják, akik szintén nehezítik hőseink útját, mivel kisebb felháborodást kelt, hogy egy HALANDÓ merészelte betenni a lábát az alvilágba. Mulánnak pedig egy éjszakája van arra, hogy megtalálja és kijuttassa Shangot vagy meghal és Mulán is örökké Yama király szolgája lesz, démonként. Itt ismerkedünk meg egy szereplővel, akit kifejezetten megkedveltem. Meng Po a Feledés Asszonya, az ő dolga átkísérni a lelkeket/szellemeket a következő életükbe, ezenkívül ő a pokol ügyeletes rendtartója is. Ő egy nagyon üdítő változatosság volt az egész könyv során. 

„Az élet alvajárás, a halál hazatérés.”

Egy szálat fontosnak tartok még megemlíteni, ez pedig nem más mint a feminizmus. Mert bizony ez is bekúszik a történetbe és bár ne kúszott volna! Az írónő 100 oldalanként eldobál ilyen gondolatfoszlányokat, amik maga a Mulán történet szempontjából borzasztóan erőltetettek. Hiszen ez az egész alapból úttörő. Egy lány, aki bevonul apja helyett a seregbe, helyt áll a férfiak között. Bátor és okos, nem hajlandó beletörődni az adott kor társadalmi elvárásaiba és kitör ezekből a béklyóból. Kérdem én, minek ezt tovább ragozni? Érti, tudja mindenki, felesleges ezen külön is még lamentálni, főleg hogy az ilyen beszélgetéseknek, vagy gondolatmeneteknek aztán se füle se farka. Mulán elmondja, aztán lóg a levegőben, nem kezdett vele semmit az írónő. Ha pedig feleslegesen bedobálunk dolgokat, akkor inkább ne dobáljuk, mert csak idegesítő lesz.

– Én csak… úgy értem, biztos van olyan lány, akiből jobb katona válna, mint némely férfiból. Ha megadnák nekik a lehetőséget.
– Egy női katona? Ez a legőrültebb ötlet, amit valaha hallottam!
– A lányok is lehetnek erősek.
– Nem annyira, mint mi, Ping.

Mulánról sajnos a könyv előrehaladtával se tudunk meg többet, ugyanazt a karaktert hozza mint a mesében, és nem tesz érdemben hozzá többet. Ami kis pozitívum, hogy itt Mulán elfogadja a könyv végére önmagát, megbékél tetteivel és azok következményeivel, ami határozott karakterfejlődést mutat.

Li Shangról még ennyit se mondhatok el, ő igazából végig szellemként van jelen, vagy épp haldoklik a sátorban. Egy – két erősebb jelenete volt, de semmi olyan, amit ne láttunk volna a film verzióban, és nekem ezek a mesében jobban tetszettek. Ezenkívül, úgy igazán azt lehet elmondani, hogy olyan semmilyen. Ez azért lelombozott, valljuk be.

ShiShi, a Li család őrző-védője. Olyan, mint Mushu Mulánnak. Ő egy nagy és erős oroszlán, aki csatlakozik Li Shang kimentéséhez. Borzasztóan hiú és elég okoskodó, de nem éreztem azt, hogy érdemben bármit hozzátett volna a történethez.

Meng Po az egyedüli érdekes személy, bármilyen alakot fel tud ölteni és önként vállalta, hogy az alvilágban dolgozzon. Nőként neki is, mint Mulánnak, ki kellett vívnia a földi élete során a tiszteletet és megbecsülést. Halála után pedig, hogy neve fennmaradjon, munkát vállalt Diyuban. Maga Yama király, az alvilág ura is tart tőle.

Összességében, a könyv végére megbékéltem a történettel, de nem hiszem, hogy valaha is újra a kezembe fogom venni. 8-10 éves gyerekeknek szerintem tökéletes, tényleg egyszerű és mivel gyorsan lehet haladni benne, sikerélményt okoz. Talán ez az a kor, amikor a mesék már “cikik” de azért még titokban szeretik, így kezükbe lehet adni egy ilyen könyvet. 

Ezt a “mi lett volna, ha ez és ez máshogy történt volna” műfajt nem sikerült megkedvelnem. Remélem, lesz majd szerencsém olyan könyv olvasásához, ahol sikerül megszerettetni velem, de egyelőre nem győztek meg. Retelling viszont, ahol csak nyomokban utalnak a mesére és a fő sodrás egyezik csak meg, bármikor bármennyi adagban jöhet 🙂

A könyvet köszönöm a Menő Könyveknek.