Agave kiadó · Extra tartalom · interjú · projekt

David Levithan interjúja Suzanne Collinsszal [Fordítás]

Az Énekesmadarak és kígyók balladájának megjelenésére szervezett projektünk keretében ezúttal egy interjú fordítást hoztunk nektek, melyben Suzanne Collins egy másik neves íróval, David Levithannel (Nap nap után) beszélget az előzménykötetről.

hgprojektfejlec

DL: Azzal a két kérdéssel indítanék, ami az olvasók szempontjából feltehetően a legsürgetőbb. Mindig tudtad, hogy vissza akarsz térni Panem világába egy előzménykötet formájában a trilógia lezárását követően? És ha nem, mi miatt döntöttél mégis így?

SC: A következő a módszerem: van két világom, az Underland (The Underland Chronicles – magyarul nem jelent meg) és Panem. Mindkét világot arra használom, hogy az igazságos háború-elmélet különböző vetületeit feltárjam. Amikor találok egy kapcsolódó témát, amit közelebbről is meg akarok vizsgálni, elgondolkodom, hova passzolna be legjobban. A Felvilágosodás természeti állapot vitája tökéletesen illett az Éhezők Viadala világába, és azon belül is, Coriolanus Snow történetébe.
A 10. Éhezők Viadala továbbá lehetőséget adott rá, hogy elmeséljem Lucy Gray történetét. Az Éhezők Viadala első fejezetében megemlítek egy negyedik nyertest a 12. körzetből, ám Katniss semmi érdemlegesre nem emlékszik az illetővel kapcsolatban. Bár a története a feledés homályába merül, Lucy Gray emléke tovább él a zenéjében, ami végül segít megdönteni Snow hatalmát a trilógiában. Csak képzeld el, miként reagálhatott Snow, amikor Katniss a Hegyi dalt kezdte énekelni Rutának az arénában. Ezen kívül szintén Lucy Gray volt, aki bevezette a showműsori elemeket a viadalba.

DL: Meg kell kérdeznem – amikor megemlítetted a negyedik győztest az első könyv írása közben, volt valami sejtésed arról, hogy ki is volt ő?

SC: Igen, de azóta sokat változott az eredeti elképzelésem.

DL: Milyen volt visszatekerni az idő kerekét 64 évvel az általad alkotott világban? Volt valami módszered rá, hogy megpróbáld megérteni milyen lehetett Panem akkori verziója?

SC: Nagyon élveztem visszatérni Panemnek ehhez a korai változatához, felfedezni az újjáépítés időszakát, ami a Sötét Napokat követte. Sokat gondoltam az amerikai polgárháború utáni évekre, illetve a második világháborút követő időszakra Európában. Az élelmiszerhiány, az összeomlott infrastruktúra, az általános tanácstalanság, hogy mégis hogyan tovább a harc befejezte után. A háború vége felett érzett megkönnyebbülésbe az ellenség iránt táplált keserűség keveredett. Valakit hibáztatni kellett.

DL: Na és a korai Viadalok?

SC: Még ha a Kapitólium meg is nyerte a háborút, nem lett volna idejük vagy elegendő erőforrásaik bármi extravagánsat összehozni. Elvégre újra kellett építeniük a városukat és a körzetek ipari létesítményeit. Így az aréna tényleg egy régi sport aréna volt. Csak behajították a gyerekeket meg a fegyvereket, majd bekapcsolták a kamerákat. A 10. Éhezők Viadala volt az, ami igazán nagyot szólt, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

DL: Milyen volt egy idősebb karaktert visszafejteni időben és megalkotni 18 évesnek?

SC: Wordsworth szavai jutottak az eszembe, „A férfi apja a gyerek.” A trilógia folyamán megismert idősödő Snow elnök karakterének az alapjai a gyerekkorához vezethetők vissza. Aztán ott van Locke, aki szintén nagy hatással volt erre a könyvre: az ő tabula rasa, azaz tiszta lap elmélete szerint mindannyian a tapasztalataink összességei vagyunk. Snow zsarnoki hozzáállását a gyermekkori tapasztalatai formálták, mint ahogy a fecsegőposzátához, az ételhez, az Éhezők Viadalához, a 12 és 13-as körzetekhez, valamint a nőkhöz fűződő bonyolult kapcsolatát is. Így visszatekertem az időt és elültettem ezeket a magvakat.
De még mindezt figyelembe véve is, teret kellett hagynom Snow személyiségének. A génjei vagy a környezete tette olyanná, amilyenné végül is vált? A generációjában senki nem úszta meg a traumákat, legyen az veszteség vagy nélkülözés. Ennek ellenére, Sejanus, Tigris, Lucy Gray és Lysitrata mind nagyon más emberekké váltak.
Valamilyen okból kifolyólag, Snownak rendkívül irányító alaptermészete van. Aztán megtapasztalja az egyik leginkább irányíthatatlan érzelmet, a szerelmet. Ez pedig rossz kombinációnak bizonyul.

Forrás

Ti mit gondoltok? Olvastátok már az Énekesmadarak és kígyók balladáját, vagy tervezitek? Írjátok meg nekünk Facebookon, vagy itt a kommentekben!

bizbasz_bio_2019_v2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s