Az Álomherceg projekt során az Álomgyár kiadó könyvei között barangolunk, és ebből nem maradhat ki egy jó kis borítótómustra sem. Ebben a bejegyzésben az eredeti angol és a magyar borítókat hasonlítom össze, és választom ki a kedvencemet 😀

Az igaz szerelem nem öregszik egy különleges hangolatú regény. Sokszor azt hinnénk Missy feladja, de mindig van valami, ami nem hagyja elsüppedni a magányban, ezek között első helyen szerepel a mindkét borítón megjelenő kutya. Az angol és a magyar borító amúgy hasonló elemekkel játszik, a legnagyobb különbség a színben van. A rózsaszín számomra kicsit túl erős, és nem teljesen adja vissza a hangulatát a könyvnek. Az angol kék színe nagyon tetszik, de így, hogy az idős hölgy háttal van, kicsit olyan szomorkás a hangulata, a grafikája régiesebb hatású. Őszintén, nehéz döntés, de az eredeti borító nyerte ezt a kört

Én ugyan nem olvastam, de a fülszöveg alapján a Barátnak tartalak a humor és szexi tűzoltók mellett komolyabb témákkal is foglalkozik. Eleve az alapkonfliktus se egy humoros dolog. A magyar kiadás megtartotta az eredeti színvilágát, bár jóval bonyolultabb grafikával rukkolt elő. Jobban is visszaadja, hogy miről szól a történet, legalábbis szájbarágósabban. Az angol kicsit titokzatosabb, de szinte ugyanazok az üzenetek átjönnek, és ez nekem összességében jobban bejön. Hiába találom kicsit túlzónak a fura gondolatbuborékokat a magyaron, az egyedisége miatt azt ekőbb venném le a polcról a boltban, mint az angol kiadást.

Igazán érdekes alapsztorija van Roper könyvének: Andrew szerető családja csak a munkatársai számára kitalált történet, de aztán egy új munkatárs mindent felborít. Itt is hasonló a magyar és az angol borító, nemcsak színvilágban, de még betűtípusban is. Az angol borító egyszerűsége nagyon bejön, de a magyar is elég jól sikerült. Valahogy az mégis zsúfoltabbnak hat, és emiatt is itt az eredeti borító a végső győztes.

Komoly és igaz történet Alan ezen könyve. Itt igazán nagy különbség van a két borító között, színben, elrendezésben és címben is, de ott aztán mennyire! Kicsit olyan, mintha a magyar jobban a személyre helyezte volna a hangsúlyt, az eredeti pedig magára a sötét és kegyetlen hangulata ment rá. Nagyon tetszik a cím elhelyezése, illetve a fent lévő szögesdrót, de összességében túl sötét hangulata van az egésznek. A magyar borítót is nagyon ötletesnek tartom (bár rosszul érzem magam, hogy ezt mondom egy ilyen témánál, de már mindegy), rögtön tudja az ember, hogy mi lapul a könyvben, ráadásul a cím is jobban hangzik. Úgyhogy ezt a kört a magyar nyerte.

Vi Keelandot sokan szeretik itthon és külföldön is. A borító jól mutatja a célcsoportot azt hiszem, ami nem én vagyok. Ritkán jön be félmeztelen pasis borítójú könyv, bár ennek egész érdekesnek tűnik a fülszövege. A magyar borító itt teljesen más, mint az angol, hiszen Keeland könyvei egységes stílusban jelennek meg itthon. Tény, hogy az eredeti borítón egy szuperizmos pasi van, nekem mégis a magyar tetszik jobban.

Végül de nem utolsó sorban Hannah Beckerman könyvének borítói csapnak össze. Itt teljesen más stílust választottak a magyar borítóhoz, ami szerintem hiba volt. Míg az előző könyveknél nehéz volt a döntés, itt számomra azonnal az eredeti kiadásé nyert. Ugyan önmagában a magyar sem olyan rossz, szépen keretben van az egész, és irányítja a figyelmet a címre, ráadásul az emberek arca is a könyv fülszövegéhez/címéhez illő kifejezést vett fel, de… Miért kellettek rá emberek, ráadásul ilyen közelről? A két angol közül a hóvirágos a kedvencem, olyan szép színei vannak, letisztult, egyszerű. A hóvirág a remény és a tisztaság szimbóluma, ami úgy érzem jól illik ehhez a könyvhöz. A másik angol borító is kellemes hangulatú, de a cím elhelyezése annyira nem jön be.

Összességében elmondhatom, hogy legtöbbször nagyon nehéz volt dönteni, és mind a magyar, mind az eredeti borítók jól sikerültek és kifejezetten tetszenek.

Nektek melyik volt a kedvencetek? Van, ahol máshogy döntenétek, mint én? Írjátok meg kommentben!

---