Budai Lotti Rizsporos hétköznapok c. gazdagon illusztrált könyvében lelkesen mutatja be a divattörténelem bizonyos részeit. A jelenlegi cikkben ezekből szemezgettem és elhoztam pár érdekes tényt, ami újdonság lehet a jelen sorok olvasóinak, de természetesen nem mindenre tértem ki, további érdekességeket lehet találni a kötetben. Jó olvasást kívánok hozzá!

A legyező nyelve

A 18. századra már nemcsak a praktikum miatt birtokolták a hölgyek a szép tárgyakat, hanem státuszszimbólumnak is számítottak. Későbbi használatuk módosult és unaloműzőként szolgált hosszúra nyúlt misék vagy unalmas színielőadások alkalmával és a képek mellett rejtvények, feladványok is szerepelhettek rajtuk. Majd kicsivel később egy fokkal izgalmasabb tevékenységben is részt vehettek a tulajdonosaik általuk: a flörtölésben. A században kialakult az ún. “legyezőnyelv”, ami ezt a tevékenységet segítette. A teljesség igénye nélkül szerepeljen itt pár példa arra, hogy az egyes mozdulatok mit jelenthettek igazából:

• Leejteni a legyezőt: ,,Legyünk inkább csak barátok.”
• Végighúzni kezünk a csukott legyezőn: ,,Gyűlöllek.”
• Ujjheggyel érinteni az összecsukott legyezőt: ,,Beszélnünk kell.”

A történészek viszont vitatják ennek a nyelvnek a létezését.

A rizspor

Az első és legfontosabb tisztáznivaló a rizsporral kapcsolatban az, hogy nem rizsből készült, legalábbis ha a haj fehérítéséhez használt púderszerű anyagról beszélünk, amit elsősorban gabonafélékből nyertek ki. A kevésbé tehetősek kukorica- vagy búzalisztalapú készítményeket, a tehetősebbek keményítőt használtak. Az alapvető szerepe a haj zsírosodásának megakadályozása volt és a haj pomádéval való kezelése után alkalmazták.

Viszont a rizsből készült valódi rizspor már a bőr, vagyis azon belül az arc és a dekoltázs fehérítésére szolgált.

Arcfestés

A 18. század a hölgyeitől a fehér arcbőrt kívánta meg, aminek a korabeliek eleget is tettek és emellett előszeretettel használtak pirosítót is. Ennek alapanyagául a vörösborecet, szantálfa kivonat, illetve a kármin szolgált, de a legkedveltebbnek a cinóber számított (mellékesen megjegyezve ezt a higany-szulfidból nyerték ki, ami súlyos mérgezést okozhatott).

A korábbi évszázadokban fehérítésre nemcsak vegyi anyagokat használtak. A középkorban porított tojáshéj, tojásfehérje szolgált erre a célra, emellett gyakran mostak arcot ecettel.

Mindez az 1920-as évekre változott meg, ahol a fehér arcbőr helyett, a barnás jött divatba.

Az első divattervező

A divatnak diktátorra van szüksége.

A fenti mondat Paul Poiret nevéhez kötődik, aki az első valódi divattervezőnek számított. Ő nemcsak követte a trendeket, hanem formálta is azokat. Új szépségideált vágyott kreálni végig a munkássága során és a márkáját az ő személyes ízlése és egyedi stílusa jellemezte. Elsőként a Konfucius jellegű kabáttal robbant be a köztudatba, majd görögös La Vague ruhái szintén sikert arattak és ezzel az egyenes vonalú ruhával a világ megszabadult a fűzőtől. Népszerűek voltak a törökös tunikákat idéző felsőruhái is, de a hazánkban csak ,,bukjel szoknyának” nevezett bokánál szűkülő szoknya nem aratott osztatlan sikert a kényelmetlensége okán.