Nemrég jelent meg a Könyvmolyképző kiadásában Sarah J. Maas átdolgozásában a Macskanő című regény. Bevallom, inkább Marvel mint DC rajongó vagyok, de Macskanő és a Tini Titánok kivételek.
Már kiskoromban is rongyosra néztem Halle Berry főszereplésével készült filmet, illetve annak ellenére, hogy Batmant nem szeretem, szintén sokszor megnéztem a Sötét lovag: Felemelkedést, mivel benne volt macskanő is! És Anne Hathaway szívem csücske. Így mikor megláttam, hogy a kedvenc írónőm egy macskanős adaptációval jön, oda meg vissza voltam az örömtől.

Nagy előnye a regénynek, hogy nem volt benne Batman, ( a filmeknek sikerült megutáltatniuk velem a karaktert) így felhőtlenül élvezhettem a történéseket.
Egy könnyed, kissé véres, akciódús kalandkönyvet kaptam a kezembe, ami nagyon jól elszórakoztatott. 

A történetben Selina Kyle, azaz macskanő eredettörténetét ismerhetjük meg. A Gotham City legrosszabb környékéről jövő lány kiharcolja magának a tiszteletet, majd még tovább megy, hogy megmenthesse súlyosan beteg húga életét. Selinát nem kell félteni az tuti, és nagyon tetszett, hogy egyre parább alakokkal állt össze a cél érdekében, teljesen nyugodt szívvel.
Mikor Selina pár évvel később visszatér Gotham Citybe, már nem egy lepukkant lányként, hanem Holly Vanderheesként a dúsgazdag svájci, árvaként jelenik meg, hogy beférkőzzön a város felső elitjébe. Eközben új tolvaj is felüti fejét a környéken: Macskanő.

“– Úgy beszél, mint egy előkelő hölgy, de úgy viselkedik, mint valami bandita.”

Eleinte egyedül hajtja végre a bravúros lopásokat és véres harcokat, majd csatlakozik hozzá két másik izgalmas karakter. Egyik a már jól ismert Harley Queen, Joker excsaja a másik pedig Méregcsók (ha néztétek gyerekkorotokban a Batman mesét, akkor abban találkozhattatok vele). A két csaj jól megkavarja a történetet, Méregcsók pedig kifejezetten a kedvencem lett. Sajnos vele nagyon kevés helyen találkozni csak, és, aki nem túl nagy DC rajongó, azt teljes újdonságként érheti a megjelenése. Pont emiatt nagyon örültem, hogy a múltjáról és a személyiségéről is sokat megtudhattunk, igazán megérdemelt ilyen kiemelt szerepet a könyvben, mert nagyon érdekes, színes jellem.

A badass triónk bizony felrázza a várost, hiszen mióta Joker és bandája börtönben ül, nyugi van Gotham Cityben. 
Batman épp titkos küldetésen van, így a csajok nem másra, mint Batman szárnysegédére, Batwingre maradnak. Luke Fox a felső elit tagja, tengerészgyalogos múlttal. Mióta hazatért, Batmant segíti a gonoszok elleni harcban.
Luke és Selina kettőse nagyon pezsgő, mind maszkban, mint maszk nélkül. Nagyon szerettem a csipkelődéseiket és beszólogatásaikat.

“Selina kiugrott a nyitott ablakon. Esés közben megfordult, és a levegőből nézett a helyiség túlfelén álló Batwing szemébe.
Aztán mindkét kezével bemutatott neki.”

Amit kevésbé értékeltem, hogy néha Maas túlzásba vitte a “csajok a legjobbak és legyőzhetetlenek” vonalat. Például ez abban ütközött ki, hogy Luke mindig alulmaradt Selinával szemben. Azért mégiscsak Batwing a gonoszok üldözője, legalább egyszer menthette volna meg ő a csaj seggét és nem fordítva.
A könyv a két szereplő köré szövődik, felváltva olvashatjuk Selina és Luke nézőpontját a történésekről. Általában nem szeretem az ilyen regényeket, de itt olyan szorosan követik egymást a nézőpontváltások, hogy egyáltalán nem zavaró.

Még egy érdekesség, hogy az eredettörténet mellett a Macskanő névre is fény derül. Nagyon jól fel volt építve a történetben ez a szál is. A név egy gúnynévből jött, amit Selina aztán a maga javára fordított.

Amit hiányoltam a regényből, az egy kicsit több belső monológ, gondolat lett volna, mind Luke, mind Selina részéről. Az akció volt a középpontban, de sokszor kíváncsi lettem volna, mit is gondolnak szereplőink közben. Ennek ellenére elégedett vagyok a könyvvel, nagyon jó kikapcsolódás. És ami még egy plusz pont, hogy meghozta a kedvem, ahhoz, hogy jobban beleássam magam a DC világába és adjak neki egy újabb esélyt.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak. A könyvért kattints ide.