Értékelés · maxim kiadó · projekt · prológus

Jessica Koch: Közel a szakadékhoz

covers_563748Fülszöveg: Danny pontosan 10 éves, mikor darabokra hullik az élete. Egy súlyos sorscsapás arra készteti a családját, hogy az Egyesült Államokból Németországba költözzenek. De ez még nem minden: Danny apja alkoholba fojtja bánatát, és egy olyan kegyetlen viselkedési mintához tér vissza, amiről azt hitte, a házassága révén végleg megszabadult. Danny védtelenül ki van szolgáltatva az apjának – de nem adja fel…
Egy nyári táborban Danny megismerkedik a francia Dominique-kal. A fiú kimenti a lányt egy életveszélyes helyzetből, és a szerelmük segít Dannynak, hogy elszakadjon a családjától, és ezzel attól a felfoghatatlan, pusztító erőszaktól, amely a fiatal életét fenyegeti.
Könyörtelen harc kezdődik az elismerésért, a szabadságért, az igazságért és a szerelemért.

A Közel a horizonthoz folytatásában a főszereplő, Jessica nem szerepel, a gyerek Danny történetét ismerhetjük meg. Az írónő az első rész végén elárulja, hogy a regény valós cselekményen alapul. Ahogy már az előző értékelésemben is említettem (aminek a linkjét itt találjátok), én először egy könnyed, romantikus történetre számítottam, nem pedig egy ennyire komoly hangvételű regényre. Éppen ezért voltam kíváncsi arra, hogy mit tud az írónő ebből a részből kihozni, mennyivel fog többet adni a történethez.

A borító stílusában hasonlít az első kötethez. Éppúgy letisztult, és passzol a címhez. Nekem különösen tetszik, hogy a színek hangulatosak, a kék, a fekete és a fehér harmonizál egymással. Az eredeti borító első ránézésre megegyezik a magyar kötettel, azonban a grafikában és a színvilágban megtalálható néhány apró különbség.

A történet Dannyról szól, akinek az élete azután változik meg teljesen, hogy szüleivel Németországba költöznek. Az édesapja és az édesanyja sem úgy bánik vele, ahogy illene. Őt hibáztatják minden rosszért, ami az életükben történt. Az apjának ekkor kezdődnek az alkoholproblémai, azonban nem ez a legborzasztóbb. Danny ugyanis a gyerekbántalmazás legsúlyosabb fázisait éli át, külső segítségre pedig nem igazán számíthat. Ugyan utal egy-két jel arra, hogy nem minden zökkenőmentes a családban (például többször megszökik, mégis minden alkalommal kimagyarázzák az okokat), a külső környezetük nem jön rá arra, hogy valójában mi is zajlik a famíliánál. Ha mindez nem lenne elég, a történet Danny feljegyzésein alapul, így biztosak lehetünk abban, hogy a srác valóban átélte ezeket a szörnyű borzalmakat.

„- Mondd, hogy tudok segíteni!
– Egyszerűen maradj ki ebből!”

Nem tudom, hogy jót tettem-e vagy sem, de közvetlenül egymás után olvastam el a két részt. Ennek egyik hátránya, hogy számomra így elég tömör volt ez a történet, ami egy ilyen komoly hangvételű regénynél nem feltétlen volt rám jó hatással. Emellett viszont Danny tulajdonságait sokkal jobban felelevenítettem, és az olvasás közben sokszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy milyen erős, független felnőtt vált belőle. Ha újra elolvasnám,  egy pár hét szünetet biztosan tartanék a részek között.

Danny szülei már az első perctől fogva nem voltak szimpatikusak számomra, teljes mértékben elítélem azt, amit a fiukkal tettek, ahogy vele bántak. Már a Közel a horizonthoz című kötetben sem kedveltem őket, de ahogy a 10 éves fiukkal bántak, az elfogadhatatlan. Szörnyű volt olvasni, ahogy Danny édesapja érzelmileg és lelkileg tönkreteszi nemcsak a fiát, hanem a feleségét is. A fiú nagy lehetőséget kap egy táborban Dominique személyében. Ő az, aki segít Dannynek abban, hogy túllendüljön a traumán, és kizárja szüleit az életéből. Számomra a lány egy nagyon szimpatikus karakterré vált, hiszen a kora ellenére éretten és felnőttek módjára kezelte a problémát, helyzetet.

„Szabad leszel, Danny – mondta Dominique, és teljes meggyőződéssel hozzáfűzte: – Egy nap szabad leszel.”

Összességében ezzel a művel kapcsolatban is vegyes érzéseim vannak.  A gyerekbántalmazás fontos és súlyos téma, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, igenis foglalkozni kell vele. Ugyanakkor néha nem éreztem kellően komolynak a stílust, az írásmódot, olyan érzésem volt, mintha csak szimplán általános, hétköznapi problémákról lenne szó.

Mindenképpen ajánlom Nektek, ha olvastátok már az előző részt, és készen álltok arra, hogy mélyebben beleássátok magatokat Danny történetébe!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s